Back to top

Felelősség és lehetőség: vezetőváltás Mezőhegyesen

November óta Kovács Norbert az új vezérigazgatója a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságnak. Az utóbbi évtizedekben nem volt olyan vezetőváltás a cég életében, mint a mostani, ugyanis eddigi vezetője, Pap István Tibor Mezőhegyes polgármesteri székébe távozott, de tanácsadóként továbbra is részt vesz a cég életében.

Pap István Tibor és Kovács Norbert. Történelmi pillanat
Pap István Tibor és Kovács Norbert. Történelmi pillanat

Hazánk mezőgazdaságának zászlóshajója a ménesbirtok, így annak vezetése egy laikus megfigyelő szerint a nagy felelősség mellett biztosan nagy megtiszteltetés is. Ezért mindkét vezetőhöz szólt a kérdés: milyen érzésekkel adta át, illetve vette át a cég vezetését?

Pap István Tibor: Az elmúlt 30 évben minden vezetőváltás konfliktusokkal volt terhelt, és arra soha nem volt példa, hogy a cég éppen távozó vezetője segítse a következő munkáját.

Ez most olyan történelmi pillanat, ami egyébként a normális nemzetközi gyakorlat: a folyamatosság érdekében egy nagy cég élén a váltásnál bent tartják az előző vezetőt. Én erre törekszem, és örülök, hogy olyan ember került a cég élére, aki kész elfogadni a segítséget.

Azzal pedig, hogy polgármester lettem, továbbra is Mezőhegyes ügyét szolgálom.

Kovács Norbert: Ez a döntés megkönnyítette a helyzetemet a kollégákkal való kapcsolatfelvételben, azáltal, hogy nincs aknamunka, nincs félrevezetés, az iratok nincsenek eltéve a szekrény mélyére, hanem nyílt lapokkal játszunk, őszintén beszélünk, és megosztjuk egymással véleményünket a cég ügyeiről. Az pedig, hogy egy ilyen cégnek kerültem az élére, elképesztően nagy megtiszteltetés és felelősség. A 235 éves épületbe belépve már a falak között is érzi az ember a történelem súlyát.

Hogyan fogadta, amikor felkérték a ménesbirtok vezetésére?

K. N.: Mellbevágott. Napokig csak a családommal beszéltem a felkérésről, nagyon keveset aludtam, amíg nem döntöttem. Korábban már álltam hasonlóan nehéz választás előtt, amikor egy sokkal rosszabb helyzetben lévő cég vezetésére kértek fel. Arra is igent mondtam, mert hittem abban, hogy a befektetett munka meghozza a sikert. Ha a körülményeket tekintjük, ahhoz képest ez inkább jutalom. Természetesen itt is nagy ára lesz az eredményeknek, sokat kell értük dolgozni, és egy kis szerencsére is szükség lesz.
Összességében itt egészen mások a jelzők, a körülmények, és a cég nagyságrendje sem összehasonlítható más vállalkozáséval, valamint Mezőhegyes fogalom a mezőgazdasági szakmában.

A vezérigazgató és a polgármester szoros együttműködése mit hozhat akár a birtoknak, akár a városnak?

P. I. T.: A város élén még nem volt olyan ember, aki a birtokból jött. Nekem is jó volt a kapcsolatom az előző polgármesterrel, de most, azt gondolom, Kovács Norberttel még hatékonyabb együttműködést tudunk kialakítani a város érdekében.

A kampány során támadtak, hogy csak a ménesbirtokot reklámozom, de nyilvánvaló, hogy itt egy történelmileg kialakult helyzet van. A 19. században alapították meg a katonai intézményt, és csak 100 év múlva, erre az intézményre alapozva épült ki maga a település. Ezért nem választhatók külön.

A cég a legnagyobb adófizető és a legnagyobb foglalkoztató. A dolgozók nagyjából 90 százaléka mezőhegyesi lakos. Betűjét tekintve a törvény is ménesbirtokról szól, de szellemét tekintve szól a településről, a térségről, az egész agráriumról. Ha a település vezetése okos, akkor megpróbálja minél nagyobb mértékben kihasználni ezt az óriási lehetőséget, mert az elmúlt 3 évben ennek a törvénynek a megvalósítása érdekében több mint 20 milliárd forint érkezett az 5 ezer fős kisvárosba.

Úgy tűnik, a városvezető már feladta a leckét: a városnak is profitálnia kell a ménesbirtok fejlődéséből.

