Back to top

Egymásra találhatnak a bugaci viperák

A természetes élőhelyek feldarabolódása és az ezzel járó izoláció egyre nagyobb problémát jelent a repülni nem képes, kis életterű állatfajok számára. Közéjük tartozik a rejtőzködő életmódot folytató rákosi vipera is, melynek védelme, illetve állományának növekedése érdekében egy két évig tartó projekt részeként tettek fontos lépéseket a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) szakemberei.

Fotó: Kiss-Czakó Imre
Nagy szerencse kell ahhoz, hogy megpillantsunk egy rákosi viperát. Nem véletlenül próbál elrejtőzni a kíváncsi szemek elől, hiszen ez a kistermetű kígyó – a hímek maximum 40-45 cm-re, a nőstények 50-60 cm-re nőnek – számos állat étlapján szerepel. Vadászik rá a gólya, a gém, a szalakóta, a fácán és a túzok, a róka, a borz és a vaddisznó pedig még a földalatti rejtekéből is kiássa. A rákosi vipera egyébként a kistermetű, európai elterjedésű Vipera ursinii fajcsoport síkvidéki alfaja. A kígyót Méhely Lajos írta le 1893-ban Vipera berus var. rakosiensis néven, a Rákos-patak melletti gyepeken gyűjtött példányok alapján, majd később a Vipera ursinii alfajának sorolta be.

Mára ez a kígyó a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb fajává vált; vadon élő állományát az elmúlt évek védelmi intézkedéseinek dacára még mindig csak 500-1000 példányra becsülik a szakértők,

ráadásul ez az alfaj a Kárpát-medencében csak Erdélyben és Magyarországon fordul elő. Hazánkban a Hanság és a Kiskunság gyepein, legelőin, illetve a bugaci pusztákon maradtak fenn kisebb állományai.

Veszélyeztető tényezők sokasága

Ahhoz, hogy megértsük, miért ritkult meg ennyire ez a faj, tekintsük át a Duna-Tisza-köze élőhelyein bekövetkezett változásokat. Háromszáz éve a tájnak két fő jellemzője volt: egyik az évről évre jelentkező, nagy területeket érintő vízborítás, a másik a nagy kiterjedésű, nagyszámú legelő állatot eltartó közösségi legelők megléte. A közlegelők felosztása a 19-20. századforduló idejére megtörtént, ezzel párhuzamosan az állatállomány lecsökkent, s mind több és több legelőt törtek fel és vontak művelés alá. Nagy valószínűséggel a rákosi vipera ekkor vesztette el élőhelyeinek jelentős részét, így a felszántások során a faj állománya nagymértékben megfogyatkozott.

A Duna-Tisza-közi vízrendezések tovább csökkentették az élőhelyeit, a lecsapolásokkal párhuzamosan újabb területek felszántására nyílt lehetőség. Erre az időszakra tehető a tanyavilág kialakulása is, ami további gyepterületek feltörésével és művelésbe fogásával járt. A következő jelentős élőhelyvesztés az 1980-as években történt, amikor is a termelő szövetkezetek és állami gazdaságok jelentős támogatások reményében megint csak gyepeket törtek fel, illetve telepítettek be tájidegen faültetvényekkel. Tovább rontották a faj helyzetét az állattartásban bekövetkezett változások is: egyre nagyobb teret nyert a belterjes állattartás, ezzel együtt megnőtt az igény a kaszálókra, illetve a bálázott takarmányra. A kaszálók intenzív művelésével (műtrágyázás, évi kétszeri kaszálás) párhuzamosan egyre szélesebb körben terjedt el az úgynevezett Kemper kasza, mely típus amellett, hogy nagyon alacsony, 2-5 centiméter magas fűtarlót hagy vissza, le is darálja az ott tartózkodó madarakat, hüllőket és rovarokat, tovább rontva ezzel a vipera túlélési esélyeit. Mindezek mellett

indokolatlan félelemből mindenki tűzzel-vassal irtotta a „mérgeskígyót”, melynek egyedeit a külföldi és magyar terraristák is gyűjteni kezdték – illegálisan.

Az utóbbi időben ráadásul robbanásszerű állománynövekedése következett be a faj predátorainak – a rókának, borznak és vaddisznónak – is. Ezek az okok vezettek oda, hogy ma már a rákosi viperával foglalkozó szakemberek számára is nagy örömöt jelent egy-egy kígyó megtalálása.

Termete kicsi, mérge gyenge

A faj élőhelye az elsősorban nedves, változatos szerkezetű, zsombékokkal gazdagított, részben víz borította láprétek és legelők, ahol mindig a legmegfelelőbb hőmérsékletű és páratartalmú területet választja ki a különböző évszakokban. Nappali életmódot folytat, az áprilisi párzási időszakon kívül elsősorban a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. A párzás jogáért a hímek látványos harcot vívnak: testük majd kétharmadát felemelve egymás köré tekerednek és lökdösik, tolják egymást.

Az újszülöttek általában július végén, augusztus közepén jönnek világra. A nőstény súlyától, kondíciójától és korától függően az újszülöttek száma jellemzően 4-10, de akár 16 is lehet. A születést követő néhány percen belül a 2-4 gramm súlyú és 10-16 cm hosszú kis viperák levedlenek, majd szétszélednek, és önállóan táplálkozni kezdenek. A rákosi vipera tápláléka túlnyomó többségben szöcskékből, sáskákból és tücskökből, illetve kisméretű gyíkokból és rágcsálókból áll.

Annak ellenére, hogy „mérges kígyó”, nem kell tőle tartani: mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, a marása méhcsípésszerű, ennek ellenére orvoshoz kell fordulni ilyen esetben. Érdemes tudni továbbá: a faj fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint.

