0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Megtartó anyaföld

Azok többsége, akik a magyar nemzet jövőjéért felelősséget éreznek, egyetértenek abban, hogy a globalizációval járó kihívások közül az egyik legnagyobb probléma a szülőföldről való elvándorlás. Az ősi föld elhagyása a kárpátaljai magyarok körében oly jelentős mértékűvé vált a mögöttünk hagyott években, hogy egyik napról a másikra megállítani lehetetlen.

Azt azonban biztató látni, hogy célzott projektekkel erőteljesen fékezhető a folyamat.

A 2016-ban elindított, a magyar állam által a kezdetektől felkarolt Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program erre tett, tesz kísérletet, és eredményei mindinkább kézzelfoghatóvá válnak.

– Nem véletlen, hogy Egán Ede nevével fémjelzett nagyszabású projekt eddigi négy pályázati kiírásának mindegyikében hangsúlyosan szerepel az agrárium fejlesztése – fogalmaz Őrhidi László, a Pro Agricultura Carpathica Alapítvány irányítója.

– Azzal ugyanis mindenki tisztában van, hogy a termőföld, annak művelése, illetve a belőle származó jövedelem nem csupán a megélhetést jelenti több ezer földink számára, hanem megtartó erejű is egyben.
Kárpátalja magyarok által benépesített részén 7–8 termelői kistérséget tartanak nyilván. Felmérések szerint az elmúlt 3 esztendő során a magyarlakta falvakban működő 3800–4000 családi és farmergazdaság 750–800 kis- és közepes traktort vásárolt, megközelítőleg 300 fóliasátrat telepített, és mintegy 300 hektár gyümölcsöst létesített. Az Egán Ede Program keretében 18 ezer földrészjegy-tulajdonos földpapírjainak a rendezését támogatták. Az összképhez hozzátartozik, hogy a kárpátaljai magyarok birtokában levő szántók, gyümölcsösök és szőlőtáblák összterülete meghaladja a 75 ezer hektárt, tehát hatalmas vagyonról van szó.

Mert aki fóliás zöldségter­mesztésre, szántóföldi növénytermesztésre vagy sertéshizlalásra adta a fejét, az egyben amellett döntött, hogy boldogulását itthon képzeli el. A jövő szempontjából mindenképpen meghatározó idő­szakot élünk át ezekben a hónapokban, mivel az ukrán parlament már második olvasatban is elfogadta az új földtörvény tervezetét, amelyik immár engedélyezi a termőföld adásvételét – folytatja beszélgetőpartnerem. – Erre előreláthatólag ez év októbere után kerülhet majd sor. Tisztán kell látni, hogy a gazdaságilag kivérzett országnak a termőföld a legjelentősebb vagyona, és a kárpátaljai magyaroknak résen kell lenniük, nehogy elkótyavetyéljék azt a földrészt, ami a kolhozok felosztásakor a tulajdonukba került. Ezt felismerve a magyar állam az egykori kolhozzsellérek és örököseik segítségére sietett, aminek köszönhetően 18 ezer földtulajdonos immár GPS-koordinátákkal ellátott birtokjegye a közeljövőben elkészül, és bekerül a digitális földkataszterbe. Jellemző az ukrajnai birtokkoncentrációra, hogy a földtörvénytervezet első olvasatában még az állt, hogy egy kézben maximum 213 ezer hektár (!) termőföld összpontosulhat. A közvélemény erőteljes nyomására a honatyák a következő fordulóban ezt a tizedére, 20 ezer hektárra csökkentették… Nem a levegőből vett számokról van szó, hisz’ az ország központi vidékein nem megy ritkaságszámba az olyan nagybirtok, amelyik 80–100 ezer – egyelőre bérelt – földön gazdálkodik.

– A földpiac megnyitása előreláthatólag egy olyan érzékeny időszakban valósul meg, amikor Kárpátalján még nem alakult ki a családi gazdaságok optimális birtokmérete.

– Ez valós probléma. Megannyiszor hiába adta bérbe az idős nagybácsi, a közeli-távolabbi rokonság és jónéhány ismerős az általa birtokolt földparcellát egy fiatal, agilis gazdának, sok esetben még messze nem érik el a birtokok azt a 100–110 hektárt, ami a szántóföldi növények gazdaságos termesztéséhez mára szinte elengedhetetlen.

Aki szabadföldi zöldségtermesztéssel foglalkozik, annak is fontos a rendelkezésére álló terület bővítése, mivel például a talajuntság nálunk is egyre súlyosabb problémát jelent. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a több lábon állás a kárpátaljai magyar gazdatársadalom tagjai számára továbbra is létkérdés.

Ezért pályáznak igen sokan gyümölcsös vagy szőlő telepítésére, és szerzik be sorra azokat a gépeket, amelyek a termés elsődleges feldolgozására alkalmasak. Jelentős előrelépésként fogható fel, hogy nagyobb városainkban már működik olyan beszállítói-ellátói rendszer, amelynek lényege, hogy a termelő a hét meghatározott napján, pontos időben házhoz visz egy zöldségcsomagot, amelyet a megrendelő kívánsága szerint állított össze. De hallottam már vegyes csomagról is, amiben a leveszöldség mellett tej, illetve tejtermékek, konyhakész baromfi és házi készítésű füstölt áru is helyet kapott. Az éttermek, panziók, motelek közül is egyre többen választják az alapanyag beszerzésének ezt a kényelmes és megbízható módját.

– Ha számokban kellene kifejezni, az elmúlt 3 esztendő alatt mit sikerült elérni az Egán Ede Program segítségével?