K. N.: Igen, de elhangzott az is, hogy a város szeretne az elsőszámú partner lenni a cég munkájának segítésében. Amit egyébként szerintem is meg tud tenni. Azt pedig minden cégvezető tudja, hogy a helyi önkormányzattal, a képviselő-testülettel és a polgármesterrel való viszony meghatározó egy cég életében. Egy nagy cég esetében ez hatványozottan igaz. A mi viszonyunk tehát tényleg tökéletes alap ahhoz, hogy jól működő önkormányzat és cég legyen Mezőhegyesen.

Mikor lesz helyi lakos? Mert a kapcsolatok szorosra fűzése után már ez volna a következő lépés…

K. N.: Én ízig-vérig jászsági gyerek vagyok, ezzel együtt kellemesen érzem magam itt, Mezőhegyesen. Ez is Alföld, ha nem is a Jászság. Mezőhegyesi lakos nem tudom, hogy mikor leszek, de biztos, hogy töltök itt annyi időt, mintha itt laknék. Mert ha jól végiggondoljuk, a munkahelyén – ha szívvel-lélekkel csinálja – több időt tölt az ember, mint ott, ahol valóban lakik.

Tudom, hogy nagyon korai erről beszélni, de amikor kiderült, hogy itt lesz vezérigazgató, biztos felmerült Önben, hogy mi mindent szeretne, miben szeretne nyomot hagyni.

K. N.: Igen, vannak álmaim, terveim… Ami biztos, hogy a cég mérete, neve és eddigi tevékenysége meghatározzák, hogy milyen irányba kell elindulni. A vetőmagüzem determinálja, hogy mindig is nagy volumenű lesz a hibridkukorica-előállítás. A két állattenyésztő ágazatban zajló beruházások vetítik előre a jövőt.

Az összes ágazatot a múlthoz méltóan kell művelni, nemcsak magyar, hanem euró­pai léptékben is. És mivel ez tangazdaság, bemutathatónak, továbbadhatónak kell lennie, akár az országhatáron túl is.

Azt gondolom, hogy ilyen adottságok mellett megvan az a társadalmi felelősségünk, hogy olyan technológiákat kell megvásárolnunk, bevezetnünk és kipróbálnunk, amiket, amikre máshol, másnak nincs lehetősége. Nekünk kell levonnunk a következtetéseket, hogy valami működőképes-e, rentábilisan megvalósítható-e, és hogy ezek az információk tényleg szolgálhatják a magyar mezőgazdaság egészének jövőjét.

Ha egy magyar embert megkérdezünk, Mezőhegyesről a ló jut először eszébe. Ezt a tradíciót viszi tovább, vagy kicsit más az elképzelése?

K. N.: Mezőhegyesen, amíg a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. létezik, addig lesz ló. Részletesen kidolgozott stratégia alapján dolgozunk, amit széles körben megvitatunk. Lehet nagyon komoly minőségű szakmai munkát kisebb állománnyal végezni, mert a nagyobb állatlétszám nem jelent nagyobb szakmaiságot. Ebben az ágazatban is a legjobb megoldást kell megtalálni. A lóágazat így is, úgy is veszteséges lesz, tehát gazdasági szempontból szükséges rossz, de ezzel együtt muszáj jól csinálni. Ezt vallom, és szerintem a tulajdonos is.

P. I. T.: A lótenyésztés a Mezőhegyesről szóló törvényben is rögzítve van, tehát nem is kérdés, hogy a lótenyésztés kötelezettség. A mértéke már lehet kérdés, de ez is ugyanolyan, mint az új technológiák kérdése, amelyeknek üzleti kockázata van. A második világháború óta a ló a világon már sehol nem profitorientált tevékenység. De itt más a helyzet.

Itt születtek az első hagyományos magyar lófajták, itt tenyésztették ki a szimentáli magyartarkát, itt építettek először elevátormagtárat, amit annak idején az egész világon tanulmányoztak, mert ez volt az első, és egyedülálló. Itt próbálták ki az első gőzekéket, és így tovább.

Azt gondolom, hogy a ménesbirtoknak küldetése van, amit gazdaságilag nem lehet kimutatni.

K. N.: Én ugyanezt gondolom: a tulajdonosnak, az eredményorientáltság mellett, el kell fogadnia, hogy mivel ez egy bemutatható tangazdaság, és élen járunk, igenis vannak olyan plusz költségek, ágazatok, plusz munkaerőigény, adminisztrációs igény, melyek mind rontják a cég eredményességét. De ha tangazdaság akarunk lenni, akkor ezeket viselni kell.