Élőhelykezelési intézkedések

A terület kituskózása visszagyepesítés előtt
Fotó: Vajda Zoltán
A rákosi vipera bugaci két élőhelye a Nagypuszta és az egykori katonai lőtér, a Tolvajos. A két területet egy zömmel idegenhonos fajokból – jellemzően akácból és erdei fenyőből – álló erdőtömb választja el egymástól. Az apró termetű kígyónak az erdő áthatolhatatlan akadályt jelent, így a két populáció nem tud genetikailag keveredni egymással. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egy 2020. január 15-ig tartott kétéves, 130 900 eurós költségvetésű Interreg-IPA projekt keretében a tájidegen fafajokból álló erdő egy 15 hektáros részének letermelésével és a terület visszagyepesítésével igyekszik kapcsolatot teremteni a két terület között. Ennek révén nemcsak, hogy újra összeköttetésbe kerülnek a vipera-populációk, de az élőhelyük kiterjedtsége is megnő.

A tél folyamán az igazgatóság már letermelte a viperák számára akadályt képező akácos-fenyves faültetvényt, meghagyva benne az őshonos fafajok kisebb csoportjait, így a későbbiekben a remények szerint itt egy fás legelő jön majd létre. A terület lőszermentesítése után az egykori faültetvény helyét kituskózták, valamint a tereprendezésre is sor került. Az őshonos fajokból álló fűmagkeverék elvetése után már a természetes visszagyepesedési folyamat sebessége határozza majd meg, hogy mikor tudják használni a 400 méter széles átjárót a viperák, és mikor tud újra keveredni a két állomány.

A viperák mellett egyéb, a homoki gyepekhez kötődő növény- és állatfajok, mint például a homoki kikerics vagy a közönséges ürge megtelepedése és terjedése szempontjából is fontos szerepet tölt majd be ez az ökológiai folyosó a két nagy kiterjedésű gyep között.
Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Visszatértek a magyartarkák az őrségi legelőkre

Az elmúlt években észrevehetően megnőtt a szarvasmarhatartás iránti kedv az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) területein tevékenykedő gazdák körében. Mindez nem a véletlennek, hanem sokkal inkább annak a kezdeményezésnek köszönhető, melynek alkalmával az igazgatóság magyartarka üszőket helyezett ki a tartási feltételeknek megfelelő jelentkezők gazdaságába.

Szőlőlével a pettyesszárnyú muslica ellen

A biotermesztők számára akart olcsó csapdát kifejleszteni a Massachusetts Egyetem szaktanácsadó professzora, Jaime Piñero. Azt tapasztalta, hogy a hígított szőlőlével töltött csapdák több pettyesszárnyú muslicát fogtak, mint a kereskedelemben kaphatók. Ez alapján pedig tömegcsapdázásra alkalmas eszköz kifejlesztésébe fogott.

Új natúrpark alakul az Őrjegben

Natúrpark címet adományozott az Őrjeg és szőlőhegyei térségnek Nagy István agrárminiszter. Ezzel már 16 natúrpark működik Magyarországon.

Kasmír válság a Himalája jégsivatagai között

A klímaváltozás és a globalizáció miatt veszélybe kerülhetnek az Indiai fennhatóságú Kasmírban élő nomád Changpák, akik a világ legdrágább gyapjúját, a Pashminát állítják elő.

Illatos erdei szőnyeg

Az odvas és az ujjas keltike tavasszal pompás lila-fehér virágszőnyeget borít az erdő aljára. Az odvas keltike állománya talán kissé sűrűbb és tömöttebb, de ettől eltekintve mind a két virág látványa és illata is megkapó.

Harminc éves lett a Holstein Genetika Kft.

A Holstein Genetika Kft. három évtizede áll a minőségi tejtermelés szolgálatában. Kitartó és magas színvonalú munkájukkal Magyarország piacvezetőjévé nőtték ki magukat.

Vészhelyzet – érdemes nyúltartásba kezdeni!

Az elmúlt napok kényszerpihenője idején igen sok honfitársunknak adatott meg, hogy elgondolkodhasson lehetőségein: hogyan lehetne egészségesebben élni, és hogy lehet biztosan élelemhez jutni függetlenül a gazdasági nehézségektől. Ahhoz, hogy ne válhassunk kiszolgáltatottá, alapvető, hogy magunk legyünk képesek megtermelni saját élelmünket.

Az állatorvosi rendelőben is fő a biztonság járvány idején

Az állatorvosi rendelőbe lépve is másképpen kell viselkednünk, mint a vészhelyzet kihirdetése előtt. Belépéskor haladéktalanul fertőtlenítsük kezünket a bejáratnál található fertőtlenítőszerrel, ne feledjük, hogy a kilincs különösen veszélyes ragályfogó lehet. Lehetőleg egy állattal egy kísérőszemély tartson, és a váróhelyiségben kizárólag az erre kijelölt területen tartózkodjon.

Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek

Bár a nemrég Magyar Filmdíjat nyert Vad erdők, vad bércek mozipremierjét a koronavírus-helyzetre tekintettel későbbre halasztják, az alkotók gondoltak az otthon maradókra is: ingyenesen elérhetővé tették három korábbi természetfilmjüket, a Vad Szigetközt, a Vad Kunságot és a Tiltott zónát.

Elrejtett kincsünk, a Táti-szigetek

Az Agrárminisztérium természetvédelmi területté nyilvánította a Duna Táti-szigeteinek közel háromszáz hektáros térségét. Az újonnan létesített Táti és süttői Duna-szigetek természetvédelmi terület rendeltetése a Duna menti területek hajdani természetes állapotára jellemző ártéri élőhely-maradványok – mocsárrétek, puhafás ligeterdők – hosszú távú megőrzése, fenntartása.