A legtöbb galambfaj állománya nem veszélyeztetett, de vannak olyan fajok – szerencsére kevés –, melyek örökre eltűntek, pedig például hajdanában egyikük, a vándorgalamb, Észak-Amerikában olyannyira nagy számban előfordult, hogy állítólag elsötétítették az eget. A faj egész állománya több milliárd volt, nemcsak a ragadozóknak, hanem az indiánoknak is a bölény mellett biztos húsforrást jelentettek. Ezért a „művelt fehérek” az indiánok visszaszorítása, valamint földjeiken a termés védelmének érdekében valóságos irtóhadjáratot kezdtek, így szabadban utoljára 1907-ben láttak ilyen galambot. Nyilván a faj kipusztulásához valamilyen járvány is jelentősen hozzájárult, feltételezhető, hogy a new castle betegség is.
Egyedszámuk általában igen alacsony, így az adott populáció csak nehezen tud kiheverni egy természeti katasztrófát, s túl nagy kihívás számára, ha egy-egy invazív faj veszélyezteti táplálékbázisát vagy éppen a fészkelőhelyét.
Az ilyen szigeti kihalt galambfélék közül a leghíresebb a dodó, mely az Indiai-óceánban Madagaszkártól több száz mérföldre keletre élt, a Maszkarénák szigetcsoportján, melyre 1505-ig egyetlen ember sem tette be a lábát. A madarak egyáltalán nem tartottak az embertől, egyszerűen hagyták magukat agyonütni. Emellett a behurcolt patkányok és disznók is jelentősen megtizedelték őket, olyannyira, hogy 1700-ra már kipusztultnak volt tekinthető a faj.
Szerencsére a dodó ma élő legközelebbi rokona, a sörényes vagy nicobar galamb sorsa nem tragikus. Ennek a különös megjelenésű állatnak védelméről ugyanis még időben gondoskodtak.
A Nicobar-szigetektől kezdve Indonézián, Malajzián, Thaiföldön, Kambodzsán és Vietnámig, valamint Pápua Új-Guineában honos, s az Indiához tartozó Nicobar-szigetektől kapta a nevét, ahol hajdan a legnépesebb kolóniái éltek. A XX. században a húsvadászat, az illegális befogások és az élőhelyrombolás hatására állománya jelentősen csökkent, így a CITES 1. kategóriájába került, azaz a faj kereskedelmét jelentősen korlátozták. Emellett élőhelyén is hathatós védelem alá helyezték, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy 2017-ben megjelentek a sörényes galambok Ausztráliában is, tehát a faj elkezdett terjeszkedni. Ilyen galambokat láthatunk a Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol gyakorta fiókákat is nevelnek.