Tizenhat itt töltött év után lezárult egy korszak az életében.

P. I. T.: Amit lehetett ezen a pályán, azt elértem, büszkén és nyugodt lelkiismerettel állok bárki elé, aki erről a 16 évről kérdez. Azt szoktam mondani, az én küldetésem Mezőhegyes, amit lehet így is, úgy is szolgálni. De akár polgármester vagyok, akár vezérigazgató, tanácsadó vagy ügyvezető a kft.-nél, vagy műszakvezető a szarvasmarhatelepen, akkor is Mezőhegyest szolgálom.

Nagyon fiatal csapatot irányít. Ennek van valamiféle jelzésértéke? Az ifjú generáció beért abba a korba, hogy hatalmas lendülettel menni kell, vagy ez nem szándékos, hanem így alakult?

K. N.: Szerintem ebben van egy kis szerencsefaktor is. De örülök, hogy itt vannak a fiatalok, akik nem pályakezdők: az ágazati igazgatók, a vezetők, akár a vetőmagüzemben, akár az állattenyésztést tekintve fiatalok, de már tapasztaltak, ráadásul helyiek, és érződik rajtuk a tettrekészség. Remélem, tudok nekik segíteni egy kis kitekintéssel, figyelemfelhívással, frissítő gondolatokkal. Aki itt dolgozott egész életében, az nem biztos, hogy érzi, mekkora lehetőség a ménesbirtokon dolgozni. Nekik természetes, hogy ilyen földeken dolgozhatnak, hogy ekkora egybefüggő területek vannak, hogy a gépesítettség mindig megoldott volt, az öntözővízről nem is beszélve. Azt szeretném, ha látnák, hogy mindez nem magától értetődő, és örülnék, ha magasabbra tennék a lécet magukkal szemben.

Ez nem 10 aranykoronás homokos-kavicsos talaj, ahol csak akkor van jó termés, ha esik az eső; itt bármikor jó növénytermesztési eredményeket kell produkálni.

P. I. T.: Az elmúlt 3 évben nagyon sokan elmentek a ménesbirtoktól, mert elérték a nyugdíjkorhatárt. Itt felső- és középvezetőkről beszélek, az ő helyüket vették át a 35 és 45 közötti fiatalok, akiknek 10-15 éves szakmai gyakorlatuk van, és nem a nulláról kezdtek. Talán szerencsénk van, hogy ez így alakult. Kicsit magasztosabb gondolattal is megközelítve a kérdést: Csekonics József, aki a ménesbirtok alapítását javasolta, 28 évesen már az intézmény vezetője volt. Kozma Ferenc 35 évesen vette át a ménesbirtok irányítását és Gluzek Gyula szintén 28 éves volt, amikor kinevezték jószágigazgatónak.

A ménesbirtoknak két virágkora volt: az alapítás után és a kiegyezés után. Minden alkalommal 30 év körüli emberekre bízták.

A vezérigazgató látott-e már valami, feltétlenül az első időszakban megoldandó feladatot? Vagy egyelőre tájékozódik, és később fogalmazza meg a teendőket?

K. N.: Azt érzem, hogy a szervezet mérete, az elmúlt időszak rengeteg változása megtépázta az emberek bizodalmát. Nem mernek hosszú távon gondolkozni, sőt lehet, hogy nem is tudnak, pont amiatt, hogy mindig napi ügyeket kellett megoldani. Mostantól viszont hosszú távú stratégia szerint dolgozhatunk, komoly elérendő célokkal. Nemcsak a gazdasági eredményekre gondolok, hanem a szakmaiakra is. Tudatosítani kell valamennyi kollégában, hogy ők a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság igazgatói, traktorosai, állattenyésztői, belovaglói, irodistái. Mindenkinek éreznie kell a felelősséget, hogy itt senki nem lehet átlagos semmiben, mert itt mindennek a legjobbnak kell lennie. Minden ágazatban az kell, hogy ezt a felelősséget érezzék, és tudjanak élni a lehetőséggel; legyen ambíciójuk, tudásuk és tanulni akarásuk ahhoz, hogy ezt a cég érdekében használni tudják. Ez biztos, hogy kulcskérdés lesz.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/51-52 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Izland lehet Európa éléskamrája?

