Back to top

A mézhamisítás múltja

„A mézhamisítás Európa-szerte óriási méreteket öltött” – írta a Hazánk című folyóirat. A téma most időszerűbb, mint valaha! Az Európai Parlament (EP) 2018. március 1-jei állásfoglalása is súlyozottan foglalkozik a mézhamisítással. A fenti idézet viszont csaknem 120 éves...

A hamisításhoz elengedhetetlen feltétel – az emberi kapzsiságot nem számítva – az eredeti értékes terméknél olcsóbb, könnyen hozzáférhető helyettesítő anyag. A méz esetében ez természetesen a cukor volt és maradt napjainkig. Itt nem a drága gyarmat­árura, a nádcukorra kell gondolni. Az úgynevezett „nádméz” európai megjelenése után nem sokkal Magyarországon is ismertté vált – a 15. században, Zsigmond király udvarában említik először – de elterjedését korlátozta magas ára és nehéz beszerezhetősége. A mindenki számára elérhető cukor forrása egy új növény, a cukorrépa lett. A 19. század elején hazánkban is elindult a termelés az első cukorrépát feldolgozó kisebb cukorfőzdében, majd a következő évtizedekben sorra alapították az ipari módszerrel és méretekben üzemelő cukorgyárakat. 1868-ban már 21 gyár 10 ezer 256 tonna cukrot termelt.

Mézes üvegek és címke hirdetés 1896-ból

Ez a változás szükségszerűen hatott a méhészetre is. A méz kizárólagos édesítőszer mivolta gyakorlatilag megszűnt.

Ez a fordulat, valamint az elhibázott állami intézkedések mélypontra juttatták a méztermelést. Szerencsére részben az elinduló okszerű önfejlődésnek – a mozgatható kereteket tartalmazó kaptárak feltalálásának –, részben a méhészeti egyesületek megjelenésének köszönhetően új lendületet kapott a méhészkedés.

A fejlődéssel egyidőben a nagy mennyiségben előállított olcsó cukor és a drága méz óhatatlanul a hamisítás megjelenéséhez vezetett. 1877-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ülésén született határozat arról, hogy előterjesztéssel forduljanak a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz a mézhamisítás tárgyában. Az indítványban, „mivel az országszerte dívik”, egy hatósági vizsgáló bizottság felállítására tettek javaslatot.

Néhány évvel később, az 1879-ben életre hívott Magyar Országos Méhészeti Egyesület, mint a méhészek ügyét országosan képviselő szakmai és társadalmi szervezet állt a hamisítás elleni küzdelem élére.

A téma folyamatosan napirenden volt az egyesület életében, keresték a hamisítások felderítésének és megfékezésének lehetőségeit. Az egyszerűbb, úgynevezett „műmézek” felismerése hamar lehetővé vált alkohollal (borszesszel), illetve jóddal (jódtinktúrával).

A méhészek nyomásának is köszönhetően nem váratott magára sokat a kormányzati lépés sem. Megszületett az 1895. évi XLVI. törvénycikk, mely a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmáról szólt. A végrehajtási rendelet egyértelműen fogalmaz: „Méz elnevezés alatt, valamely jelzővel vagy a nélkül, kizárólag a méh által készített s ezen elnevezés alatt ismert termék hozható forgalomba.” A törvény szankcionálta azokat a nem hamis termékeket is, melyek nem a tényleges termelő vagy származás szerinti megjelöléssel kerültek forgalomba.

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tagjainak készült mézesüveg címke 1900-ból

A jogszabály sajnos nem volt képes az elvárásoknak megfelelő eredményt elérni. Egyrészt nem állt rendelkezésre a folyamatos és nagy számban elvégzendő vizsgálatokhoz a törvényhatósági és a személyi/műszaki háttér, másrészt az esetlegesen felderített törvényszegések büntetési tétele csak kihágásnak minősült a tényleges károkozás mértékétől függetlenül. A hamisítás így még lebukás esetén is nyereséges maradt. A törvényesség határán egyensúlyozó vállalkozások az 1910-es években egységcsomagban különböző hangzatos márkanevekkel („Budagyöngye”, „Mézelin”, „Valódi virághímpor”) forgalmaztak „házilag elkészíthető” mézet. Természetesen ez nem méz volt, hanem sziruppá főzött cukor és víz keveréke. Ezt borkősavval – amit természetesen mézsav néven említenek – kezelték, aminek hatására a cukor kevésbé kristályosodott. Kevés ételfesték és némi aroma segítségével már kész is lett a „műméz” vagy „ételméz”.

A korabeli szakemberek is felismerték, hogy eredményeket csak a hatóságok, a termelők, a forgalmazók és a fogyasztók együttműködésével lehet elérni.

