0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A méhek spiroplasmosisa

Sajnos, újra beszélni kell egy méhbetegségről, mivel ismét megjelent a hazai méhek kórtani vizsgálatai során. „A méhek spiroplasmosisa” címmel 11 évvel ezelőtt jelent meg írásom a Méhészetben. A jelen összefoglalás részben megismétli az ott leírtakat, részben kiegészíti újabb irodalmi ismeretekkel.

A spiroplasma elnevezés két amerikai kutatótól, név szerint Davistől és Worley-től származik (1973), akik a kukoricasatnyaság betegséget (corn stunt) tanulmányozták az USA-ban. Ez a betegség a fiatal, mintegy 30 napos korú kukoricát támadja meg. Munkájuk során kimutattak egy addig ismeretlen baktériumot, melyet spirális alakja után spiroplasmának neveztek el. Napjainkban a spiroplasma baktériumfajokat a Mollicutes osztály Entomoplasmatales rendjének Spiroplasmataceae családjába sorolják.

A spiroplasma baktériumfajok elsősorban növényekben (rostedénynyalábokban, virágzaton, gyökérben), valamint növényeken táplálkozó ízeltlábúakban fordulnak elő, és az ízeltlábúak ismételt nedvszívása révén terjednek növényről-növényre. Mindmáig számos növényből, vérszívó kétszárnyúból (szúnyogból, bögölyből), kullancsból, sőt édesvízben élő garnélarákból is írtak le spiroplasmafajokat. Karcsú, hosszú baktériumok: szélességük 0,2 mm, hosszúságuk 10 mm. Mozgásuk szokatlan, a baktériumokra jellemző csillós mozgástól eltérő: hossztengelyük mentén, elejüktől a végükig, csavarszerűen végigfutó, megújuló hullámmozgás segítségével haladnak előre, dugóhúzó-szerűen fúrják magukat előre a folyadékban. Mozgásukat fázis-kontraszt vagy „sötétlátóteres” mikroszkóppal, immerziós nagyítás mellett lehet vizsgálni. Az első spiroplasmafajt 1973-ban írták le Spiroplasma citri néven a citrom terméketlensége néven ismert betegségből. Jóllehet Davis és Worley a kukoricasatnyaság kórokozóját már 1972-ben fölfedezte, de Whitcomb és mtsai csak 1986-ban írták le azt Spiroplasma kunkelii néven.

A spiroplasmák között emlősök betegségét előidéző fajt is találtak (1982-ben): a rágcsálók újszülött példányaiban a kullancs vector által terjesztett faj, a Spiroplasma mirum, újszülött szopós egerek szemében szaruhártya megbetegedést okoz.

A Spiroplasma mirum organizmust a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakkal (TSE) is összefüggésbe hozták, a fehér farkú vagy virginiai szarvason, juhon és kecskén végzett kísérletek alapján, 2007-ben. Újabban Bastian az emberi Alzheimer-kór és a Creutzfeldt-Jakob betegség keletkezésével is összefüggésbe hozta a spiroplasmákat, prion-amyloid képződést kiváltó képességük alapján. Emberben egy ízben, Franciaországban, egy immunhiányos (X-chromosomához kötött agammaglobulinaemia) férfi ízületeiből és vérének tenyészetéből mutatták ki a Spiroplasma apis baktériumot, 2018-ban.

A méhekben betegséget okozó spiroplasmák

A méhekből mintegy 12 spiroplasmafajt izoláltak. Ezek közül kettő bizonyult a méhre nézve kórokozónak: a Spiroplasma melliferum és a Spiroplasma apis.

Spiroplasma melliferum

Az USA Maryland államában Clark 1976 májusában mutatott ki beteg és elhullott munkásméhek és herék vérnyirkából spiroplasmákat. Ez volt az első eset, hogy ezt a baktériumtípust a méhekben megtalálták. A vizsgált méhek súlyosan fertőzöttek voltak a baktériummal, legnagyobb számban a vérnyirokban fordultak elő. Clark a spiroplasmákat sikeresen tenyésztette a standard mycoplasma levesben (GIBCO) és 20% magzati borjú savójával kiegészített, szúnyogszövet-tenyésztő tápfolyadékban (GIBCO). Clark mérései szerint ez a méhekből kimutatott baktérium 0,7-1,2 mm széles és 2-10 mm hosszú volt. A baktérium – mind izolátumként etetve, mind a testüregbe oltva – megbetegítette a kísérleti méheket. A beteg méhek lelassultak, kb. egy héten belül elhullottak. A betegség szezonálisan, májusban és júniusban jelentkezett, július közepe után már nem fordult elő. A méhcsaládon belül olykor kevés méhet érintett, a családok termelése észrevehetően nem csökkent. Máskor a nektárgyűjtés során a kijáró méhek 40%-a is elpusztult. Clark később francia kutatókkal együtt tanulmányozta az izolált spiroplasmát, és a kutatócsoport Spiroplasma melliferum néven új fajként írta le 1985-ben.

