Back to top

A mézhamisítás múltja

„A mézhamisítás Európa-szerte óriási méreteket öltött” – írta a Hazánk című folyóirat. A téma most időszerűbb, mint valaha! Az Európai Parlament (EP) 2018. március 1-jei állásfoglalása is súlyozottan foglalkozik a mézhamisítással. A fenti idézet viszont csaknem 120 éves...

A hamisításhoz elengedhetetlen feltétel – az emberi kapzsiságot nem számítva – az eredeti értékes terméknél olcsóbb, könnyen hozzáférhető helyettesítő anyag. A méz esetében ez természetesen a cukor volt és maradt napjainkig. Itt nem a drága gyarmat­árura, a nádcukorra kell gondolni. Az úgynevezett „nádméz” európai megjelenése után nem sokkal Magyarországon is ismertté vált – a 15. században, Zsigmond király udvarában említik először – de elterjedését korlátozta magas ára és nehéz beszerezhetősége. A mindenki számára elérhető cukor forrása egy új növény, a cukorrépa lett. A 19. század elején hazánkban is elindult a termelés az első cukorrépát feldolgozó kisebb cukorfőzdében, majd a következő évtizedekben sorra alapították az ipari módszerrel és méretekben üzemelő cukorgyárakat. 1868-ban már 21 gyár 10 ezer 256 tonna cukrot termelt.

Mézes üvegek és címke hirdetés 1896-ból

Ez a változás szükségszerűen hatott a méhészetre is. A méz kizárólagos édesítőszer mivolta gyakorlatilag megszűnt.

Ez a fordulat, valamint az elhibázott állami intézkedések mélypontra juttatták a méztermelést. Szerencsére részben az elinduló okszerű önfejlődésnek – a mozgatható kereteket tartalmazó kaptárak feltalálásának –, részben a méhészeti egyesületek megjelenésének köszönhetően új lendületet kapott a méhészkedés.

A fejlődéssel egyidőben a nagy mennyiségben előállított olcsó cukor és a drága méz óhatatlanul a hamisítás megjelenéséhez vezetett. 1877-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ülésén született határozat arról, hogy előterjesztéssel forduljanak a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz a mézhamisítás tárgyában. Az indítványban, „mivel az országszerte dívik”, egy hatósági vizsgáló bizottság felállítására tettek javaslatot.

Néhány évvel később, az 1879-ben életre hívott Magyar Országos Méhészeti Egyesület, mint a méhészek ügyét országosan képviselő szakmai és társadalmi szervezet állt a hamisítás elleni küzdelem élére.

A téma folyamatosan napirenden volt az egyesület életében, keresték a hamisítások felderítésének és megfékezésének lehetőségeit. Az egyszerűbb, úgynevezett „műmézek” felismerése hamar lehetővé vált alkohollal (borszesszel), illetve jóddal (jódtinktúrával).

A méhészek nyomásának is köszönhetően nem váratott magára sokat a kormányzati lépés sem. Megszületett az 1895. évi XLVI. törvénycikk, mely a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmáról szólt. A végrehajtási rendelet egyértelműen fogalmaz: „Méz elnevezés alatt, valamely jelzővel vagy a nélkül, kizárólag a méh által készített s ezen elnevezés alatt ismert termék hozható forgalomba.” A törvény szankcionálta azokat a nem hamis termékeket is, melyek nem a tényleges termelő vagy származás szerinti megjelöléssel kerültek forgalomba.

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tagjainak készült mézesüveg címke 1900-ból

A jogszabály sajnos nem volt képes az elvárásoknak megfelelő eredményt elérni. Egyrészt nem állt rendelkezésre a folyamatos és nagy számban elvégzendő vizsgálatokhoz a törvényhatósági és a személyi/műszaki háttér, másrészt az esetlegesen felderített törvényszegések büntetési tétele csak kihágásnak minősült a tényleges károkozás mértékétől függetlenül. A hamisítás így még lebukás esetén is nyereséges maradt. A törvényesség határán egyensúlyozó vállalkozások az 1910-es években egységcsomagban különböző hangzatos márkanevekkel („Budagyöngye”, „Mézelin”, „Valódi virághímpor”) forgalmaztak „házilag elkészíthető” mézet. Természetesen ez nem méz volt, hanem sziruppá főzött cukor és víz keveréke. Ezt borkősavval – amit természetesen mézsav néven említenek – kezelték, aminek hatására a cukor kevésbé kristályosodott. Kevés ételfesték és némi aroma segítségével már kész is lett a „műméz” vagy „ételméz”.