Meglepő kijelentés lehet, hogy egy nem kifejezetten mezőgazdaságáról híres ország mégis fontos élelmiszertermelővé léphet elő. Ez persze egyelőre csak elmélet, ám a Reichman Egyetem egyik kutatója szerint akár 40 millió európai ember élelmiszerbiztonságáról gondoskodhat a szigetország.

Mitől drágultak nálunk jobban az élelmiszerek?

Magyarországon az élelmiszerek ára 12 hónap alatt, 2021 novemberéhez viszonyítva 43,8 százalékkal nőtt, annak ellenére, hogy a kormány egyes termékek esetében igyekezett gátat szabni ennek.

Fókuszban a fenntarthatóság

Nyolcadik alkalommal vehették át díjaikat a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat nyertesei. A pályázatot nyert fiatal agrárszakemberek olyan témákban végezte kutatásokat, mint a körforgásos gazdálkodás, a klímaváltozás hatásai, a napelemek használata a növénytermesztésben, az állattenyésztés környezetre gyakorolt hatása, bio hulladékok hasznosítása, a biodiverzitás megőrzése.

A kormány kivezeti a gabonakiviteli bejelentési kötelezettséget

A kormány úgy döntött, hogy az Európában kialakult gabonapiaci helyzetre tekintettel kivezeti a gabona- és olajosnövények tekintetében tavaly márciusban bevezetett export bejelentési rendszert – jelentette be Nagy István agrárminiszter. Az intézkedést indokolja az is, hogy Magyarország élelmiszer-ellátása biztosított, hazánk megtermeli a szükségleteit.

Az agráregyetemek önköltséges képzéseinek az ára alig változott

Sajtóértesülések szerint 10-12 százalékos, átlagosan 40-50 ezer forintos áremelkedéssel kell számolnia mind Budapesten, mind vidéken az egyetemek önköltséges képzéseire idén jelentkező hallgatóknak. Ez a BSc-képzések esetében 280-350 ezer forintos plusz anyagi terhet jelent a diploma megszerzéséig.

Lebegő kertek

A kevés hellyel rendelkezők és a termesztésre alkalmatlan területeken élők ősidők óta igyekeztek megoldásokkal előrukkolni, hogy javítsanak a helyzetükön. És ugyebár nincs, ami jobban beizzítaná a leleményességet, mint az igazi kihívás.

Erdélyben is támaszkodhatunk a családi gazdaságokra

Még élénken emlékszünk, tavaly március 9-én hosszú sorok kígyóztak Erdély benzinkútjai előtt. Elterjedt a hír, hogy az addigi 7,5 lejes (egy lej akkor 74,44 forint) benzinárat 10-11 lejre emelik. A megrémült gépjármű tulajdonosok minden tartályt megtöltöttek. Tankoltak boros demizsonba, kukába, még szemetes zsákba is. Rémhírnek bizonyult, másnap reggelre 8 lejes benzinárra ébredhettek a lakosok.

Megújulás miatt leállítja a Nébih az antibiotikum-felhasználás bejelentő rendszert

Értékelve a tavalyi év tapasztalatait több újítást is bevezet a Nébih az antibiotikum-felhasználás bejelentő rendszerben. Az állatorvosoknak a decemberi jelentéseket, az előírásoknak megfelelően, január 15-éig kellett rögzíteniük a felületen. E héttől a rendszer átmenetileg nem elérhető annak érdekében, hogy a januári adatok leadásakor már az új funkciókat is használhassák az állatorvosok és meghatalmazottjaik.

Változnak a friss agrár­diplomásokkal szembeni elvárások

Ahhoz, hogy az agrárvállalkozások megfelelően képzett frissdiplomásokkal tudják feltölteni a munkaköröket, nekik maguknak is proaktívan kell hozzáállniuk a munkaerő-toborzáshoz. Folyamatban van az agrár-felsőoktatás átalakítása, ezért más értékmérők alapján kell kiválasztaniuk leendő dolgozóikat, mint eddig.

Sertéstartói várakozások 2023-ra

Az elmúlt két év rendkívül megterhelő volt a sertéságazat számára. Szakemberek szerint ennek a háborús infláció mellett a takarmányárak és az energiaköltségek drasztikus emelkedése volt az oka. Ráadásul a termelési költségek növekedése nem tudott beépülni a felvásárlási árakba. Többen már tavaly csökkentették az állományt vagy felhagytak a termeléssel, mások idén terveznek hasonló lépéseket.