0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Hazánk legnagyobb énekesmadara

A holló sok kitüntetett címmel büszkélkedhet, egyebek közt Földünk egyik legintelligensebb madara, testméretéhez viszonyított agytérfogata szerint is előkelő helyen áll. Európában pedig az énekesmadarak közül – ahova rendszertanilag tartozik – a legnagyobb testméretű faj, hossza 65 centiméter, tömege megközelítőleg másfél kilogramm.

Elterjedési területe magába foglalja egész Eurázsiát, Észak-Afrikát és Észak-Amerikát, sőt a csendes-óceáni szigeteket is. Kijelenthetjük tehát, hogy Földünk egyik legjobb alkalmazkodóképességgel megáldott madaráról van szó: éppúgy költ a forró sivatagokban, mint a fagyos tundrákon. Mindez leginkább mindenevő életmódjával magyarázható, hiszen a magvaktól kezdve a gyümölcsökön át, az apróbb gerincesek és nagyobb gerinctelenek éppúgy szerepelnek étlapján, mint a dögök.

Kimagasló intelligenciájának köszönhetően könnyen jut táplálékhoz. Például a Börzsönyben megfigyelték, hogy gyakran követi a vadászokat, vagy ha puskadörrenést hall, a hang irányába repül, kémlelve, hol is ejtettek el vadat.

Megvárja a zsigerelés végét, majd amikor a vadászok elhagyják a területet, rögvest nekikezd lakmározni a maradványokból.

A holló nemcsak belőlünk, emberekből profitál gyakran, hanem a vadászó farkasokat is követi, bízva abban, hogy a zsákmányállatok maradékából valami neki is jut. Néhány évtizeddel ezelőtt a holló állománya vészesen megfogyatkozott Magyarországon, aztán újra megemelkedett, és egyes megyékben mára mintegy húszszorosára növekedett a madarak száma. Mindez leginkább annak a következménye, hogy betiltották a hajdani dúvadirtásoknál alkalmazott mérgezett táplálékok kihelyezését, valamint a természetközeli erdőgazdálkodás eredményeként a holló számára preferált élőhelyekre lelt. Nálunk ugyanis jellemzően a zártabb erdőkben fészkelnek, táplálékukat pedig legtöbbször a nyíltabb, ligetes területeken szerzik. Többnyire középhegységeinkben költenek a párok, míg táplálkozni inkább az alföldi területekre húzódnak.

Azonban a hollóállomány intenzív növekedésével ez a helyzet is változóban van. Ma már sok pár teljes territóriuma az Alföldön található, ahol kisebb facsoportokba építik fészküket. A fészekanyagot általában mindkét nem hordja, de az építés a hím feladata. Kívülre apró gallyakat használ, belül pedig gyakorta zsákmányállatainak szőre, tolla kerül. A februárra már kitatarozott fészekbe a tojó 3-7 zöldes alapon barna foltos tojást rak. A párok egy részénél a tojó egyedül kotlik, miközben a hím hordja számára a táplálékot, de előfordulnak olyan párok is, melyeknél a nemek szabályos időközönként váltják egymást. Amikor viszont a háromheti kotlás után kikelnek a fiókák, a tojó lényegében nem száll le a fészekről, folyamatosan melegíti utódait, mialatt a hím táplálékkal látja el őt. A fiókák hathetesen repülnek ki a fészekből, de utána még több hónapon keresztül szüleikkel maradnak. Tollazatuk fény nélküli, barnás árnyalatú fekete, amíg a kifejlett madaraké kékes vagy zöldes csillogású fekete.

Bár már az elsőéves madarak is próbálnak udvarolni, jellemzően életük második telén állnak párba, és ezután gyakran hosszú éveken keresztül, sőt akár egész életükben kitartanak egymás mellett.

Mégsem mindig felhőtlen a hollók párkapcsolata, a fészkén ülő tojó ugyanis párja távollétében gyakran „félrelép” egy-egy felbukkanó hímmel.

Mint a varjúfélék általában, a holló hosszú életű madár, de a természetben jellemzően 6-8 évig él. Ugyanakkor vannak köztük matuzsálemek: Európában a legidősebb ismert vadonélő példány 21 éves és 11 hónapos volt, a hazánkban megfigyelt legöregebb egyed pedig 11 éves. Fogságban akár 40 évig élt példányról is tudunk.

Hollóink vadonbéli életéről meglehetősen kevés adat áll rendelkezésre, noha viszonylag könnyen megfigyelhető fajról van szó. Az idősebb, tapasztaltabb, örökké éber madarakat ugyanis nagyon nehéz befogni, a fészekben gyűrűzött fiókákat ezért ritkán veszik újra kézbe. Az azonban biztos, hogy a hollók ritkán, és mindössze néhány 10 kilométernyire távolodnak el attól a helytől, ahol kikeltek, ezzel is magyarázható, hogy legalább egy tucatnyi alfaja létezik a világon.

Igen óvatos madarak, mégis gyakorta kerülnek az ember látóterébe.

Régebben a háborúk, csaták, járványok idején jelentek meg nagyobb számban, mert dögevő mivoltuk miatt az emberi tetemek eltakarításában is szorgoskodtak. Ez nem kedvezett népszerűségének, mint ahogy az sem, hogy a haszonállatokban is kárt tehetnek.

Például a frissen világra jött birkák, borjak szemét bizony kivájhatják, ami a mai napig sokkoló élmény lehet az ember számára. Ez több népdalunkban, szólásmondásunkban is fel-felbukkan, ami valóságos megfigyeléseken, nem mendemondákon alapszik.

A holló, mint királyi jelkép, fontos szerepet töltött be Hunyadi Mátyás udvarában. A család címerében egy gyűrűt tartó holló látható, mely a legendák szerint arra utal, hogy egy vadászat alkalmával egy holló elragadta a király gyűrűjét, aki azonban ezt visszaszerezte. A legendából annyi bizonyos, hogy a holló, akárcsak a szarka, nagyon szereti, és ha tudja, elcseni a fényes, csillogó, leginkább tojásforma tárgyakat. A címerállat választásának valószínűbb oka, hogy Mátyás király nagyapjának egyik birtoka a Hollóköve nevet viselte.

A holló akkor is feltűnik dicső királyunk életében, amikor Prágában fogságba esik, és édesanyja e madár segítségével küldi el neki a levelét. Évszázadokkal később ennek hatására választotta jelképéül a Magyar Posta a hollót.

A holló tudományos neve Corvus corax, mely latinul, illetve görögül is hollót jelent. Mi magyarok feltehetőleg több ezer éve nevezzük hollónak ezt a madarat, ugyanis más finnugor népek is hasonlóképpen hívják: a manysik kolahnak, míg a hantik kolaknak nevezik. Minden bizonnyal a faj gyakran hallatott korrogását idézik a nevek.

Forrás: A Mi Erdőnk