Back to top

Egymásra találhatnak a bugaci viperák

A természetes élőhelyek feldarabolódása és az ezzel járó izoláció egyre nagyobb problémát jelent a repülni nem képes, kis életterű állatfajok számára. Közéjük tartozik a rejtőzködő életmódot folytató rákosi vipera is, melynek védelme, illetve állományának növekedése érdekében egy két évig tartó projekt részeként tettek fontos lépéseket a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) szakemberei.

Fotó: Kiss-Czakó Imre
Nagy szerencse kell ahhoz, hogy megpillantsunk egy rákosi viperát. Nem véletlenül próbál elrejtőzni a kíváncsi szemek elől, hiszen ez a kistermetű kígyó – a hímek maximum 40-45 cm-re, a nőstények 50-60 cm-re nőnek – számos állat étlapján szerepel. Vadászik rá a gólya, a gém, a szalakóta, a fácán és a túzok, a róka, a borz és a vaddisznó pedig még a földalatti rejtekéből is kiássa. A rákosi vipera egyébként a kistermetű, európai elterjedésű Vipera ursinii fajcsoport síkvidéki alfaja. A kígyót Méhely Lajos írta le 1893-ban Vipera berus var. rakosiensis néven, a Rákos-patak melletti gyepeken gyűjtött példányok alapján, majd később a Vipera ursinii alfajának sorolta be.

Mára ez a kígyó a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb fajává vált; vadon élő állományát az elmúlt évek védelmi intézkedéseinek dacára még mindig csak 500-1000 példányra becsülik a szakértők,

ráadásul ez az alfaj a Kárpát-medencében csak Erdélyben és Magyarországon fordul elő. Hazánkban a Hanság és a Kiskunság gyepein, legelőin, illetve a bugaci pusztákon maradtak fenn kisebb állományai.

Veszélyeztető tényezők sokasága

Ahhoz, hogy megértsük, miért ritkult meg ennyire ez a faj, tekintsük át a Duna-Tisza-köze élőhelyein bekövetkezett változásokat. Háromszáz éve a tájnak két fő jellemzője volt: egyik az évről évre jelentkező, nagy területeket érintő vízborítás, a másik a nagy kiterjedésű, nagyszámú legelő állatot eltartó közösségi legelők megléte. A közlegelők felosztása a 19-20. századforduló idejére megtörtént, ezzel párhuzamosan az állatállomány lecsökkent, s mind több és több legelőt törtek fel és vontak művelés alá. Nagy valószínűséggel a rákosi vipera ekkor vesztette el élőhelyeinek jelentős részét, így a felszántások során a faj állománya nagymértékben megfogyatkozott.

A Duna-Tisza-közi vízrendezések tovább csökkentették az élőhelyeit, a lecsapolásokkal párhuzamosan újabb területek felszántására nyílt lehetőség. Erre az időszakra tehető a tanyavilág kialakulása is, ami további gyepterületek feltörésével és művelésbe fogásával járt. A következő jelentős élőhelyvesztés az 1980-as években történt, amikor is a termelő szövetkezetek és állami gazdaságok jelentős támogatások reményében megint csak gyepeket törtek fel, illetve telepítettek be tájidegen faültetvényekkel. Tovább rontották a faj helyzetét az állattartásban bekövetkezett változások is: egyre nagyobb teret nyert a belterjes állattartás, ezzel együtt megnőtt az igény a kaszálókra, illetve a bálázott takarmányra. A kaszálók intenzív művelésével (műtrágyázás, évi kétszeri kaszálás) párhuzamosan egyre szélesebb körben terjedt el az úgynevezett Kemper kasza, mely típus amellett, hogy nagyon alacsony, 2-5 centiméter magas fűtarlót hagy vissza, le is darálja az ott tartózkodó madarakat, hüllőket és rovarokat, tovább rontva ezzel a vipera túlélési esélyeit. Mindezek mellett

indokolatlan félelemből mindenki tűzzel-vassal irtotta a „mérgeskígyót”, melynek egyedeit a külföldi és magyar terraristák is gyűjteni kezdték – illegálisan.

Az utóbbi időben ráadásul robbanásszerű állománynövekedése következett be a faj predátorainak – a rókának, borznak és vaddisznónak – is. Ezek az okok vezettek oda, hogy ma már a rákosi viperával foglalkozó szakemberek számára is nagy örömöt jelent egy-egy kígyó megtalálása.

Termete kicsi, mérge gyenge

A faj élőhelye az elsősorban nedves, változatos szerkezetű, zsombékokkal gazdagított, részben víz borította láprétek és legelők, ahol mindig a legmegfelelőbb hőmérsékletű és páratartalmú területet választja ki a különböző évszakokban. Nappali életmódot folytat, az áprilisi párzási időszakon kívül elsősorban a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. A párzás jogáért a hímek látványos harcot vívnak: testük majd kétharmadát felemelve egymás köré tekerednek és lökdösik, tolják egymást.