A kereskedelembe került hamisítványok, silány minőségű termékek következményeként a mézértékesítés egyre inkább bizalmi kérdés lett. A magyar termelés nagyobbik része hagyományosan külföldön talált vevőre. Az exportméz minőségét szavatolta, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület Vezérképviselete útján forgalmazott tételeket kivétel nélkül bevizsgálták, így elemzési bizonyítvánnyal ellátva kerültek külföldre.

A hazai fogyasztók érdekeinek védelmét legjobban a termelőtől közvetlenül vásárolt méz jelentette. Napjainkra sokat fejlődött a hamisítás módja, kifinomultsága, ahogy a hamisítást felismerő eljárások is. Valami viszont nem változott: a minőségi mézet legmegbízhatóbban, ahogy egykor, úgy ma is a méhész neve garantálhatja.

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Csak a kiváló minőségű méz versenyképes

A Gyöngyös-patak mentén, Kőszegtől néhány kilométerre sok szempontból ideális a környezet a méhészkedéshez, amit az is bizonyít, hogy Balogh Ferenc jelenleg 180 méhcsaláddal már 15 éve sikeresen folytatja a mesterséget itt.

Együttműködési megállapodást írt alá a magyar és a szlovén agrárminiszter

A fenntartható erdőgazdálkodásról írt alá megállapodást és a Közös Agrárpolitikáról tárgyalt Nagy István agrárminiszter és Dr. Aleksandra Pivec szlovén mezőgazdasági, erdészeti és élelmezésügyi miniszter. A találkozón a tárcavezetők egyetértettek abban, hogy közösen kell fellépni a primőr termékek és a piacvédelem területén az Európai Unióban.

Hazai méhlegelők (13. rész): fehér eper

Évtizedeken át jellegzetes fája volt a hazai tájnak a nem őshonos fehér eper. Mára szinte teljesen eltűnt, pedig több okból érdemes lenne ültetését újból felkarolni: kérge, levele, termése a gyógyászatban használatos, faanyaga kiváló szerszámnak, pálinkáshordónak és nem utolsósorban virágait látogatják a méhek a virágporáért

Elérhető közelségben a söripari fordulat

A nagy gyártók kizárólagos szerződéseinek feloldása után a kisüzemi főzdék nemcsak a vendéglátóhelyeken, hanem két-három év alatt az iparág egészében is elérhetnék a 20 százalékos piaci részesedést.

Korán eltűnt az idén a kukorica a piacról

Időarányosan csökkent az agrár- és élelmiszeripari termékek külkereskedelmi egyenlege az idei első negyedévben, miközben az export és az import értéke emelkedett. A szakértő szerint a következő negyedév statisztikája rosszabb képet mutat majd.

Július 1-től Nébo, a chatbot segíti a Nébih ügyfélszolgálati munkáját

2020. július 1-ével elstartolt a Nébih chat alkalmazása: Nébo, a chatbot. Nébo a hét minden napján, napi 24 órában válaszol a hivatalt a Facebook Messenger felületen felkereső ügyfelek kérdéseire, fogadja az élelmiszerlánc-biztonsági bejelentéseket.

Mennyit kereshet egy gazdálkodó? Erősen a valós összeg fölé tippeltek a laikusok

Hollandiában tették fel a kérdést egy online felmérésben 13 ezer élelmiszervásárlónak, hogy szerintük adott élelmiszerek árából mennyi marad a termesztőknél. Az eredmény egyértelmű: lényegesen túlbecsülték a gazdák bevételét, átlagosan a valós összeg másfélszeresét feltételezték – számol be róla az agrarheute.com portál.

Európa legnagyobb városi kertje napi 1000 kg terménnyel

Párizs közepén végre átadták a 14 ezer négyzetméretesre tervezett városi kert első szakaszát. A „tetőkert” 2022-re nyerheti el végleges méretét, melyben akár 1000 kilogramm zöldséget és gyümölcsöt is betakaríthatnak naponta.

Csomagolódoboz elefántfűből: gyümölcsökhöz, zöldségekhez

Június elején mutatta be Roy van den Heuvel, az Argos Packaging & Pro­tection menedzsere azt a gyümölcsök és zöldségek csomagolására alkalmas dobozt, amely a világon elsőként elefántfű felhasználásával készült.

Szembe ment a Tesco az élelmiszer-pazarlással

A Tesco kedden közzétette éves jelentését Little Helps Plan Közösségi Stratégiájáról, valamint ennek részeként beszámolóját a 2019/20-as pénzügyi év során a működése során keletkező élelmiszer-hulladék és -felesleg mennyiségéről.