Spiroplasma apis

A spiroplasmák jelenlétét a méhekben Európában is vizsgálták. Francia kutatók 1984-ben Franciaország délnyugati területein, a májusi betegségként számon tartott bántalmat tanulmányozták. A beteg méhekből spiroplasmát izoláltak és mikroorganizmust Spiroplasma apis néven írták le. Méréseik szerint ez a faj 0,1-0,15 mm széles és 3-10 mm hosszú.

A spiroplasmosis tünetei mindkét faj (Spiroplasma apis és Spiroplasma melliferum) estében hasonlók: a méhek a kaptárak előtt csomóba gyűlnek, repülni nem tudnak, körbe-körbe mászkálnak, a potrohuk duzzadt, mozgásuk lomha, bizonytalan, olykor remegnek, majd egy héten belül elhullanak.

A családok egy héten belül a kijáró méhek 1/3-részét elveszíthetik, de a nyár közepére általában meggyógyulnak.

A méhek spiroplasmáinak elterjedéséről a világban kevés az adat, jóllehet Észak-Amerikában és a Hawaii-szigeteken, Kínában, valamint Dél-Amerikában Peruban egyaránt megtalálták. Arra nincs adat, hogy a S. melliferum és a S. apis a méheken kívül más rovarokban betegséget okozna. A spiroplasmák méhek közötti és családon belüli terjedésének mechanizmusa ismeretlen, bár föltételezik, hogy a méhek ürüléke, illetve más rovarok által virágokon hagyott ürülék útján történik. Nagyon valószínű, hogy a vérnyirokkal táplálkozó Varroa destructor is terjeszti a spiroplasmákat. Erre az is utal, hogy 4 évvel ezelőtt, cseh kutatók molekuláris biológiai vizsgálatokkal a téli kaptársöpredékben talált varroa-atkákból is mutattak ki e baktériumot. Belga kutatók a téli méhpusztulások okainak molekuláris biológiai vizsgálata során a téli méhekből szintén kimutatták e két spiroplasmafajt.

Az USA Maryland államában 2011 és 2013 között, két, egymástól 8 km-re lévő méhészet, 616 méhcsaládjának méheiből, Brazíliában 11 különböző államból származó, 139 család méheiből, évszakonként vettek mintát, melyeket a Spiroplasma melliferum és Spiroplasma apis jelenlétére és elterjedésére molekuláris biológiai vizsgálati módszerrel analizáltak. Az USA-minták 33%-ában, Brazília méhmintáinak 54%-ában mutattak ki spiroplasmafajokat. Mindkét országban a Spiroplasma melliferum dominált. A két spiroplasmafajt nemcsak tavasszal, ahogyan azt a korábbi kutatások alapján várták, hanem más évszakokban is ki lehetett mutatni. Tehát a spiroplasmák kártételével egész éven át lehet számolni.

Hazai adatok és vizsgálatok

Id. Kálmán Gyula írja egy visszaemlékezésben: „1959 áprilisában az egyik családom előtt gyanúsan mászkáló fiatal méheket láttam. Figyelve a kijárónyílást, a kijövő fiatal méhek egymás után pottyantak le a földre. Látszólag jól fejlettek voltak, csak röpképtelenek.” A méhegészségügyi diagnosztikai vizsgálatok abban az időben kerültek át a Kisállattenyésztési Kutatóintézetből az Országos Állategészségügyi Intézethez. Így történt, hogy a problémás eseteket két intézmény, Gödöllőről Örösi Pál Zoltán és Suhayda Jenő, az Országos Állategészségügyi Intézetből dr. Buza László is vizsgálta, mind a helyszínen, mind a laboratóriumban. A kifejlett méhek pusztulásának okát nem tudták kideríteni. Id. Kálmán Gyula a továbbiakban azt is említi, hogy „Örösi professzor küldött néhány kapszula antibiotikumot. Utasítást adott a felhasználásra olyan családnál, ahol a baj már felfedezhető és a kezelés eredményéről három naponként számoljak be. Nos, az első három nap után az elhullás megszűnt.” (Kálmán Gyula id., 1988). E leírás alapján, mivel az antibiotikum hatására megszűnt a bántalom, nagyon valószínű, hogy azt baktérium okozta, sőt különös tekintettel az áprilisi előfordulásra, feltételezhető, hogy ez lehetett a spiroplasmosis előfordulásának az első megfigyelése hazánkban. Itt kell megjegyeznünk, hogy antibiotikum használata napjainkban a magyar méhészetekben tilos!

