0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Zamatos, illatos grincsfák

A grincsfának nincs konkrét értelmezése, szabad műfaj, amelynek eredménye egy olyan alkotás, amelyben ott az ünnep öröme, de a nehézségek és a kihívások üzenete is. Valójában a mai világunk rajzolódik ki minden darabban.

A grincsfa lehet advent idején kedves dekoráció, de helyettesítheti a karácsonyfát is. Készítésénél az alkotó szabad kezet kap: készülhet a kert adta kincsekből, alapja lehet egy kis cserepes ciprus, egy csokor fenyő, néhány köteg zanót. Az alkotókedv, az ötletgazdagság pedig a grincsfák készítésének végtelen tárházát kínálja.

Belekomponálhatjuk a fenyődíszeket, égősorokat, játszhatunk a formákkal, színekkel, fényekkel, akár illatokkal is.

Elkészítése szórakoztató, nem túl bonyolult művelet, belevihetjük az egyéniségünket. Csak rajtunk múlik, hogy mit tudunk átvinni a saját hagyományainkból, kulturális gyökereinkből, motívumvilágunkból. Most olyan kompozíciókat ajánlunk, amelyek alapanyagai megtalálhatók a konyhában és környékén.

Kávés

Hozzávalók: kávéscsésze, 15 dkg szemes kávé, 20 × 20 cm-es kartonpapír, barna árnyalatú csomagolópapír, viasz, régi gyertya, kb. 10 mm átmérőjű, 300 mm hosszú pálca, ragasztó, csillagánizs, fahéj, apró aranyszínű díszek

Keressünk egy megfelelő kávéscsészét: a limlomok közt biztosan akadunk páratlanra.

A pálcát állítsuk a csészébe és öntsük körül viasszal – ha van türelmünk, a régi gyertyát gyújtsuk meg és csöpögtessük körül a botot. Ha a viasz megdermed, a pálca szépen állni fog benne.

A kartonpapírból csavarjunk kúpot, tűzőkapoccsal vagy ragasztóval rögzítsük, majd vonjuk be barnás árnyalatú díszcsomagoló-papírral. Erre azért van szükség, mert a kávészemek közt itt-ott kilátszik majd, és ez a színjáték kedves ellenpontját képezi a kávé komor barnaságának. Az így kapott tölcsért szép gondosan ragasszuk körbe kávészemekkel. Ha van türelmünk, mintákat is rakhatunk a kávébabból, így mutatós felületet kapunk. Ha a kávé teljesen befedte a tölcsért, ragasszuk a csészében ágaskodó botra. Ragasszunk rá aprócska díszeket: csillagánizst, gyöngyöt, vékony aranyszálat, kisebb fahéjrudakat. Ha akad a kezünkbe méretesebb fahéjdarab, azt a rúd kilátszó részére is illeszthetjük, így még szebb lesz a fácska törzse. Ne lakkozzuk le, így még hetekig élvezhetjük a finom fahéjas kávéillatot.

Fűszeres

Hozzávalók: 4-5 fenyőág, egy vastag falú talpas pohár, zöld drót, ragasztópisztoly, 8-10 db dió, 8-10 db fahéjrudacska, 8-10 db csillagánizs, 8-10 db szerecsendió, 1 m aranyszínű szalag, 15-30 db szárított pirospaprika, 8-10 db földimogyoró, 8-10 db apró dísz

A fenyőt kb. 40 cm-es darabokra vágjuk, a vastag szárakat eltávolítjuk, hogy könnyed csokrot köthessünk belőle. Előbb a hosszabb darabokat fogjuk össze szép hosszúkás csokorrá, majd a rövidebb ágakat rakosgatjuk köré körkörösen. Az elkészült csokrot jó erősen összedrótozzuk, majd utolsó mozzanatként még egy kisebb ágat rögzítünk hozzá ellentétes irányból – ez lesz a fácska csúcsa. A poharat megtöltjük dióval, és a csokrot megfordítva a pohárra ültetjük. Eligazgatjuk az alsó ágakat, a közepétől kezdve pedig zöld dróttal sűrűn körbetekerjük, kialakítva ezzel a fácska kecses formáját. Erre a felső részre ragasztópisztollyal rögzítjük a szalag két végét, amellyel a grincsfa vonalának adunk hangsúlyt. Szintén a ragasztópisztoly lesz a segítő abban, hogy a fűszereket és az apró díszeket a fácska testén csinosan elhelyezzük. Kecses, kellemesen illatozó dísz lesz az eredmény, amelyet asztaldíszként vagy akár alternatív karácsonyfaként is a szobába állíthatunk.

Mézes-illatos

Hozzávalók: 1 polisztirol (hungarocell) kúp, 8-10 cm hosszú és 4-5 cm átmérőjű fadarab, maradék textil, üvegfejű gombostű, mézeskalácsok, kekszesdoboz, 4-5 pici textilmasni

A polisztirol kúpot vonjuk be textillel. Erre azért van szükség, mert a mézeskalácsok nem fogják a teljes felületét befedni, így a textil színe meghatározó. A fadarabbal is hasonlóan járjunk el, majd ragasszuk össze a textilborítású kúppal, és rögzítsük egy kekszesdobozon. A mézeskalácsokat egyenként, egy-egy üvegfejű gombostű segítségével illesszük a kúpra felülről kezdve úgy, hogy valamennyire átfedjék egymást. Törekedjünk a szép forma kialakítására! Ha körbeértünk, néhány pici textilmasnit rögzíthetünk egy-egy gombostű segítségével a mézesek közé. Az így elkészített mézes grincsfa illatos, gyönyörű dísze lehet a konyhának, de ajándékba is adható, mert kevés mézeskaláccsal nagyon mutatós alkotás készülhet.

Grincsfatörténet

Az utóbbi években gyűrűzött be Amerikából a grincsfa a karácsonyi dekorációk világába, A Grincs című film nyomán. Theodor Seuss Geisel több mint 60 gyerekkönyvet írt Dr. Seuss néven. Könyveit egyedi stílusú rajzaival illusztrálta, amelyekben feltűnik egy zöld, szőrös manó. A How the Grinch Stole Christmas (Hogyan lopta el a Grincs a karácsonyt) című meséből élőszereplős film is készült. A történetben a városka lakói imádják az ünnepeket, kiváltképp a karácsonyt, és idejük nagy részét az ajándékok vásárlása köti le. Grincs, a mogorva zöld manó ki nem állhatja a karácsonyt, és mivel több sérelem éri, például a polgármestertől egy borotvát kap ajándékba, úgy dönt, hogy ellopja a karácsonyt. El is lopta a karácsonyfákat, a díszeket, az égőket. A terve mégsem sikerült, mert a város lakói tovább ünnepeltek és énekeltek, merthogy a karácsony a szívekben él, „…a karácsonyt nem lehet ellopni, mert a karácsony lényege nem az ajándék vagy a díszek…” Grincs azért még mérgében összetört és meghajlított egy fenyőfát, így lett belőle grincsfa, vagy manófa. Azért neki is van szíve, végül őt is meghódította az ünnep szelleme és a szeretet ereje.

 

Forrás: Kertbarát Magazin