Az almatermésűek közé tartozó fajok – a legnagyobb felületen termesztett gyümölcsfélénk, az alma, valamint a körte és a birs – betegségei és kártevői 2019-ben is számtalan problémát okoztak. A károsítók változó intenzitással voltak jelen, attól függően, hogy az előfordulásuk idején hogyan alakult az időjárás.
Az enyhe telet a betegségek és a kártevők is jól átvészelték, az áttelelő populációkban lényeges pusztulást nem lehetett tapasztalni.
A korai kitavaszodás és fölmelegedés a korai időszak károsítóinak gyors megjelenését tette lehetővé.
A kifakadó almán rövid időn belül megjelentek a levélpirosító almafa-levéltetű első egyedei, majd a kipirosodott apró levelek, fonákukon a szívogató tetvekkel. A hajtásokon szívogató egyéb levéltetvek folyamatos kártételét különösen segítette a májusi párás meleg időjárás, és a kártétel csak a hőségnapok megérkeztével csökkent elviselhető mértékűvé.
A körtén a körte-levélbolha szintén korán kezdte károsítását, mert az első egyedek korábban keltek a megszokottnál. Ahol elmulasztották a lisztharmattal fertőzött „gyertyás” vesszők metszéskori eltávolítását, ott a primer fertőzés igen korán további, szekunder megbetegedést okozott.
A száraz és meleg áprilisban kirobbant lisztharmatjárványt májusban a baktériumos tűzelhalás váltotta fel,
mely több hullámban fertőzte fajtaérzékenységtől függően mindegyik almafélét, nem kímélve az idetartozó dísznövényeket sem. A járványos időszak egészen a csapadékos időszak végéig eltartott. A lisztharmatos időszakot váltva következett az alma- és körtevarasodás is, kezdetben levél-, majd gyümölcsfertőzést okozva, egészen a szüreti szezon kezdetéig. A késői varasodásfertőzés helyenként tárolási problémát is okozott.
Az almamoly és a keleti gyümölc
smoly első egyedei már áprilisban megjelentek és folyamatosan, változó intenzitással repültek a csapdákba. Ezt a növényvédelmi kezelések szinte mindegyikénél számításba kellett venni, máskülönben erős molyfertőzés alakult ki a szüret idejére. A magas molyfertőzés és a sodrómolyok okozta sebzések hatására 2019-ben a moníliás gyümölcsfertőzés is nagy károkat okozott. Ennek nyomai még most is szem előtt vannak a fákon, gyümölcsmúmia formájában.
Külön ki kell emelni az almafa-vértetű fertőzésének különösen magas szintjét,
mely ellen jelenleg hatékonyan csak az alapos tél végi lemosó permetezés és néhány állományvédelemre engedélyezett készítmény áll rendelkezésre. Amikor záródik az almafák lombozata, azonnal megkezdődik a kártevő fölszaporodása, mert a készítményeket nem lehet eljuttatni a lombkorona belsejébe.