A budapesti, egykori Országos Állategészségügyi Intézetben, 1993 és 2008 között ismételten megállapítottuk a méhek spiroplasma okozta elhullását: szezonálisan a repcevirágzás végén, általában május elején, többnyire repcetáblákra települt méhészetekben fordult elő. Egy ízben – egy budapesti, külvárosi méhészetben – július derekán jelentkezett a betegség.

A spiroplasma mikroszkópos vizsgálata vér-, helyesebben vérnyirokvétellel kezdődik, ami a méhek esetében nem egyszerű. Jóllehet a méhek vérkeringése nyitott, ezért tulajdonképpen a méh bárhol megszúrható lenne vérvétel céljából (nem kell eret keresni), ha a kitinpáncél ezt nem akadályozná. Ezért olyan területet kell keresni a vérvételhez, ahol a méh testüregébe a legkönnyebben lehet behatolni. Ez a potrohgyűrűk közötti vékony membránokon át vagy a nyaknál lehetséges.

Az intézetben a spiroplasma-fertőzöttség megállapítására az agonizáló méhek testüregéből a vérnyirkot a nyaki tájékról vettünk, azaz üvegkapillárissal a fej és a tor határán, a nyakon át hatoltunk a testüregbe. Mivel a szaküzletekben kapható üvegkapilláris vége tompa, szúrásra alkalmatlan, ezért előbb láng felett melegítettük, és az olvadó üveget csipesz segítségével kihúzva tűhegyűvé alakítottuk át. A megfelelően vékony és kellő hosszúságúra kihúzott kapillárisban a megszúrt méh nyakából felfutó vérnyirok jól látható volt. A steril kapillárisba került vizsgálandó vérnyirkot a kapilláris darabkákra törésével juttattuk a megfelelő folyékony táptalajba.

Összehasonlítva a beteg és az egészséges méhek jellemzőit, a következő állapítható meg:

Az egészséges méh nyakából az üvegkapillárisba vett, spontán felfutó vérnyirok, szabad szemmel vizsgálva, víztisztán áttetsző folyadéknak tűnik. A spiroplasmás méhek esetében a vérnyirok nem áttetsző, hanem kifejezetten opálos (lásd fotó). A méhek baktériumok által előidézett szeptikémája esetén ugyanis jellemző a vérnyirok opálossága, amit a vérnyirokban tömegesen elszaporodott baktériumok idéznek elő. A tárgylemezre csöppentett vérnyirokmintát fedőlemezzel fedve, immerziós nagyítással, „sötétlátótérben” vizsgáltuk.

Az opálos vérnyirokminták esetében a mikroszkóp „sötétlátóterében” fénylő, spirális alakú, gyorsan mozgó spiroplasmák százait lehetett megfigyelni.

Meg kell jegyezni, hogy olykor egészséges méhek béltartalmának „sötétlátóteres” vizsgálata alkalmával is láthatók spiroplasmákra jellemző mozgást mutató mikroorganizmusok, de ezen méhek vérnyirkában spiroplasmákat soha sem lehet találni. A vérnyirokban lévő spiroplasmák a mycoplasma tenyésztésre szolgáló, úgynevezett alaplevesbe oltva, 30oC-on jól szaporodnak és hetekig életben maradnak.

A magyar méhészek kórelőzményekre vonatkozó megfigyelései – amint a velük történt találkozások alkalmával ez kiderült – visszaigazolták az irodalomban leírtakat: a betegségre jellemző, hogy a méhek a kaptárak előtt mászkálnak, esetenként csomóba gyűlnek, végül elhullanak. A méhészek szerint a megbetegedett családok előzőleg igen jó hordási eredményeket érnek el. Az érintett méhészetekben a betegség és a vele járó elhullás rendszerint egy héten belül minden gyógykezelés nélkül is megszűnik.

Végül fontos tudni, hogy a spiroplasma szeptikémia nosema-fertőzöttséghez társulva is előfordul, és a nosemával társult estekben jelentős méhveszteségek alakulnak ki, ami megerősíti a nosemosis megelőzésének fontosságát. A molekuláris biológiai alapokon nyugvó hazai spiroplasma-vizsgálatok legújabb eredményeiről az OMME tagjainak járó szaklapban található részletes leírás.

Forrás: Méhészet