A két fajta – bár testvérfajtának is nevezik őket – mindenben hasonlít egymásra, csakhogy a grübbinek lényegében nincsen farka: a nyereg gömbölyű. Ezzel szemben az antwerpeniek a farka kifejezett, ezáltal némileg nagyobbnak is tűnnek, emellett alacsonyabb állásúak is.
A grübbiek már az 1600-as években feltűntek a Németalföldön: több festmény is tanúskodik róluk. Az 1800-as években pedig gyakorta szerepelnek francia nyelvű baromfitenyésztéssel foglalkozó könyvekben is.
Eredeti törpefajtának számít, tehát nem egy nagytestű fajta kicsinyített mása a grübbi szakállas, hanem feltehetőleg természetes mutáció eredményeként jelent meg.
A fajta legfőbb ékessége az igen dús szakáll, s a torok- és pofaszakáll jól elkülönül egymástól. A kakasok borsótaraja feltűnő ékessége a fejnek. A szeme élénk, színe minden esetben barna. A tyúkok testméretükhöz képest igen nagy – mintegy 35 grammos – tojásokat tojnak, de éves termelésük ritkán éri el a 100 darabot.
Emellett megszállott kukorékolók, különösen ebben az időszakban, ami a gazda és a szomszédai közötti konfliktusokhoz vezethet. Sokan ezért hangszigetelt tyúkólakban tartják a fajta egyedeit, s csak a csendrendeletben nem korlátozott időszakban engedik ki őket a kifutókba.
A grübbi szakállasnál kiemelten fontos, hogy a kakasoknak ne legyen sarkantyújuk. Ezt pedig úgy érik el, hogy a nőivarú jegyeket viselő hím példányokat részesítik előnyben a szelekció során. Ennek ellenére termékenységi probléma nem jellemző a fajtára, amit a jó keltethetőség is alátámaszt.