A helyszínen azt látták a delmagyar.hu munkatársai, valóban sűrűbben és nagyobb létszámban láthatók baglyok, elsősorban a könyvtár környékén – talán nem véletlenül, hiszen a bagoly már az ókori mitológiában is a bölcsesség madara volt.
A békésen pihenő, tollászkodó madarakat többen fotózták telefonnal. – Nagyon szépek, aranyosak, a gyerekek nagyon örülnek nekik – mondta egyikük, egy másik pedig megjegyezte: Földeákról jött át megnézni őket, mert ott is van belőlük néhány. Panaszt csak egyet hallottunk rájuk: egy lakó azt mondta, lepottyantották a kabátját.
A környéken élők szerint jó egy évtizede húzódnak be ide telente a fülesbaglyok. A korábbi években volt, hogy 50-60-at számoltak össze, de ilyen sokat, mint most, még egyszer sem láttak.
Egyébként Közép-Európa egyik leggyakoribb bagolyfaja. Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket, inkább kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg. A felnőtt példány testhossza 25–37 centiméter, szárnyfesztávolsága elérheti az egy métert. Jól látható tollfülei és nagy, narancsvörös szemei vannak – ha szerencsénk van, és pislogni látjuk, ez is megfigyelhető.
Aligha véletlen, hogy ezt a különös szépségű fajt választották a 2020. év madarává.