Felülről, felületesen nézve nem lehet tudni, hogy melyik a gyík eleje, és melyik a hátulja, ugyanis a fej és a farok mérete és formája nagyon hasonlít egymásra. Ám tömzsi farka nem csupán a ragadozók megtévesztését szolgálja, ugyanis ebben tárolja az ínséges időkre felhalmozott zsírt. Ha sarokba szorítják, teste félkör alakot vesz fel, az állat hatalmasra tátja a száját, kinyújtja kék nyelvét, és a vélt vagy valós ellenségre sziszeg. Ettől persze kevés állat retten meg.
Igazi sivataglakó
A 25-30 centimétres kurtafarkú gyík négy alfaja Ausztrália száraz területeinek, sivatagjainak és félsivatagjainak a lakója. A szakirodalom szerint ideje nagy részét többnyire más állatok által kiásott kotorékokban tölti, ám azokon a vidékeken, ahol honos, meglepően sok olyan példánnyal találkozhatunk, amelyek éppen a növények árnyékában pihennek.
(Több helyen olvasni a gyümölcsfogyasztásukról is, ám mivel élőhelyükön nem sok gyümölcs terem, ezt kétkedéssel kell fogadni.)
A zsindelyes gyík viselkedése igazán különleges. Monogám állat, a pár élete végéig (feltételezések szerint 25-30 évig) összetart. Igaz, nincsenek mindig együtt, a rövid hibernációs időszak után párzanak, majd útjaik rövid időre ismét különválnak. A nőstény 120-140 nap után egy-két kis gyíknak ad életet. A kicsik szüleik apró másai, és körülbelül négyévesen lesznek ivarérettek.
A zsindelyes gyík a legnagyobb terráriumi állatritkaságok közé tartozik. Ennek több oka is van. Egyfelől
Azok az egyedek, amelyek a védelem előtt kerültek Európába, igen lassan szaporodnak, s mivel, mint említettem, monogámok, nem egykönnyen lehet szaporodóképes tenyészpárt kialakítani. Sőt, az ivarok megkülönböztetése is nagy szakértelmet kíván. A kisállatbörzéken nagyon ritkán lehet találkozni zsindelyes gyíkkal, akkor is csillagászati áron kínálják. Ha valaki kíváncsi rá, Magyarországon a Budapesti Állatkert Ausztrál-házában látható.
Terráriumban tartva
Amennyiben mégis nagy szerencsével hozzájut valaki egy-két zsindelyes gyíkhoz, akkor egy legalább két-három méter hosszú és egy méter széles terráriumot rendezzen be számukra annak ellenére, hogy lomha állatról van szó. A férőhely hőmérséklete 25-28 °C legyen, ám egyes helyeken, lokálisan ennél jóval melegebbet, 35-38 °C-t kell biztosítani gyíkjaink számára. A szakirodalom a talajként tőzeg és fenyőkéreg 1:3 arányú keverékét ajánlja, ám mivel a természetben inkább sivatagi állat, a vörös, speciális homok megfelelőbb. Tegyünk be olyan dekorációs elemeket (száraz lombot, faágakat), amelyek között gyíkjaink biztonságban érezhetik magukat. Természetesen a lapos vizestálról se feledkezzünk el! Táplálásuk egyszerű, megeszik a gyümölcsöket, fürjtojást, zsírmentes marhahúst, rovarokat stb. Sőt, kedvelik a hibiszkusz virágját is!