Back to top

Egymásra találhatnak a bugaci viperák

A természetes élőhelyek feldarabolódása és az ezzel járó izoláció egyre nagyobb problémát jelent a repülni nem képes, kis életterű állatfajok számára. Közéjük tartozik a rejtőzködő életmódot folytató rákosi vipera is, melynek védelme, illetve állományának növekedése érdekében egy két évig tartó projekt részeként tettek fontos lépéseket a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) szakemberei.

Fotó: Kiss-Czakó Imre
Nagy szerencse kell ahhoz, hogy megpillantsunk egy rákosi viperát. Nem véletlenül próbál elrejtőzni a kíváncsi szemek elől, hiszen ez a kistermetű kígyó – a hímek maximum 40-45 cm-re, a nőstények 50-60 cm-re nőnek – számos állat étlapján szerepel. Vadászik rá a gólya, a gém, a szalakóta, a fácán és a túzok, a róka, a borz és a vaddisznó pedig még a földalatti rejtekéből is kiássa. A rákosi vipera egyébként a kistermetű, európai elterjedésű Vipera ursinii fajcsoport síkvidéki alfaja. A kígyót Méhely Lajos írta le 1893-ban Vipera berus var. rakosiensis néven, a Rákos-patak melletti gyepeken gyűjtött példányok alapján, majd később a Vipera ursinii alfajának sorolta be.

Mára ez a kígyó a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb fajává vált; vadon élő állományát az elmúlt évek védelmi intézkedéseinek dacára még mindig csak 500-1000 példányra becsülik a szakértők,

ráadásul ez az alfaj a Kárpát-medencében csak Erdélyben és Magyarországon fordul elő. Hazánkban a Hanság és a Kiskunság gyepein, legelőin, illetve a bugaci pusztákon maradtak fenn kisebb állományai.

Veszélyeztető tényezők sokasága

Ahhoz, hogy megértsük, miért ritkult meg ennyire ez a faj, tekintsük át a Duna-Tisza-köze élőhelyein bekövetkezett változásokat. Háromszáz éve a tájnak két fő jellemzője volt: egyik az évről évre jelentkező, nagy területeket érintő vízborítás, a másik a nagy kiterjedésű, nagyszámú legelő állatot eltartó közösségi legelők megléte. A közlegelők felosztása a 19-20. századforduló idejére megtörtént, ezzel párhuzamosan az állatállomány lecsökkent, s mind több és több legelőt törtek fel és vontak művelés alá. Nagy valószínűséggel a rákosi vipera ekkor vesztette el élőhelyeinek jelentős részét, így a felszántások során a faj állománya nagymértékben megfogyatkozott.

A Duna-Tisza-közi vízrendezések tovább csökkentették az élőhelyeit, a lecsapolásokkal párhuzamosan újabb területek felszántására nyílt lehetőség. Erre az időszakra tehető a tanyavilág kialakulása is, ami további gyepterületek feltörésével és művelésbe fogásával járt. A következő jelentős élőhelyvesztés az 1980-as években történt, amikor is a termelő szövetkezetek és állami gazdaságok jelentős támogatások reményében megint csak gyepeket törtek fel, illetve telepítettek be tájidegen faültetvényekkel. Tovább rontották a faj helyzetét az állattartásban bekövetkezett változások is: egyre nagyobb teret nyert a belterjes állattartás, ezzel együtt megnőtt az igény a kaszálókra, illetve a bálázott takarmányra. A kaszálók intenzív művelésével (műtrágyázás, évi kétszeri kaszálás) párhuzamosan egyre szélesebb körben terjedt el az úgynevezett Kemper kasza, mely típus amellett, hogy nagyon alacsony, 2-5 centiméter magas fűtarlót hagy vissza, le is darálja az ott tartózkodó madarakat, hüllőket és rovarokat, tovább rontva ezzel a vipera túlélési esélyeit. Mindezek mellett

indokolatlan félelemből mindenki tűzzel-vassal irtotta a „mérgeskígyót”, melynek egyedeit a külföldi és magyar terraristák is gyűjteni kezdték – illegálisan.

Az utóbbi időben ráadásul robbanásszerű állománynövekedése következett be a faj predátorainak – a rókának, borznak és vaddisznónak – is. Ezek az okok vezettek oda, hogy ma már a rákosi viperával foglalkozó szakemberek számára is nagy örömöt jelent egy-egy kígyó megtalálása.

Termete kicsi, mérge gyenge

A faj élőhelye az elsősorban nedves, változatos szerkezetű, zsombékokkal gazdagított, részben víz borította láprétek és legelők, ahol mindig a legmegfelelőbb hőmérsékletű és páratartalmú területet választja ki a különböző évszakokban. Nappali életmódot folytat, az áprilisi párzási időszakon kívül elsősorban a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. A párzás jogáért a hímek látványos harcot vívnak: testük majd kétharmadát felemelve egymás köré tekerednek és lökdösik, tolják egymást.

Az újszülöttek általában július végén, augusztus közepén jönnek világra. A nőstény súlyától, kondíciójától és korától függően az újszülöttek száma jellemzően 4-10, de akár 16 is lehet. A születést követő néhány percen belül a 2-4 gramm súlyú és 10-16 cm hosszú kis viperák levedlenek, majd szétszélednek, és önállóan táplálkozni kezdenek. A rákosi vipera tápláléka túlnyomó többségben szöcskékből, sáskákból és tücskökből, illetve kisméretű gyíkokból és rágcsálókból áll.

