0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Galambfajta elszánt tenyésztőknek

Úgy tűnik, hazánkban a nemzeti galambfajták tartása virágzik, ugyanakkor ez nem minden fajtára igaz. Vannak olyanok, melyek sosem mennek ki a divatból, mint például a magyar óriásgalamb, melynek állománya állandónak mondható. Előfordulnak azonban olyanok is, melyek eddig sosem jelentek meg nagyobb számban a portákon és a kiállításokon. Ilyen például a ceglédi rövidcsőrű is.

Az idei Nemzeti Galamb-, Baromfi-, Nyúl- és Díszmadár-kiállításon látható galambok között magyar óriásból 33 példányt láthattunk, a ma igen divatos alföldi bugából 43-at, az alföldi dudoros postából pedig 78 példánnyal neveztek a galambászok. Különösen felkapott a budapesti magasröptű keringő – 122 példányát láthattuk, de a pálmát a szegedi magasszálló keringő viszi 144 egyeddel. Úgy tűnik, a székesfehérvári bukó is egyre közkedveltebb, hiszen 45 példányát láthattuk, amit, ha néhány évtizedes távlatból nézünk, különösen szép eredménynek számít. Rövidcsőrű galambjaink közül a budapesti rövidcsőrűből 37 egyed érkezett, míg a ceglédi rövidcsőrű keringőből mindössze 10 egyedet láthattunk három tenyésztő állományából, sárga, barna, kék szívhátú, vörös szívhátú és ezüst szívhátú színekben.

A ceglédi rövidcsőrű keringő kialakulása a különböző források alapján nem teljesen egyértelmű. Egy biztos, a XX. század elejétől

többen is próbálták Cegléden és környékén egységesíteni az ott fellelhető kerek és szilvafejű galambokat, melyek feje egyre szögletesebb lett, csőrük pedig egyre rövidebbé vált.

Már az 1920-as években jelentős mennyiségű rövidcsőrűt tartottak Cegléden, de Nagykőrösön is hasonló volt az állomány. A háború komoly visszaesést okozott a galambászatban is, s a megmaradt egyedeket különösen Győrből és Budapestről hozott példányokkal keresztezték. A keresztezések annyira intenzívvé váltak, hogy még ebben az évtizedben kialakult egy igen kis testű, élénk vérmérsékletű fajta középnagy fejjel és igen széles, nagy homlokkal, mely ceglédi rövidcsőrű keringő néven vált közismertté. Ekkoriban még naponta általában 1-2 órát röpültek ezek a keringők, mára azonban jellemzően röpdékben élnek. Tenyésztésük sok izgalommal jár – igazi kihívás elszánt galambászoknak!

Forrás: Magyar Mezőgazdaság