0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Szőlőtermesztés az Alföldön 2019-ben

A klímaváltozás egyesek szerint lerágott csont, mások szerint igen fontos kérdés, amivel foglalkozni kell. Nem akarok állást foglalni, csak röviden bemutatni a 2019. év meteorológiai eseményeit, amit a vegetációs időszakban az alföldi szőlőtermesztésben tapasztaltunk.

Fontos kiemelnem, hogy az Alföldön, mert az ország más szőlőtermő vidékein ettől jelentősen eltérő klimatikus adatokat és eseményeket tapasztaltak a kollégák.

Tény, hogy mind többször találkozunk szélsőséges csapadékeloszlással, extrém hőséggel, és az is tény, hogy a termesztésnek ezeket a jelenségeket kezelni és ellensúlyozni kell.

A szőlő-bor ágazat sajátossága, hogy térben és időben nagymértékben tagolt, amelyben a klímahatások is összetett módon érvényesülnek. A biotikus és abiotikus hatások, a biológiai (pl. fajták) és technológiai elemek (szőlészeti és borászati) a termelés számos pontján módosíthatják a végtermék jellemzőit (pl. lombfelület- és termésmennyiség-szabályozás, mustjavítás stb.). A szőlőtermesztés két fő ága (a domináns borszőlő- és a kisebb jelentőségű csemegeszőlő-termesztés) részben más kihívásokkal szembesül és nem azonos megoldásokat kíván.

A csemegeszőlő és a bor, mint végtermék, eltérő fogyasztói és piaci igényeket jelent, ami jobbára nemcsak a termékek paramétereiben, hanem a fogyasztási szokásokban (pl. alkoholtartalom, magvatlan bogyójú fajták stb.), a társadalmi elvárásokban (pl. biotermesztés) vagy a piaci trendekben (könnyű, illatos borok) jelenik meg.

A klímaváltozás egyes ágazatokra való hatásainak vizsgálata mellett fontos cél, hogy azokat megfelelő módon, részben ágazatspecifikusan jelenítsük meg, illetve olyan rendszert fejlesszünk, ami lehetővé teszi a termelők számára, hogy megfelelően válaszoljanak a hatásokra, hosszú távú döntéseiket arra is építve hozhassák meg.

Felemás tavasz

A 2018-as év extrém korai szürete után a 2019-es sem tartozik a szokásos évjáratok közé. Szokatlanul meleg és száraz január és február után korai könnyezés következett, majd március 19–22. között megkezdődött a korai fajták fakadása. Ám az a meleg idő ellenére vontatott volt, amit elsősorban a talaj jelentős vízhiánya, valamint a meleg és hirtelen lehűlő időszakok 5-7 napos ciklusos váltakozása okozott.

Az április 2 °C-kal volt melegebb a 30 éves átlagnál, a 2018-as évtől viszont közel 4 °C-kal hűvösebb, és a napi közepes hőingás is szokatlanul nagy volt.

A fajták fakadása vontatott volt és igen heterogén képet mutatott. A korai fajtákon már 2-3 centiméteres hajtásokat láttunk, míg a középérésű és késői fajták csak április közepére-végére fakadtak ki.

Az aszályos periódus is tovább folytatódott. 

Majd májusban megjött a csapadék (97 mm) és azzal együtt a lehűlés is. A májusi középhőmérséklet a 30 éves átlagnál 2, míg a 2018. évi átlagnál 5,2 °C-kal volt alacsonyabb. A hónap elején éjszaka 1, napközben 6-10 °C-ra hűlt le a levegő. A Dunántúlon Kőszeg körzetében havazástól, a Kecel–Soltvadkert–Bócsa vonalon jégveréstől szenvedtek a gazdák. A lehűléssel együtt megtorpant a hajtásnövekedés. A hónap közepétől lassú fölmelegedés indult mérsékelten meleg nappalokkal és a nappali hőmérsékletnél alig hűvösebb éjszakákkal. 

Forró nyár 

Ezután szokatlan meleggel köszöntött ránk a június. A meleg éjszakákat követő forró nappalok miatt fölgyorsult a szőlő fejlődése. Csapadékban sem volt hiány, az azonban gondot okozott, hogy a 67 milliméternyi eső két majdnem egymást követő napon esett le.

A párás meleg nemcsak a szőlőre volt jó hatással, de az ültetvényekben lévő gyomok is erőteljes fejlődésnek indultak.

Nőttek a gyomirtási gondok, az ültetvényekben kialakuló folyamatos pára pedig a gombás fertőzéseknek is kedvezett. Virágzáskor, illetve a kötődés után tarolt a peronoszpóra és a feketerothadás.

A szőlő 2018-ban május közepén, 2019-ben ahhoz képest egy hónappal később virágzott, ami tulajdonképpen átlagos évnek felelt volna meg.

Júliustól kezdődően a havi középhőmérsékletek a 2018-ashoz hasonlóan alakultak, kivéve a novembert, mely 2 °C-kal volt melegebb az előző évinél. A különbség ennek ellenére mégis nagy lett a két év között, mert az éjszakák jóval hidegebbek (12-13 °C), a nappalok pedig melegebbek (38 °C) voltak. A fürtök szépen fejlődtek és jó termést reméltünk.

Augusztusban a hőség tovább tombolt, és szárazság is társult hozzá. Júliusban és augusztusban 8-10 nap alatt 20-25 milliméter csapadék hullott le, és a szőlő már nem tudta hasznosítani.

Az Alföldtől alaposan eltért a kép az ország nyugati és északi részén, ott felhőszakadásszerű esőzések voltak ugyanakkor, jelentős csapadékmennyiséggel.