Annak ellenére, hogy „mérges kígyó”, nem kell tőle tartani: mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, a marása méhcsípésszerű, ennek ellenére orvoshoz kell fordulni ilyen esetben. Érdemes tudni továbbá: a faj fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint.

Élőhelykezelési intézkedések

A terület kituskózása visszagyepesítés előtt
Fotó: Vajda Zoltán
A rákosi vipera bugaci két élőhelye a Nagypuszta és az egykori katonai lőtér, a Tolvajos. A két területet egy zömmel idegenhonos fajokból – jellemzően akácból és erdei fenyőből – álló erdőtömb választja el egymástól. Az apró termetű kígyónak az erdő áthatolhatatlan akadályt jelent, így a két populáció nem tud genetikailag keveredni egymással. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egy 2020. január 15-ig tartott kétéves, 130 900 eurós költségvetésű Interreg-IPA projekt keretében a tájidegen fafajokból álló erdő egy 15 hektáros részének letermelésével és a terület visszagyepesítésével igyekszik kapcsolatot teremteni a két terület között. Ennek révén nemcsak, hogy újra összeköttetésbe kerülnek a vipera-populációk, de az élőhelyük kiterjedtsége is megnő.

A tél folyamán az igazgatóság már letermelte a viperák számára akadályt képező akácos-fenyves faültetvényt, meghagyva benne az őshonos fafajok kisebb csoportjait, így a későbbiekben a remények szerint itt egy fás legelő jön majd létre. A terület lőszermentesítése után az egykori faültetvény helyét kituskózták, valamint a tereprendezésre is sor került. Az őshonos fajokból álló fűmagkeverék elvetése után már a természetes visszagyepesedési folyamat sebessége határozza majd meg, hogy mikor tudják használni a 400 méter széles átjárót a viperák, és mikor tud újra keveredni a két állomány.

A viperák mellett egyéb, a homoki gyepekhez kötődő növény- és állatfajok, mint például a homoki kikerics vagy a közönséges ürge megtelepedése és terjedése szempontjából is fontos szerepet tölt majd be ez az ökológiai folyosó a két nagy kiterjedésű gyep között.
Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Száz éves a magyar óriásnyúl

Egy évszázaddal ezelőtt kezdődött el hazánkban az első világháború és a forradalmak okozta összeomlás eredményeképpen az a folyamat, melynek során kialakulhatott a magyar óriásnyúl. Eleink minden bizonnyal szívesen lemondtak volna róla, hiszen a nélkülözés, a kényszer szülötte.

Klímaváltozás: halálra főtt félmillió kagyló

Az elpusztult kagylókra Új-Zéland partjainál, a sziklák között elterülve bukkantak rá, az emelkedő hőmérséklet miatt gyakorlatilag élve megfőttek. A szakértők szerint a jövőben hasonló jelenségekre lehet számítani a klímaváltozás miatt.

Az emberi test komposztálása lehet a temetkezés zöld alternatívája

A temetkezés után a balzsamozó folyadék, a lebomló fa szennyezheti az élő vizeket, a hamvasztás szén-dioxid kibocsátása egy repülőútéval vetekszik, így nem csoda, ha temetkezési szakemberek keresik a végső nyugalomra helyezés zöld alternatíváit. Ennek egyik módja lehet az emberi test komposztálása.

A sokoldalú tyúktoll: lehet festővászon, hőszigetelő vagy lámpaernyő

Több milliónyi tonna tyúktoll keletkezik világszerte, de mit lehet vele kezdeni?

A megporzás segítői

A Georgiai Egyetem a hozzá tartozó állami botanikus kerttel, a zöldipari szövetséggel, valamint a mezőgazdasági minisztériummal együttműködve elindította az állam első programját, amely a beporzó szervezetek támogatásában fontos szerepet játszó őshonos növényekre irányul.

Jenga torony Piliscsaba felett

A Pilisi Parkerdő erdeit évente 25 millió alkalommal látogatják meg a kirándulók, és a fennállásának 50 éves jubileumát ünneplő erdőgazdaság számos, erdőjárók által kedvelt turisztikai látványossággal is büszkélkedhet. Ilyen a Nagy-Kopasz tetején álló, logikai-ügyességi játék ihlette Dévényi Antal-kilátó, melyről páratlan panoráma nyílik a Vörösvári-medencére.

Jönnek a gólyák, már hallani a rigó énekét is

A rövid tél miatt jóval korábban érkeznek a költöző madarak. Éjszakánként azért többnyire még most is fagypont alá hűl a levegő hőmérséklete, igaz, nincsenek kemény mínuszok. Van-e a visszatérő madaraknak elegendő táplálékuk – kérdeztük Schmidt Egon ornitológust?

Alig hitte el, mit művel az emu a jószágaival

Az Ausztráliában tomboló tüzek az állattartó telepeket sem kímélték: a gazdák jó részének állatállománya és létesítményei látták kárát a lángoknak. Köztük volt Bryan Hayden is, aki a károk összegzése közben szokatlan jelenségnek volt szemtanúja.

Miért iszunk tejet?

Hogyan tett szert az emberiség a tej feldolgozásának képességére és miért? Eredetileg az emberi faj nem volt képes az állati tej megemésztésére, nem úgy, mint napjainkban, amikor is a tejtermelés az egyik vezető ágazata a modern kori mezőgazdaságnak. Vajon miért alakult úgy az emberi evolúció, hogy képesek lettünk tejet inni?

Böfimaszkkal védhetjük majd a környezetet?

Valahányszor egy tehén böfög, szennyezi a környezetet. A tehenek böfögésével ugyanis metán kerül az atmoszférába, amely az ENSZ adatai szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának nagyjából 15 százalékáért felelős.