– Pontos adatok egyelőre nem állnak rendelkezésünkre, ám jellemző, hogy a legnépesebb magyarok által lakott településen, a hatezer lelkes

Nagydobronyban a pályázatoknak köszönhetően 350 kisebb és közepes teljesítményű traktorral és motorkapával, valamint a hozzájuk tartozó művelőeszközökkel újult meg a géppark, emellett közel 80 magas légterű fóliaház épült.

Falugazdászaink hasonló eszközfejlesztéseket regisztráltak a Dercen, a Feketepatak, valamint a Nagygejőc központú termelői kistérségben. Az ugocsai Tiszahátról szóló jelentésben is ilyen számok szerepelnek. Már korábban szó volt róla, hogy a gyümölcsfa-telepítési kedv is élénkül. Az elmúlt 3 esztendő folyamán több mint 300 hektár gyümölcsös létesült, míg a korábbi években ennek csupán a töredéke.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

Ami talán a legfontosabb: a pályázatban részt vevő mintegy 4500 termelő – a kiírásnak megfelelően sokan több fordulóban is benyújtottak kérelmet – hamar megtapasztalta, hogy a magyar állam által nyújtott támogatás nem alkalmi jellegű, hanem folyamatos és kiszámítható, így alkalmas arra, hogy lépésről lépésre, tudatosan építkező, modern családi gazdaságok jöjjenek létre megyeszerte.

Középpontban az ősziek

Az utóbbi években felemás helyzet alakult ki a szántóföldi növényekkel foglalkozó kárpátaljai termelők körében. Egyre inkább úgy tűnik, legfontosabb takarmánynövényüket, a kukoricát a többség mostanra megtanulta eredményesen termeszteni, ám az ősziek hozama ugyanezen gazdáknál továbbra is olyan alacsony, hogy sokszor még a ráfordításokat sem fedezi. Lehet másként is, állítják a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének irányítói, akik tavaly nyáron ebből a célból hirdettek őszi gabonatermesztési programot.

– Ma már alaptétel, hogy a szaporítóanyag minősége nagyban meghatározza a termés minőségét és mennyiségét – állítja Huszár Tibor fiatal beregardói gazda, aki egyben falugazdászi teendőket is ellát a környéken. – Azt vettem észre, hogy környezetemben mostanra sokan lemondtak róla, hogy ősziekből is bő termést takarítsanak be. A legfőbb ok, mondják, az egyre szélsőségesebbé váló időjárás. Ha pedig az őszi búza, árpa vagy tritikálé úgysem hozza a kívánt eredményt, akkor felesleges a fáradozás, vélekednek. Nincs szükség minőségi vetőmagra, a tápanyag-utánpótlást pedig a maradékelv szerint szervezzük meg, és a növényvédelmet is hasonlóképpen. Így jön össze a siralmas végeredmény.

– Remélhetőleg a sok-sok pozitív példa meghozza a szemléletbeli változást.

– A kezdeményezést legfőképpen ezzel a céllal indítottuk el. Az elmúlt nyáron szövetségünk vásárolt 200 tonna jó minőségű őszi búzát, illetve hozzá 110 tonna műtrágyát, amit 340, főként szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdatársunk között osztottunk szét. Egy termelőnek átlagosan 2,5 hektárra való vetőmag jutott. Valljuk be, ennyivel nem váltjuk meg a világot, ám a megyeszerte, összességében elvetett 1000 hektár elegendő bizonyítékul szolgál, hogy ha kiváló szaporítóanyagot használunk, és ha a vetés alá megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyagot viszünk be, az őszi kalászosok a mi éghajlati adottságaink és talajviszonyaink mellett egyenrangú váltónövényei lehetnek a kukoricának.

Őszi gabonatermesztési programunk másik fele arról szól, hogy a gazdák aratás után a termés bizonyos százalékát visszajuttatják a szövetségnek, amely ebből gabonaalapot hoz létre, amivel szintén a minőségi termesztést kívánjuk előmozdítani.

– A családi gazdaságok jelenlegi birtokmérete, a meglevő géppark, és végül, de nem utolsó sorban a gabona felvásárlási ára mennyire teszi lehetővé a gabonafélék gazdaságos termelését?

– Tényként könyveljük el, hogy sok gazdatársam egyelőre nem rendelkezik azzal a 90–110 hektárnyi földdel, amennyi szántóföldi növények termesztése esetén egy család eltartásához elegendő lenne. Ám ez nem jelenti azt, hogy 50–60 hektáron ne lehetne jövedelmezően gabonát termeszteni. A legtöbb családi gazdaság mifelénk ennek megfelelően alakította ki gép­állományát, és több lábon áll. A sertéshizlalás még az afrikai sertéspestis árnyékában is népszerű, és természetesen jövedelmező is. A fejlődés látható jele, hogy az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programnak köszönhetően egyre több helyen jelennek meg olyan gépek, amelyek a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozását teszik lehetővé. Gondolok itt a lekvárfőző berendezésekre, a gyümölcsaszalókra, a kisebb húsfeldolgozókra, a sajtkészítő műhelyekre, vagy újabban az olajütőkre. A házi olaj, amit ezen a vidéken emberemlékezet óta melegen ütöttek, mostanság újból reneszánszát éli. Különösen télen használják sokan különböző salátákhoz, de a böjti időszakban sok más étel is készül a felhasználásával. A kereslet növekedését látva, két gazdatársam is pályázott olajütőre. Ők arról számoltak be, hogy az óév utolsó napjaira sikerült eladniuk az utolsó liter házi olajat is. Ez alapján biztosra vehetjük, hogy az idén napraforgóból is többet vetnek majd a megyében.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság