A csoport különféle változatban előforduló egyedeinek beáramlása Európába 1750-ben kezdődött, melyekből a ma ismert kiállítási asil tyúk jött létre. Számos országban, beleértve Hollandiát és Németországot, két tenyésztési irányvonal létezik: a jelentősebbnek számító, úgynevezett madras-asil vonal és az „egyszerű” vagy közönséges asil.
A rövid szárnyakat kissé megeresztetten hordja. A kicsi, rövid fejen a vastag „szemöldök”, valamint a világos gyöngyszínű szemek jellegzetes külsőt kölcsönöznek a madárnak. A taraj három hosszanti redőből álló borsótaraj, az áll-lebenyek vagy hiányoznak, vagy alulfejlettek, helyettük kis piros, tollatlan bőrképződmény található. Jól láthatóak az izmos combok, a láb színe mindig sárga, függetlenül a tollazat színétől vagy mintázatától. A kakas súlya 2,5-3 kg, a tojóé 1,5-2 kg.
Az asil tyúkot számos különböző változatban állítják ki az európai földrészen, beleértve a fehér, fogolytarka, búzaszínű, vadszínű, fehérfoltos fekete és ezüstnyakú kék színeket. Ennek ellenére pl. Nagy-Britanniában szinte bármilyen színváltozatban előfordul.
Az asil tyúk kakasai egymással szemben agresszívek, a fiatal kiskakasok nevelésénél megtapasztalható, hogy a rangsor eldöntéséért heves küzdelmeket folytatnak, ezért ezen jószágok sikeres felneveléséhez elegendő búvóhellyel bíró nagy területet kell biztosítani számukra. Sok tenyésztő tart egy kifejlett kakast a kiskakasokkal, így hosszú időre eldöntött a rangidős kiléte, és ez a kifejlett kakas a küzdelmeket felügyelete alatt tartja. Egy adott pillanattól kezdve viszont megfordulnak az erőviszonyok, és a fiatal madarak átveszik az irányító szerepet. Ettől kezdve érdemes a kakasokat elkülönítve tartani.
Az asil tyúkok szárnya izmos, mindazonáltal nem igazán röpködősek azért sem, mert egyáltalán nem ijedősek, sokkal inkább érdeklődőek az új dolgok iránt. Az asil tyúkok hamar bizalmukba fogadják gazdájukat. A fajtára a monogámia jellemző, ezért legjobb az állatokat párban tartani. Csak kevés tojást tojnak, kb. ötvenet évente, de jól kotlanak, és kiválóan nevelnek.
A madras-asil nemcsak nagyobb, de típusra is különbözik a közönségestől. Első ránézésre zömökebbnek és kevésbé meredek tartású viadortyúknak tűnik. A torkon nem található meg a közönséges asil tyúkra jellemző jól fejlett piros bőrképződmény. A madras-asilt egyetlen, a fajtára nézve jellegzetes színben találjuk meg, mely legközelebb a búzaszínű kékhez áll.
Ma már szinte lehetetlen kideríteni, hogy annak idején hogyan hozták létre az asil kistermetű változatát. Származási helye Anglia, s már egy évszázada ismert a tenyésztők között, de mégsem sikerült nagy táborra szert tennie. A törpe asil kakas kb. 1 kg súlyú, a tyúk 0,8 kg, tehát nem nevezhető valami nagyon aprónak. A nagytestű változatéval megegyező testformával és küllemmel rendelkeznek. A törpe asilokat elsősorban alakjuk, erőnlétük és jellemük miatt tenyésztik, így tehát a szín és a mintázat nem igazán fontos. A fajtának nincs sok színváltozata: fehér, fekete, búzaszínű és fogolytarka tollazatban pompáznak.
A törpefajta nagy előnye, hogy könnyen elhelyezhetőek egy kisebb ketrecben is. Emellett az állatok nagyon szeretetteljesen és bizalmasan viselkednek gondozójukkal szemben. Ugyanakkor egymás közt rettenetes bajcsinálók. Ennek megoldása a nagytestű változatnál már szerepelt. A tojók sem igazán béketűrőek egymással szemben. A törpe asil tojótyúkként nem igazán válik be, tűrhetőnek csak a tavaszi időszak tojástermelése nevezhető. Viszont gond nélkül kotlik, a kicsinyeket is példásan neveli fel. A fajta szívós és életerős, nem kényes a tartási körülményekre.
Szénási Gábor
Újhartyán
