Schmidtné Szantner Barbara tudományos segédmunkatárs munkája egyebek mellett betegségellenálló, nagy termőképességű, kiváló beltartalmú paradicsomhibridek nemesítésére és termesztéstechnológiai vizsgálatára irányul.
A Kecskeméti Főiskola zöldségtermesztési szakirányán szerezte meg MSc diplomáját Schmidtné Szantner Barbara 2012-ben, szakdolgozatát a paprika termesztéstechnológiájáról írta. A paprikanemesítési csoport tagja lett a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt.-ben is, ahol az államvizsgát követően dolgozni kezdett.
Jó lehetőség volt ez arra, hogy jobban belelásson a kutatói tevékenységbe, és még inkább beleszeressen a paradicsomba. Az időközben megkezdett PhD-tanulmányaiban is az ipari paradicsom termesztéstechnológiáját vizsgálja a Szent István Egyetem Kertészeti Intézetében, Pék Zoltán vezetésével. Ezzel párhuzamosan a ZÖKO-ban 2014-ben indított ötéves ipariparadicsom-kutatási programnak is hamarosan a végéhez érnek, és a kitűzött célnak megfelelően jövőre új ipariparadicsom-hibrideket jelentenek be.
Keresztezéses nemesítés
Több száz keresztezéssel jutottak el ehhez az eredményhez. A nemesítés kiindulási anyagait a szintén az ernyőszervezethez tartozó Zöldségtermesztési Kutató Intézettől örökölték meg.
A fizikai, kémiai tulajdonságokat a kalocsai állomás laboratóriumában vizsgálták, a nemesítést nagyban gyorsító vírustesztelést azonban Barbara a NAIK gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézetében végezte. Az ottani PCR-géppel levélmintákból markerezéssel megállapította egyebek közt a növények paradicsom bronzfoltosság vírussal (TSWV), paradicsom sárga levélgöndörödés vírussal (TYLV), fonálféreggel és Pseudomonas-szal szembeni érzékenységét. A verticillium- és fuzáriumellenállóságot pedig közvetlen fertőzéssel a palánták tűzdelésekor vizsgálták. A kívánt tulajdonságokkal rendelkező utódokat fölszaporították, majd termelőkhöz is kihelyezték. Különböző termőhelyeken, eltérő ökológiai körülmények között, Hevesben, Szentkirályon, Kecskeméten és Kalocsán tesztelték a várományos hibrideket. Kettő közülük mindenütt megállta a helyét, hozta a versenyképes termésátlagot a palántázott technológiában, most azokat jelentik be elismerésre.
Kézi beporzás
A nemesítés sarkalatos munkafolyamata a vetőmagtermelés. A nem hibrid apa- és anyavonalat önporzással tartják fönn, hogy ha a keresztezésükkel kapott hibrid megfelel a nemesítői elvárásoknak, akkor a következő évben megismételhessék a megtermékenyítést. A hibridek előállításához ügyes kezű dolgozók kasztrálják az anyavonal növényein a még nem kinyílt virágokat, majd a portoktól, a szirom- és csészelevelektől megszabadított bibéket beporozzák az apavonal töveinek virágporával. A csészeleveleket azért szedik le, hogy betakarításkor jól megkülönböztethetők legyenek a kézi porzásból fejlődött bogyók. Ahhoz pedig, hogy biztosan legyen pollenadó virág, az apavonal növényeit egy héttel korábban ültetik a fűtetlen fóliasátrakba.
A magas hozam nemcsak genetikailag kódolt, hozzájárul a termésbiztonsághoz a hibridek verticillium-, fuzárium-, fonálféreg-, TSWV-ellenállósága is. A hibrideket eredetileg homokra nemesítették, így azoktól biztos termés várható kötöttebb talajokon is. Fajtafenntartásukat a tervek szerint a kalocsai állomáson végzik majd, a forgalmazásukat pedig a ZKI Zrt. vállalja.
