Back to top

Méhészet: kiállítás, kutatások Kanadában - ahogy én láttam

A világ méhészeinek (és méhészetben érdekeltjeinek) 46., legutóbbi kongresszusának rendező országát és - egymástól sajnos távoli - látnivalóit érdekesebbnek találtam annál, mintsem hogy a rendezvény mind az öt napját azon töltsem. Utóbbi (Api-Expo) engem, mint egykori méhészeti eszközimportőrt - az információs technológia kivételével - nem kényeztetett sok újdonsággal.

Éppen ezért főleg egy-két érdekes kutatásról szól beszámolóm a nemrég véget ért Apimondiáról.

Az újvilági kiállítók mellett jelen voltak az általunk jobban ismert európai eszköz- és berendezésgyártók (Lega, Thomas, Anel, Paradise Honey). Figyelemre méltó a lengyel Lyson előretörése - Európán kívül ma már Chilétől az USA-n át Ausztráliáig mindenütt jelen van termékeivel.

Az információs technológiának az utóbbi évtizedekben tapasztalt robbanásszerű fejlődése természetesen nem hagyta érintetlenül a méhészet kutatását és napi gyakorlatát sem.

Több, jellemzően kis cég (Pl. Apisprotect/Írország, Beescanning/Svédország) kifejezetten a napi méhészeti gyakorlat támogatására fejlesztett ki számítógépes, ill. okostelefonos alkalmazásokat. Túl vagyunk azon az időn, amikor az okostelefont csupán távmérlegelésre, annak fejlettebb típusait a környezeti hőmérséklet, páratartalom, eső, stb. lekérdezésére használhatjuk (megspórolva ezzel felesleges kirándulásokat a helyszínre). Terjednek az akusztikus jelzésalapú berendezések, amelyek szükség esetén több helyszínről küldenek beavatkozás-igényt.

Egy német cég Beecure névre keresztelt apiterápiás eszköze, újdonsággal szolgál a kaptárlevegős terápia területén. Használatával még tökéletesebb a kaptárlevegő felhasználása, hiszen pl. a cső fűtött (nem hűl le a kaptár levegője), nem engedi vissza a kap

A legnagyobb érdeklődés a svéd BeeScanning applikációját övezte. Legutóbbi fejlesztésük lényege, hogy a fészek fiasításos lépeiről az alkalmazó készülékével 20-30 felvételt készít. Nem éppen szívderítő esetben, a méhész ezeken már kinagyítva láthatja a méhein élősködő, minden évszakban előforduló foretikus atkákat („vándor”, a nyílt fiasításba petéket rakó/rakott atkanőstényeket). Az egésszel az adott méhcsalád aktuális, százalékos (a kijelzőn megtekinthető) fertőzöttségi szintjét tudhatjuk meg. A szoftver megalkotásában, a számítógépes szakembereken kívül a téma számos méhészeti kiválósága vett részt. Kérdéseim persze felmerültek: bizonyosan nem elég a méhészetből találomra kiválasztott néhány család sorozatfelvétele évente néhány alkalommal; vajon ehelyett nem jobb-e a kevésbé munka- ill. időigényes, hígított fagyálló folyadékos/alkoholos/szappanos vizes/porcukros fertőzésbecslés? (Azt csak zárójelben jegyzem meg, a méhészek túlnyomó többségének kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy állománya tényleges fertőzöttségi fokáról tájékozódjon. Rossz esetben azután jön a „váratlan” döbbenet és a szánom-bánom…)

Magáról a kongresszus előkészítéséről, az értesítők/határidők/programelőzetesek időben történt küldéséről, csakúgy mint a kongresszus helyszínéről csak elismerően tudok nyilatkozni.

A kanadai, nekünk magas árszínvonalnak köszönhetően tolongás, tömeg nem volt - a részvevők száma 5000, azaz kevesebb volt, mint számos európai Apimondián. Nem volt kiskereskedelmi adok-veszek sem. Hiányosság, de ez úgy látszik, most már tendencia, hogy a messziről érkező méhészturista az adott ország méhészeti gyakorlatával, az előadásokon kívül, élőben nem találkozik - legfeljebb elviszik, vásárlási célzattal avagy biodíszletként egy-egy feldolgozó üzembe. Jómagam szívesen részt vettem volna az ontarioi egyesület méhészetlátogatással kombinált utazásán, azonban ez a kongresszus előtti, meghirdetett túra végül nem valósult meg. Így méhészetet ugyan nem láttam, a Toronto-Montreal közötti vasútvonal 700 km-es szakasza melletti sík vidéket szemlélve, azért irigykedhettem a hazánknál 11-szer nagyobb területű tartomány kitűnő méhészeti adottságai okán. Igaz, az ország déli részén elterülő, valóban (európai méretekben országnyi) „Nagy Tavak”, afféle beltengerekként viselkednek, meghatározva ezzel tágabb környezetük páratartalmát és az üzemi méretű mezőgazdaság számára kedvező időjárást.