Augusztusban a hőségnapok száma 24 volt, a forró napoké elérte a 10 napot, ami kivételesen soknak számít. Az aszály a hőséggel párosulva komoly károkat okozott. Egyes fiatal ültetvényekben a termést le kellett szedni, a levelek leszáradtak, az érés megtorpant. 

Korai fagy ősszel

A hosszan tartó hőség (35 °C <) szeptember 3-án lehűléssel enyhült. Szeptember 7–8-án két nap alatt 46 milliméter csapadék hullott, ami a tőkék életben maradása szempontjából döntő jelentőségű volt, de az érésben levő fajták rothadni kezdtek. A hónap második felében az éjszakai hőmérséklet 1 °C körül alakult, míg napközben elérte a 29-30 °C-ot, egy esetben még 35,18 °C-ot is mértünk. Az október is szokatlanul meleg volt, több napon keresztül 25-26, egy esetben 30 °C-ot is mértünk. Az éjszakák viszont hidegek voltak, kétszer is fagypont alá süllyedt a hőmérséklet (-3,34 °C). Ez azért érdekes, mert a 2015–2019 közötti öt év vegetációs időszakait tekintve az első három évben áprilisban fagyott el a friss hajtás, míg utóbbi kettőben szeptemberben és októberben találkoztunk először faggyal, ami a lombozatot károsította.

A 2019. év adataiból is látható, hogy a szélsőséges éghajlati elemek gyakorisága hat a szőlő fejlődésére, a termés mennyiségi és minőségi mutatóira.

Késleltethetjük az érést

A változó éghajlat hat a szőlőnövény élettevékenységeire, a fenofázisok időben eltolódnak, a vegetáció időtartama rövidül, korábban érik be a termés és a vesszők, az asszimiláció intenzitása pedig befolyásolja a bogyó beltartalmi értékeinek kialakulását, ami a borok minőségét határozza meg.

A magasabb hőmérséklet miatt nagyobb alkoholtartalommal és alacsonyabb savtartalommal kell számolni, annak következtében pedig kevésbé fogjuk érezni a különböző fajták jellegzetességeit.

A melegben intenzívebbé válik a színanyagok képződése és a szabad aminosavak lekötődése.

Ennek megakadályozására alkalmas a fürtök érésének késleltetése, hűvösebb napokra időzítése. Ennek lényege az „újrakihajtás” kikényszerítése, vagyis a zöld hajtásokat levágjuk a második és a harmadik nódusz között, különböző fenológiai állapotban. Így az érés jelentősen kitolható a hűvösebb időszakra, ez segíti a bogyók savtartalmának megőrzését.

Ezenkívül más módszerekkel is próbálkozhatunk, amelyek hasonlóan hatékonyak és ennél az eljárásnál könnyebben és olcsóbban végrehajthatók. Ilyen például a metszés időpontjának időzítése, zsendüléskor a csúcsi levelek eltávolítása, a korai és a késői lelevelezés, a hajtások alsó, középső, felső zónájának lelevelezése, késői öntözés, antitranszspiránsok kijuttatása és a hajtások visszavágása, valamint a szénhidrátok kiaknázásán és a fejlődő szervek közötti táplálkozási versenyen alapuló eljárások. Ezek mindegyikével külön-külön 10-15 nappal késleltethető az érés.

Ismerjük a termőhelyet

A termés minőségi paramétereinek javításán kívül fontos feladat az éghajlattal szoros összefüggésben megjelenő kórokozók és kártevők elleni védekezés is. A növényvédőszer-korlátozások, a környezetkímélő termesztés előírásai törvényszerűen új, alternatív eljárások kidolgozásához és alkalmazásához vezetnek. Az agrotechnikai, fitotechnikai eljárások alkalmazásán túl elengedhetetlen az ültetvényhigiéniai előírások betartása, amihez kiegészítésként társulnak az adott termőhelyhez igazított ültetvényspecifikus megoldások.

A kórokozók elleni védekezésben kiemelt szerepe van az indukált rezisztenciának, mint „új” fogalomnak, és az ontogenetikai rezisztencia kihasználásának, ezekkel a növény ellenálló képességét természetes módon fokozhatjuk.

A változó környezeti hatások tehát indokolttá és időszerűvé teszik a korábbi, megszokáson alapuló termesztéstechnológia átértékelését, amihez hozzátartozik az is, hogy jól kell ismerni a termőhelyet. A termőhelyhez alkalmazkodva kell ültetvényspecifikus (művelésmód, fajta, fitotechnika, tápanyag-utánpótlás, talajművelés) megoldásokat találni. Folyamatosan jó minőségben sokat termelni csak kiemelkedően jó erőnlétű ültetvényeken lehet. Fontos az új károsítók megjelenését is kezelő növényvédelem, ahhoz pedig képzett, jól felkészült szakemberekre van szükség.

A klímaváltozás látható jelei

• Szüreti időpontok eltolódása.

• Aszálykár, tápanyagfölvételi zavarok – a hozam és termésbiztonság csökkenése, korai tőkepusztulások.

• A borok lelágyulása, a savak elégése – fehérborok esetében.

• Alkoholtúlsúlyos borok, az íz- és aromaanyagok elégése.

• Enyhe tél, korai forró tavasz, aszályos nyár, a hőségnapok számának növekedése.

• Rapszodikusan lehulló, nagy mennyiségű és

intenzitású csapadék.

• Napégés tünetei a lombozaton és a fürtökön egyaránt.

• Növényvédelmi problémák: új kártevők és kórokozók megjelenése.

Dr. Németh Krisztina

tudományos főmunkatárs 

NAIK SZBKI Kecskemét 

Forrás: Kertészet és Szőlészet