Back to top

Előtérben a környezeti hatások – 31. Nyúltenyésztési Tudományos Nap

Idén 31. alkalommal került megrendezésre a Nyúl­tenyésztési Tudományos Nap a Kaposvári Egyetemen. A konferencián 11 előadást hallgathatott meg a közel 100 fős szakmai közönség. A rendezvény színvonalát emelte két külföldi kutató is mintegy félórás előadásával. Mindketten Olaszországból a Padovai Egyetemről érkeztek.

Kulcsfaktorok vizsgálata

Gerolamo Xiccato
Gerolamo Xiccato
Gerolamo Xiccato a nyulak takarmányozásában eddig elért fontosabb eredményeket értékelte a múlt és a jövő tükrében. Elmondható, hogy a nyulak táplálóanyag-szükségletének alapos vizsgálatának eredményeképpen a nyúl takarmányozásával kapcsolatban rendelkezésre álló ismeretek ma már garantálják a nagyüzemi körülmények között tartott genotípusok (hibridek és/vagy fajták) magas szintű szaporaságát és termelését.

A teljes telepi takarmányértékesítés javítása szempontjából azonban a termelés színvonalának javítása önmagában nem elegendő.

Ehhez az is szükséges, hogy a nyulak egészségesek legyenek, vagyis alacsony legyen a betegségekből és elhullásból adódó veszteség. Ennek köszönhető, hogy a kutatók érdeklődésének homlokterében mára már elsősorban a takarmány rost-, keményítő- és fehérjeszintjének a teljesítményre és az egészségre gyakorolt hatása áll. Napjainkban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a különböző táplálóanyagok, különösen az oldható és oldhatatlan rostfrakciók termelésre gyakorolt hatásaira is. Ennek a szemléletnek fontos része az immunválasz és a bélmik­ro­bióta, mint a nyulak egészségét szabályozó kulcsfaktorok vizsgálata. A különböző táplálóanyagok és takarmányozási technikák (pl. takarmánykorlátozás) közötti összefüggések vizsgálata szintén fontos részét képezi a kutatásoknak, ugyanakkor ma már arra is figyelmet fordítanak, hogy a táplálóanyag-változás milyen hatással van a környezetre, különös tekintettel a nitrogén kibocsájtásra.

Melegben magasabb energia­tar­talmú takarmányt!

A környezeti hőmérséklettel kapcsolatos másik előadásban Matics Zsolt annak a kísérletnek az eredményeiről beszélt, ahol azt vizsgáltuk, hogy a magas környezeti hőmérséklet termelést csökkentő hatása milyen mértékben magyarázható a csökkent takarmányfogyasztással, és mekkora szerepe lehet ebben önmagában csak a magasabb hőmérsékletnek. Ennek kiderítésére választást követően (5 hetes életkor) a nyulakat két, szabályozható hőmérsékletű teremben helyeztük el. Az egyikben átlagosan 20 °C, a másikban átlagosan 30 °C volt a hőmérséklet. A nyulak normál hőmérsékletű teremben (16-20 °C) születtek és nevelkedtek.

A terem hőmérséklete és a takarmányozás alapján három csoportot alakítottunk ki: a magas hőmérsékletű teremben a nyulak ad libitum fogyaszthattak takarmányt (30A csoport), a normál hőmérsékletű teremben a nyulak egyik fele ad libitum ehetett (20A csoport), míg a másik fele csak annyi takarmányt kapott, amennyit a 30A csoport nyulai naponta elfogyasztottak (20K csoport).

Ahhoz, hogy ezt megtehessük a meleg teremben heti három alkalommal (hétfő, szerda, péntek) mértük az elfogyasztott takarmány mennyiségét, és ez alapján határoztuk meg a 20K csoport napi takarmányadagját. A kísérlet során a nyulak testsúlyát, súlygyarapodását, takarmányfogyasztását és takarmányértékesítését vizsgáltuk. 11 hetes korban a nyulakat vágóhídra szállítottuk, ahol vágásuk és darabolásuk történt.

Mint ahogy az várható volt, a teljes hizlalási időszakban a 30A csoport nyulai kevesebb takarmányt fogyasztottak, mint 20A csoportbeli társaik. A két eltérő hőmérsékleten elfogyasztott takarmány mennyisége közötti különbség az életkor előre­halad­tával nőtt, a teljes vizsgálati időszak alatt 20 és 30% között mozgott. A teljes kísérleti periódus alatt és minden vizsgálati időszakban a legjobb súlygyarapodása a 20A nyulaknak volt. A 20K és a 30A csoportok között nem volt különbség. Az már korábban ismert volt, hogy a magas hőmérséklet, vagy a különböző mértékű takarmánykorlátozás hatására a súlygyarapodás csökken, az azonban csak ebből az eredményből látható, hogy a csökkenés egyértelműen a kisebb takarmányfogyasztással magyarázható.

A 20A nyulak testsúlya minden életkorban nagyobb volt (7, 9 és 11 hetes korban sorrendben: 10, 14 és 16%-kal), míg a 20K nyulak súlya a 30A csoporthoz hasonlóan alakult (1. táblázat). Az irodalmi adatok eredményeinkhez hasonló tendenciáról számoltak be:

alacsonyabb hőmérsékleten (18 °C) a nyulak testsúlya 10 és 12 hetesen 15-18%-kal volt nagyobb, mint a magas hőmérsékleten (30 °C) tartott egyedeké.

A teljes kísérleti időszak alatt a 30A csoportban jobb volt a takarmányértékesítés, mint a 20A csoportban. A 20K csoport ebben a tulajdonságban sem a 20A, sem a 30A csoporttól nem különbözött. Az irodalmi adatok ebben a tekintetben nem mutatnak egyértelmű tendenciát: volt ahol szintén jobb takarmányértékesítésről számoltak be a meleg hatására, máshol pedig a 18 °C és 30 °C-on tartott nyulak takarmányértékesítése nem tért el egymástól.

Elhullásban nem volt különbség a csoportok között, a 20K és a 20A csoportból kettő és egy nyúl pusztult el.

Bár a vágáskori testsúly, hasonlóan a 11 hetes kori testsúlyhoz, megegyezett a 20K és 30A csoportokban, a hűtött karkasz súlya már mindhárom csoportban különbözött. Korábbi vizsgálatok szerint magas hőmérséklet hatására, illetve korlátozott takarmányozás mellett kisebb volt a vágáskori testsúly és a hűtött karkasz súlya a normál hőmérsékleten tartott, illetve az ad libitum takarmányozott csoporthoz képest. Érdekes azonban, hogy a hűtött karkasz súlyában, a testsúly alapján megegyező csoportok is eltértek egymástól.

A 20K csoport vágási kitermelése szignifikánsan gyengébb volt, mint a 20A és a 30A csoportoké. A 20A és a 20K csoportok közötti eltérést az okozza, hogy a korlátozva takarmányozott nyulaknak kisebb az emésztőrendszere és különösen a béltartalom mennyisége.

Eredményeinkhez hasonlóan korábbi vizsgálatok igazolták, hogy a teljes hizlalási periódus alatti különböző mértékű takarmánykorlátozás azonos súlyban vagy azonos életkorban vágott nyulak esetében a vágási kitermelés csökkenését eredményezték.

A csökkenés 10%-os korlátozás mellett 0,4%-os, 20%-os takarmánykorlátozás mellett pedig már 2,4%-os volt. A 20A és 30A csoportok között nem volt különbség a vágási kitermelésben. Ezzel szemben az irodalomban nagyobb vágási kitermelésről számoltak be a melegben (30 °C) tartott nyulak esetében.

Az elülső rész referencia­karkaszhoz viszonyított arányát a hőmérséklet és a takarmányozás nem befolyásolta. A középső rész aránya a 20A csoportban nagyobb, a hátulsó rész aránya pedig kisebb volt, mint a 20K és a 30A csoportokban. Az eredmények magyarázatát ebben az esetben is az adhatja, hogy a nyulak hátulsó lábainak teljes testen belüli aránya fiatalabb életkorban nagyobb, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a pannon fehér fajta szelekciója már nagyon hosszú ideje a combizom tömeg növelésére irányul, így feltételezhető, hogy a fajtára eleve nagyobb combizom-beépülés jellemző.

A zsírdepók (vesekörüli- és a vállövi zsír) referencia karkasz­hoz viszonyított aránya a 20A csoportban volt a legnagyobb.

Magas hőmérséklet hatására ugyan kevesebb zsír épült be a nyulak szervezetébe, mint a 20A csoportban, azonban ez még mindig több volt, mint a 20K nyulakban.

Úgy tűnik, hogy melegben a nyulak kevesebbet mozogtak, ezért kevesebb energiát használtak fel erre a célra. Magas környezeti hőmérsékleten a testhőmérséklet fenntartása is kevesebb energiát igényel, mint a 20 °C-os teremben. Ez a két ok együttesen eredményezhette a vese körüli és vállövi zsír arányában a 20K és a 30A csoportok között tapasztalt különbségeket. A korábban említett, hűtött kar­kaszban tapasztalt eltérés szintén a vese körüli és vállövi zsír mennyiségében kapott különbségekkel magyarázható.

Az eredményekből jól látszik, hogy a növendéknyulak termelési eredményeit a csökkent takarmányfelvétel jelentősebb mértékben befolyásolja, mint a magas környezeti hőmérséklet, vagyis a magas környezeti hőmérsékletben tapasztalható termelés-visszaesés elsősorban a kisebb takarmányfogyasztással van összefüggésben. Csak néhány vágási tulajdonságban (vesekörüli és vállövi zsír, vágási kitermelés és hűtött karkasz súlya) látszik egyértelmű hatása a magas környezeti hőmérsékletnek. Ezek alapján érdemes lenne a melegebb hónapokban magasabb energiatartalmú takarmányokat etetni, hogy a termeléscsökkenés mér­sékelhető legyen.

Köszönetnyilvánítás

A kísérletet a GINOP-2.3.4-15-2016-00005 „Klimatikus változásokhoz adaptált növénytermesztési és állattenyésztési technológiák fejlesztése a fenntartható mezőgazdaság és a minőségi élelmiszer-előállítás megvalósítása érdekében, intenzív termelési környezetben” projekt támogatta. A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Gerencsér Zsolt

Szendrő Zsolt

Matics Zsolt

Szendrő Katalin

Kaposvári Egyetem

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az állatorvosi rendelőben is fő a biztonság járvány idején

Az állatorvosi rendelőbe lépve is másképpen kell viselkednünk, mint a vészhelyzet kihirdetése előtt. Belépéskor haladéktalanul fertőtlenítsük kezünket a bejáratnál található fertőtlenítőszerrel, ne feledjük, hogy a kilincs különösen veszélyes ragályfogó lehet. Lehetőleg egy állattal egy kísérőszemély tartson, és a váróhelyiségben kizárólag az erre kijelölt területen tartózkodjon.

Nem, az ivóvíz nem pusztítja el a koronavírust

Az interneten és különböző közösségi média platformokon elterjedt egy olyan hír, mely szerint a rendszeres vízivás megóvhat minket a koronavírustól. Mítoszrombolás következik.

Laboratóriumban már bizonyították vírusellenes hatásukat

Az ember ősidőktől fogva segítségül hívta a növényeket a betegségek leküzdéséhez. Napjainkban a növényi hatóanyagok széles körét azonosítottuk és számon tartjuk bizonyított hatásaikat. Különösen az erősen aromás növények, fűszerek rendelkeznek a baktériumokat, vírusok visszaszorító hatóanyagokkal. Hazánkban is megterem jó néhány erős vírusellenes hatással rendelkező növény.

Merre tovább magyar mezőgazdaság?

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara frissítette március közepén kiadott elemzését, melyben a koronavírus-járvány hatását vizsgálta a mezőgazdaságra. A termesztés és feldolgozás folyamatosságának fenntartására több javaslatot is megfogalmazott a kamara, hangsúlyozva, hogy ebben az ágazatban, különösen az állattenyésztésben nem lehet egyik pillanatról a másikra leállni.

Ősi gyógymód: aszúval az egészségért járvány idején is?

A természetes gyógymódok tárházában a borban található gyógyító erőt nem szabad elfejtenünk, melynek jótékony hatásait őseink is hatékonyan használták. Nyomait már a kínai, indiai, perzsa, örmény és más népek hagyományaiban is fellelhetjük, de találkozhatunk velük az ókori görögöknél és a rómaiaknál is. Már a civilizáció kezdetén művelték a szőlőt és készítettek belőle kiváló gyógyhatású italt.

Hallgatózó mókusok: figyelik a madarak „beszélgetését”, hogy mentsék a bőrüket

Egy tanulmány szerint a szürkemókusok hallgatják a madarak csicsergését, hogy kiderítsék, elmúlt-e már a veszély.

Indiai törpeviador – angol nemesítés

Az indiai törpeviadort (más néven töpe cornish) ma már egyre gyakrabban látjuk kisállat-kiállításokon, ugyanis ennek a különleges megjelenésű díszbaromfifajtának világszerte növekszik tenyésztőtábora. Európán kívül különösen népszerű Észak-Amerikában, de Délkelet Ázsiában is keresett.

A méheket nem lehet karanténba zárni

Most, mikor e sorokat papírra vetem, kb. három hét telt el azóta, hogy elkezdődött az „őrület”, egy láthatatlan ellenség felforgatta a világ életét. Nézzük, mit tudunk, milyen hatással van eddig, ez a nem egész egy hónap a méhészekre, illetve a hazai méhészeti ágazatra.

A krízishelyzetben is biztosítják a takarmányellátást

Az UBM Csoport hazánk vezető takarmánygyártója, piacvezető gabona- és növényi fehérjekereskedő cégcsoportja hetekkel ezelőtt felállította operatív stábját, a vírus következményeire azonban már korábban megkezdte felkészülését. Varga Gábor vezérigazgató-helyettessel beszélgettünk a kialakult helyzetről és a kilátásokról.

Valamit már sejtünk az aranysakálról

Az aranysakál térhódítása egyre komolyabb potenciális veszélyforrás a hazai vadfajfaunára. A vélhetőleg Horvátországból eredő új „bevándorlásuknak” köszönhető, hogy a ’90-es években a Dráva menti déli határvidéken szaporodó példányokat véltek megfigyelni. Azóta állandó állományuk alakult ki az ország déli megyéiben, de mára már az ország minden térségéből beszámoltak jelenlétükről.