0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A mejnók – Csak tágas röpdében

Bő egy évtizede Európában, így nálunk is nagy keletje volt a beónak. Pompásnak tartott hangutánzó képessége miatt sokan gondozták, ám közülük nem kevesen nagyot csalódtak benne. Ugyanis a beó nem éppen ideális házikedvenc.

Nem csupán sok példány hangutánzó képessége hagy kivetnivalót maga után, hanem tartásának vannak egyéb, nemkívánatos hátulütői is. És nincs ez másképp a legtöbb más seregélyfélével, így a mejnókkal sem. A mejnók Ázsia lakói, bár több helyen is meghonosították őket. Így például a pásztormejnó (Achidotheres tristis) Ausztráliában, Madagaszkáron, Dél-Afrikában és számos kisebb-nagyobb szigeten is gyakori madár lett, kiszorítva ezzel több őshonos fajt. Ám ugyanez a faj természetes úton is terjeszkedik, északkeletre például már elérte Kazahsztán déli részét, így például Almatyban az egyik leggyakoribb madárrá vált.

Ők is seregélyek

A mejnók a seregélyekkel tartanak rokonságot. Igen életrevaló madarak, egy részük a hidegre sem különösebben érzékeny, és többnyire a táplálék tekintetében sem válogatósak.

Csaknem mindent elfogyasztanak, amit a természet felkínál számukra; szeretik a gyümölcsöket, bogyókat, kisebb állatokat egyaránt. Sőt, még kukáznak is, a konyhahulladékot sem vetik meg!

A városi mejnók nem félnek az embertől, épp oly bizalmasak, mint mondjuk a mi parkjaink feketerigói. Gyakran hallatják nem túl dallamos, olykor bizony fülsértő hangjukat. A szaporodási időszakon kívül csoportban járnak, az éjszakát a fák lombkoronájában töltik, jelenlétükre az is utal, hogy sokáig rikoltoznak.

A mejnók tartása látszólag egyszerű, hiszen erőteljes madarak, táplálásuk sem ördöngösség, és még szaporítani is lehet őket. Tehát jól ellehetnek velünk. És mi velük? Nos, ez már összetettebb kérdés. Lakásba, kalitkába már csak méretük miatt sem valók. Ürülékük, mivel úgynevezett lágyevő madarak, híg, nagy mennyiségű, a kalitkát illetve inkább a szobaröpdét és környékét gyorsan összepiszkolják. Gyakran hallatják nem éppen szép hangjukat. Így, ha valaki mejnó­tartásra szánja el magát, a legjobb, ha egy kerti volierben helyezi el madarait. Mivel minden mejnó társas madár, legalább egy párt tartsunk belőlük. Mozgékony fajok, ezért férőhelyük legyen minél nagyobb, tudjanak benne repülni. Mivel szívesen tartózkodnak a talajon, a röpde alja ne legyen betonos; vagy – a rágcsálók miatt – süllyesszünk vastag dróthálót a talajba, vagy pedig a betonra kerüljön földréteg. Az ülőrudakat különféle magasságokban helyezzük el.

A röpde inkább hosszú és széles, mint magas legyen, ugyanis a mejnók a nap jelentős részében, ha biztonságban érzik magukat, a talajon tartózkodnak.

Természetesen a mej­nók szálláshelyének macska- és patkánybiztosnak kell lennie. Mivel madaraink zajosak, legyünk figyelemmel szomszé­daink tűrőképességére is! A mejnók tartása mellett szól, hogy egyáltalán nem unalmas madarak. Egész nap mozognak, tevékenykednek, társas viselkedésük könnyen megfigyelhető. A röpdéhez kapcsolódjon egy telelőházikó is, a benne lévő hőmérséklet attól függ, hogy az ott tartott mejnófaj mennyire hőigényes. A már említett, és talán legkönnyebben tartható pásztormejnónak elegendő temperálni.

Kutyatáp és mazsola

A mejnók táplálása nem ördöngösség. Kaphatnak (jó minőségű!) kutya- és macskatápot, gyári nagy testű lágyevő madarak számára előállított speciális tápot, mindenféle gyümölcsöt, bogyókat, mazsolát, sajtot, darált, friss marhahúst, a legkülönfélébb rovarokat, lisztkukacot stb. Fiókanevelési időszakban a rovaroké a főszerep, melyből igen nagy mennyiség szükséges a fiókák felneveléséhez.

A pásztormejnó – de néhány más faj is – hímjei nász idején felborzolják homlokuk tollait, s így udvarolnak a tojóknak. Odúban költenek, néha az épületek réseiben is.

Akad egy olyan, a pásztormejnóhoz nagyon hasonló faj is, a parti majna­sere­gély (Acridotheres ginginianus), amely a megfigyelések szerint a folyópartok oldalába, az agyagos, lejtős területeken üreget is ás. A mejnók fészküket gyökérrel, fűvel, gallyakkal bélelik. Fészekaljuk 3-5 halványkék tojásból áll, melyekből a fiókák 14-18 nap után kelnek ki és kb. 3 hetes korukra lesznek röp­képesek. Évente akár háromszor is költhet. Fogságban, jól tartva akár 12 évig is elélhet. 

Forrás: Kistermelők Lapja