A méhészeti témájú kutatások, számukat tekintve szerintem világszerte felfelé ívelőben vannak. Nem feltétlenül jelent ez új, világra szóló felfedezéseket, de azt igen, hogy pl. erre a kongresszuson 269 szóbeli előadást + 566 posztert kellett volna az érdeklődőnek meghallgatnia vagy végigolvasnia. (Az előadás-összefoglalók hasonló, nyomtatott gyűjteménye már 2 évvel ezelőtt, Isztambulban pl. jó 1 kilót nyomott!!).

A fejlett országok mellett számos fejlődő, ill. gazdag arab országnak nem okoz gondot, hogy a legkorszerűbb kutatási berendezésekkel és módszerekkel végezzenek különféle vizsgálatokat.

Ettől függetlenül, afféle rossz hagyományként, az elfogadott előadások, publikációk színvonala igencsak ingadozó. Tragikomikus példaként szolgáljon itt egy amerikai szerzőcsoport „munkája”: az ott elterjedt és világszerte követésre ajánlott politikailag korrekt beszéd mintájára (pl. hogy színes bőrű népességre, érzékenységükre tekintettel, ne használják a néger, a homoszexuálisokra a meleg, stb. jelzőt) a szakirodalomban az afrikai vagy afrikanizált méh(ek) (úgy 60 éve megszokott) kifejezés mellőzését javasolták… Amennyire tudom, eddig sem az afrikai méhészek, sem az A. m. scutellata méhek nem fejezték ki emiatt rosszallásukat (bár utóbbiak agresszívek, de faji jellegzetességből).

A Fritz cég átlátszó falú, mézboltba ajánlott, látványos, kézi krémméz kiszerelője

A méhbiológiában lényeges új ismeretekkel, úgy érzem, nem gazdagodtunk. A lipofuszcin elnevezésű, a méh testében lévő sárgásbarna pigment, amely a méhek garat alatti mirigyében található, segíthet annak megválaszolásában, miért és hogyan öregszenek a méhek, melyek az élettartamukat befolyásoló tényezők. A rendellenes állapotok, pl. fiatal méhek és/vagy a fiasítás hiánya (a család elöregedése) ugyanis sejtszinten hatással van a méhegyedek élettartamára, öregedésére, a svájci Agroscop kutatói szerint. Ugyancsak nem elméleti kérdéssel foglalkozott több munka, jelesül azzal, hogy a különféle összetételű virágport pótló, ill. azokkal kiegészített szereknél a fiasítás nevelésére hatékonyabb a méhkenyér (a sejtekben elraktározott, fermentált virágpor), amelyet most már géppel, nagyobb tételben is képesek gyűjteni.

Lehet, hogy mézhamisítás mindig volt, van és lesz, de mára a régi, klasszikus mézexportáló országok hatóságainál is betelt a pohár, mivel újnál újabb kihívásokkal szembesülnek és kénytelenek eddig széles körben nem alkalmazott modern vizsgálati módszereket fejleszteni.

Az egyik argentin szerző munkáját azzal indította, hogy az utóbbi évtizedben a klasszikus latin-amerikai mézexportőr országok kivitele 10%-os nagyságrendben csökkent, miközben a távol-keleti, regisztrált méhállomány 11%-kal nőtt. Utóbbiak exportja azonban, ismert alacsony színvonalú technológiáik ellenére érdekes módon megduplázódott. Persze, a mézhamisításhoz komoly gazdasági érdekek fűződnek: egy mexikói tanulmány pl. arról tett említést, hogy egyes akkreditált németországi laboratóriumok hamis(ított) eredményekkel adnak zöld utat a kétes minőségű méztételeknek. Példátlan és a publikus sajtót megjárt hír, hogy az idei montreali kongresszusi mézversenyre nevezett tételek majd’ felét hamisítás gyanúja/fennállta miatt kizárták.

Számos tanulmány foglalkozott a fejlődő afrikai, ázsiai, latin-amerikai térségek méhészeti potenciáljával, ami óriási, tekintve, hogy ott, ha volt vagy van is méhészkedés, az mennyiségét tekintve (még) jelentéktelen.