A korabeli szakemberek is felismerték, hogy eredményeket csak a hatóságok, a termelők, a forgalmazók és a fogyasztók együttműködésével lehet elérni.

A kereskedelembe került hamisítványok, silány minőségű termékek következményeként a mézértékesítés egyre inkább bizalmi kérdés lett. A magyar termelés nagyobbik része hagyományosan külföldön talált vevőre. Az exportméz minőségét szavatolta, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület Vezérképviselete útján forgalmazott tételeket kivétel nélkül bevizsgálták, így elemzési bizonyítvánnyal ellátva kerültek külföldre.

A hazai fogyasztók érdekeinek védelmét legjobban a termelőtől közvetlenül vásárolt méz jelentette. Napjainkra sokat fejlődött a hamisítás módja, kifinomultsága, ahogy a hamisítást felismerő eljárások is. Valami viszont nem változott: a minőségi mézet legmegbízhatóbban, ahogy egykor, úgy ma is a méhész neve garantálhatja.

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Ökológiai gazdálkodási konferencia

Március 18-án, Kecskeméten biogazdálkodási ágazat stratégiai konferenciát rendez az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet. A fókuszban az új közös agrárpolitika áll, azon belül is az ökológiai ágazat kilátásai, a fenntartható gazdálkodás kihívásai és az azokra adható gyakorlati válaszok.

A világ méztermelése és az uniós mézimport

A világ mézpiacának tavalyi alakulásáról még nincsenek pontos adatok, de a korábbi évek adatváltozásai is jól mutatják a nagyságrendeket és az irányokat, melyek nem feltétlenül kedveznek a hazai és más európai uniós méhészeknek. A méz százalékos pontosságú származásának, illetve minőségének feltüntetését célzó spanyol, francia és portugál törvénytervezeteket az Európai Bizottság elutasította.

Brutális sáskajárás van Kenyában és félő, hogy nem állnak meg

Nagy a kockázata annak, hogy a Kenyával szomszédos országokat is letarolják a sáskák.

A fagyasztott halrudacskák is szennyezik a környezetet?

Egy új tanulmány szerint a fagyasztott halrúd előállítása majdnem kétszer annyi üvegházhatású gáz kibocsátást eredményez, mint a halászat önmagában.

Lángoló kaptárak Versailles-ban

Második tüntetését tartotta meg az Egyesület az Európai Méhekért (eubee.eu) Versailles-ban a napokban. A tiltakozáson nagy számban vettek részt európai méhészek, köztük magyarok. Kaptárakat égettek el, hogy ezzel demonstrálják a reménytelen helyzetüket.

Speciális kiadványokkal is segíti a szakmai szereplőket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara speciális, ingyenes szakmai kiadványokkal is segíti a mező- és az erdőgazdálkodással foglalkozókat, valamint az élelmiszeriparban tevékenykedőket.

Mennyi diót együnk a szív és a belek egészségéért?

Már ismert tény, hogy a diófogyasztás jó hatással van a szívünkre. Egy új kutatással fény derült arra, hogy a bél egészséges működésében is szerepe van. A két jótékony hatás között összefüggés lehetséges.

Jól működik a Listeria Megelőzési Rendszer

A közel másfél évvel ezelőtti gyorsfagyasztott élelmiszer-botrány hatására egyes vállalatok és szervezetek kialakították a Listeria Megelőzési Rendszert. A rendszer elsőéves működési tapasztalatai kedvezőek.

Méhészeti egyesület: össze fog dőlni a mezőgazdaság a méhészek nélkül

Méhészek nélkül össze fog dőlni a mezőgazdaság, ezért az Európai Uniónak tisztességes piaci feltételeket kell biztosítania nekik - közölte az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke szerdán az M1 aktuális csatornán.

Ezért kell gyakran kezet mosni

Elgondolkodott már azon, vajon mennyi baktérium bújik meg a laptop-ján? Vagy azon, mi történik, ha nem mos kezet naponta többször is? Egy kísérlet igazán szemléletes példával mutatja be, mit okozhatnak a kezünkön és az eszközeinken maradt baktériumok.