A ZÖKO kalocsai állomásán 2016-ban nyert GINOP-os pályázattal három 500 négyzetméteres, kettős fölfújt fóliaborítású fűtetlen növényházat építettek. A fóliákban automata klímaszabályozás, öntözőrendszer működik, a szellőzőket pedig rovarhálókkal vonták be. Ezeken kívül kislégterű fóliák és közel 70 hektár szabadföldi terület szolgálja a kutatást, nemesítést. A közeljövőben még egy fűthető csíráztatóhelyiséggel is bővül az infrastrukturális háttér, hogy a magok egyöntetűen és nagy biztonsággal keljenek ki a zordabb időjárású vetési időszakban.
A hibridek bejelentése után is folytatják a munkát, kései érésű fajták és étkezési paradicsom nemesítésével is kacérkodnak. Főként Afrikából jeleztek igényt só- és szárazságtűrő, új vírusrezisztenciákat hordozó, és fitoftóraellenálló fajtákra is.
A víz és a kálium
Barbara PhD-munkájához szorosan kapcsolódnak a három éve megkezdett ipariparadicsom-termesztéstechnológiai vizsgálatok. A fiatal kutató vezetésével elsősorban az öntözés és a káliumellátás hatását vizsgálták, hiszen a vízzel tudvalevően emelhető a hozam, kálium pedig a bogyók kiváló beltartalmához kell. Három évben összehasonlították a vízzel és káliummal jól ellátott növényállományt azokkal a táblákkal, ahol a paradicsom a betakarítás előtti öt héttől kezdődően a szükséges víz- és káliummennyiségnek csak a 75 és 50 százalékát kapta, illetve ahol egyáltalán nem öntöztek és nem káliumtrágyáztak.
A harmadik évben viszont a kötött, a vizet vezető talajon jórészt elmosódtak a kezelések hatásai, és látványos minőségjavulást is csak az érés előtt két héttel adagolt kálium-kloridos fejtrágya hozott, ahogyan az a termelők körében is köztudott.
Mivel a víz hatása erősebb volt a káliuménál, másik kísérletben azt vizsgálták, mi történik, ha a kezdetektől különböző arányban (30, 50, 100 százalékban) megvonják a vizet a növények egy részétől, miközben a káliumadagolás azonos maradt. Az öntözés tervezéséhez a Helyes-Varga vízfogyasztási együtthatót vették alapul, aszerint a növényeknek (milliméterben) a napi átlaghőmérséklet ötödrészének megfelelő mennyiségű vízre van szükségük. A növényállományban elhelyezett tenziométerrel ellenőrizték a talaj víztartalmát.
Vészöntözésre az öntözetlen állományban is fölkészültek, az idén azonban erre nem volt szükség, sőt az ültetés utáni rendkívül csapadékos időjárásnak köszönhetően az öntözetlen állományon megközelítőleg azonos számú bogyó képződött, mint azon, amely az ajánlott vízmennyiségnek csak a felét kapta. A növények vízigényét kielégítő öntözés jótékony hatása azonban jól látszott.
Az öntözés tehát a nagy hozamokhoz és a termésbiztonsághoz egyaránt elengedhetetlen, ám törekedni kell a víztakarékosságra. Ennek egyik megoldása a csepegtetőöntözés, a szárazságra kevésbé érzékeny fajták termesztése is előnyös, és a kutatók szerint jó káliumellátással kisebb vízadagokkal is megfelelő lesz a termésmennyiség és a beltartalom. Nemesítői kihívás, hogy megtalálják a fajták lehetséges hozama és Brix-értéke közti arany középutat, ez a két tulajdonság ugyanis fordítottan arányos.
Az idén fóliában és szabadföldön tízfajtás padlizsánkísérletet is beállítottak. Egy év eredménye még kevés, de az már kiderült, hogy a fajtáknak nemcsak a hozama eltérő, a termelőknek komoly bosszúságot okozó kártevő, a burgonyabogár is különbséget tesz köztük.
A vakkóstoltatásokon pedig a bírálók a fehér padlizsánokat találták ízletesebbnek. A padlizsán vízigényes növény, a talajtakarással azonban csökkenthetők a vízadagok.