Etiópia viasz- és méztermelése, számításaik szerint ma mindössze 1/10-e a lehetségesnek. A szakoktatási próbálkozások célja az adott országok exportjának növelésén túl éppen az ottani szegénység enyhítése. (Amivel elvileg egyet is érthetnénk… csakhogy - egyelőre inkább potenciális - konkurensekről van szó). Mindez azt vetíti elénk, hogy az olcsó mézfelhozatal világszerte nő és a mézárak a jövőben, jó esetben, nominálértékben stagnálni fognak.

Kifejezetten gyakorlati fontosságú, thermotérképes, műszeres kutatások irányulnak a méhlakásban, ill. a méhcsaládon belüli viszonyokra. A méhcsalád speciális, változó igényei (fiasítás nevelésére, a nektár sűrítésére, telelésre) jó minőségű, energiahatékony méhlakást kívánnak, amelyek jó hőszigetelésük mellett garantálják a megfelelő páratartalmat és szellőzést...

Amerikai kutatók mérései szerint így a fiasítás nevelésénél a 35°C hőmérséklet + 60% relatív páratartalom; a nektár sűrítéséhez ennél alacsonyabb hőmérséklet és páratartalom, míg a teleléshez (a fürtön kívül) 7°C kaptárhőmérséklet optimális, egyidejű, 50% relatív páratartalom mellett.

Görög kutatók vizsgálták, milyen anyagú propolisz gyűjtőrácsokból juthatnak át maradékanyagok a termékbe. Az alacsony sűrűségű polietilén rácsok nem bizonyultak aggályosnak, míg a PVC és a magas sűrűségű polietilén szennyezések kimutathatók voltak a gyűjtött propoliszban.

Hohenheimi (Németország) kutatók a magyar méhészek fantáziáját talán túlságosan is megmozgató lítium-kloridos atka elleni védekezéssel foglalkoztak Ez a vegyület, eléggé alacsony koncentrációban használva zárkázott méheken vizsgálva ártalmatlan, és atka ellen kimagaslóan hatékony, ámde, hogy mennyire tűrik azt az álcák, az kérdéses. Éppen ezért gyakorlati körülmények között, rajállapotú, fiasítás nélküli családokban vizsgálták a vegyület atkairtó hatását, először az anyákat zárva, 3 héten át, különböző (legfeljebb 50 millimol/l szirup töménységű vegyszeres etetéssel. Ezt követően 5 napig a családok vagy 25 mmol töménységű szirupot, vagy 50 mmol/kg koncentrációjú cukorlepényt kaptak. Utána a hatékonyságot Bayvarol-szalagokkal ellenőrizték. Ez 82-98 %-osnak mutatkozott, a méhek látható károsodása nélkül. Annyi bizonyos, hogy a lítium-klorid lényegesen hatékonyabb a hangyasavnál, valamint, hogy a rövid távú alkalmazáskor a hatásban fontos a vegyület gyors eloszlása. Ha megfestették a lítium-kloridos szirupot vagy cukorlepényt, a festék a vizsgált méhek 91%-ának emésztőrendszerében kimutatható volt.

A kínai „okoskaptár”, a méhcsalád hőmérséklete, súlya mellett a ki és berepülő méhek számát is számolja
Mindez ígéretessé teszi e vegyületet - amennyiben megfelelő, kompetens állatgyógyászati gyógyszer-előállító vállalkozik a termék-előállítást megelőző, költség- és időigényes törzskönyvezési folyamatra, a részleteiben nem ismert alkalmazási technológia kidolgozására.

(A referáló nem tud arról, hogyan végződtek méhészeink e témájú spontán kísérletei. Az viszont a megadott értékek figyelembe vételével teljesen egyértelmű, hogy feleslegesen vásároltak kilós tételeket a vegyületből.)

Gyomor-bélrendszeri fertőzések kezelésében az utóbbi években nagy érdeklődés mutatkozott az ún. probiotikumok iránt (ezek egy része segít a bélflóra, vagyis az ott megtelepedett, jótékony mikroorganizmusok állományának helyreállításában). A probiotikumokkal kapcsolatos kezdeti lelkesedés (a humán gyógyászatban) mára lanyhult. Időközben kiderült, hogy az alacsonyabb rendű szervezetekben, pl. a rovaroknál a bélflóra közel sem olyan sokszínű, mint az embernél. Svédországi vizsgálatok szerint a Lactobacillus-tartalmú, méhészeti felhasználásra szánt probiotikus készítmények, jóllehet ígéretesnek mutatkoztak egyedszintű kísérletekben, családszinten már közel sem voltak meggyőzőek pl. a nyúlós költésrothadás megelőzésében.

Szlovén kutatók a méhsűrűség és a mézhozam összefüggéseit vizsgálták az ottani akác, hárs és gesztenye méhlegelőkön. Hogy milyen eredményre jutottak? Azt vándorméhészeink könnyen kitalálhatják.

A kétévenkénti méhészeti világkongresszusokon az ott tárgyalt kutatási témák skálája olyan széles, akkora információtömeg, hogy azokat áttekinteni szerintem - a helyszínen - csaknem lehetetlen. (Emiatt ragadtam ki önkényesen csupán néhány tudományos/kutatási témát.) Kérdéses, ebben a formában hasznos-e ilyen sok tematikájú rendezvény? A rendező országnak jó esetben kifizetődő (ha sok részvevő látogatja), de „illik” saját országbeli, sok kutatási eredménnyel, kitűnően szervezett programokkal, alkalmas helyszínekkel kirukkolnia. Kis hazánkat, mint potenciális helyszínt, sajnos nem ilyennek látom. Ezúton gratulálok a magyar előadóknak és lelkes fiataljainknak, akik azért odatették hazánk nevét a méhészeti témájú kutatások világtérképére!

 

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tüntetnek a méhészek Európa-szerte

Brüsszelben, Párizsban és Amszterdamban is tüntetést tartanak európai méhészek januárban, a demonstrációkat a Magyarországon bejegyzett Egyesület az Európai Méhekért szervezi. Ha megszűnnek a méhészetek, méhek sem lesznek, amelyek beporozzák a növényeket.

Elkeseredésükben teleöntötték mézzel az agrárminisztérium bejáratát

Egy német méhészpár 2,5 tonna, glifozáttal szennyezett mézet borított Julia Klöckner agrárminiszter irodája elé tiltakozásképpen a német agrárkormányzat politikájával szemben.

Uniós projekt keretében irtják az akácfát!

A Fertő-tó környéki osztrák méhészek aggódnak, hogy a régióban környezetvédelmi projektek keretében kiirtják az akácot. A magyar méhészeket nem fenyegetik az akác irtását célzó projektek, hiszen 2014-ben az akácfát és az akácmézet hungarikummá nyilvánítottak.

Meg akart tanulni méhészkedni, ezért méheket lopott

Egy 23 éves férfi tavaly július elején a Komárom-Esztergom megyei Kocs község külterületéről ellopott 12 darab méhkaptárt a benne lévő méhcsaládokkal és mézzel együtt. A tettes egyedül szállította el és egy ismerőse telkén pakolta le a zsákmányt – írta a police.hu decemberben.

A növényvédő szerek gyengítik a méhek immunrendszerét

A túlvegyszerezett mezőgazdasági termelés jelentős károkat tesz a méhállományokban. Az agrártermelésben alkalmazott növényvédő szerek nagymértékben legyengítik a méhek immunrendszerét.

Túltermelés, alacsony árak, magára hagyott kaptárak- válságkezelés a méhészetben

Nemrég olvastam egy cikket a Méhészújságban, melynek címe „Válságban az ágazat?” volt. Igazán figyelemre méltó cikk, bár a címben nem helyénvaló a kérdőjel, a befejező mondata pedig idejét múlta, mert valóban válságban az ágazat.

Mentik a menthetőt az ausztrál gazdák

Hatalmas károkat okoznak az Ausztráliában tomboló bozóttüzek, melyek a mezőgazdasági termelőket sem kímélik. Különösen nagy veszteségek érik a Kenguru-sziget gazdálkodóit, akik állatorvosokkal közösen próbálják menteni a megmaradt állatállományaikat.

Jelentősen emelkedik idén a méhészek és a haszongalamb-tartók támogatása

Az Agrárminisztérium jelentős mértékben megemelte a méhészek és a haszongalamb-tartók támogatását. Méhcsaládonként ötszázról ezer forintra nő a méhállomány egészségügyi kondíciójának megőrzéséhez igénybe vehető támogatás, a haszongalamb vásárlásához nyújtott támogatásra pedig 2020-ban 100 millió forint a megemelt keretösszeg.

Ez lehet az oka a tömeges méhpusztulásoknak?

Egy friss kutatás magyarázatot adhat a 2018-as magyarországi nyári méhpusztulásokra, melyek okát a laborokban nem tudták minden esetben egyértelműen megállapítani. Az új német tanulmány szerint az érzékeny fajok, vagy stressz alatt álló egyedek akár a küszöbértéknél 10 000-szer csekélyebb koncentrációjú szerek hatására is károkat szenvedhetnek.

Hazai méhlegelők 9. rész – Idegenhonos fás hordásnövények II.

Az idegenhonos fásszárú méhlegelő növények ültetése, telepítése mellett a múltban leginkább az az érv szólt, hogy a méhészeti idény vége felé virágoznak, olyan időszakban, amikor a hazai vegetáció képviselői közül már alig tudnak valamit méheink látogatni.