Az újszülöttek általában július végén, augusztus közepén jönnek világra. A nőstény súlyától, kondíciójától és korától függően az újszülöttek száma jellemzően 4-10, de akár 16 is lehet. A születést követő néhány percen belül a 2-4 gramm súlyú és 10-16 cm hosszú kis viperák levedlenek, majd szétszélednek, és önállóan táplálkozni kezdenek. A rákosi vipera tápláléka túlnyomó többségben szöcskékből, sáskákból és tücskökből, illetve kisméretű gyíkokból és rágcsálókból áll.

Annak ellenére, hogy „mérges kígyó”, nem kell tőle tartani: mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, a marása méhcsípésszerű, ennek ellenére orvoshoz kell fordulni ilyen esetben. Érdemes tudni továbbá: a faj fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint.

Élőhelykezelési intézkedések

A terület kituskózása visszagyepesítés előtt
Fotó: Vajda Zoltán
A rákosi vipera bugaci két élőhelye a Nagypuszta és az egykori katonai lőtér, a Tolvajos. A két területet egy zömmel idegenhonos fajokból – jellemzően akácból és erdei fenyőből – álló erdőtömb választja el egymástól. Az apró termetű kígyónak az erdő áthatolhatatlan akadályt jelent, így a két populáció nem tud genetikailag keveredni egymással. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egy 2020. január 15-ig tartott kétéves, 130 900 eurós költségvetésű Interreg-IPA projekt keretében a tájidegen fafajokból álló erdő egy 15 hektáros részének letermelésével és a terület visszagyepesítésével igyekszik kapcsolatot teremteni a két terület között. Ennek révén nemcsak, hogy újra összeköttetésbe kerülnek a vipera-populációk, de az élőhelyük kiterjedtsége is megnő.

A tél folyamán az igazgatóság már letermelte a viperák számára akadályt képező akácos-fenyves faültetvényt, meghagyva benne az őshonos fafajok kisebb csoportjait, így a későbbiekben a remények szerint itt egy fás legelő jön majd létre. A terület lőszermentesítése után az egykori faültetvény helyét kituskózták, valamint a tereprendezésre is sor került. Az őshonos fajokból álló fűmagkeverék elvetése után már a természetes visszagyepesedési folyamat sebessége határozza majd meg, hogy mikor tudják használni a 400 méter széles átjárót a viperák, és mikor tud újra keveredni a két állomány.

A viperák mellett egyéb, a homoki gyepekhez kötődő növény- és állatfajok, mint például a homoki kikerics vagy a közönséges ürge megtelepedése és terjedése szempontjából is fontos szerepet tölt majd be ez az ökológiai folyosó a két nagy kiterjedésű gyep között.
Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Több mint 8 tonna hulladék gyűlt össze a PET Kupán

Összesen 8,2 tonna, majdnem felerészben újrahasznosítható hulladék gyűlt össze a Tisza árteréből az idei PET Kupán – közölték a szervezők az MTI-vel hétfőn.

Ki tartson otthon kaméleont?

Szerelem volt első látásra. Aki látott már kaméleont óvatoskodni egy ágon, bizonyára megérti, miért is az egyik kedvenc állatom. Sokáig vágytam is arra, hogy a közelemben legyen, hogy otthon is nézegethessem, ne csak a kisállat-kereskedésben ücsörögjek előtte órákig. Mielőtt vettem volna egyet, utánanéztem, hogyan kell tartani. Azóta rajzolt kaméleonom van, amit egy grafikus barátnőmtől kaptam ajándékba.

Fél évszázad a kisállattenyésztésben

Az idei esztendő többszörös jubileumot jelent a nemzetközileg is elismert Tóth Sándor gyémántkoszorús mestertenyésztő életében. Idén ünnepli 80. születésnapját, 50 éve lépett be a Magyar Galamb- és Kisállat­tenyésztők Szövetségébe, s azóta többször tagja volt a szervezet vezetőségének.

Lesz-e magyar óriásvidra?

Az óriásvidra az összes menyétféle legnagyobbika, már ami a testhosszt illeti: nem ritkák ma sem a 170 centiméteres állatok. Állománya ma már csak töredéke a hajdaninak, mivel régebben a vadászat, míg napjainkban az élőhely­pusztítás tizedeli.

Környezeti vészhelyzetet hirdettek Mauritiuson

Mauritius miniszterelnöke, Pravind Jugnauth környezeti vészhelyzetet hirdetett az országban a japán tengerjáró hajó, az MV Wakashio megfeneklése miatt – írja a The Guardian. A hajóból folyamatosan olaj szivárog az Indiai-óceánba.

Így lesz a tizennyolcból négyszáz

Mihályhalmán, félúton Nádudvar és Püspökladány között, egy családi vállalkozás őshonos szürke marhákat és ennek charolaival keresztezett változatát legelteti a lehető legtermészetesebb körülmények között.

Tűzgyújtás: megéri tájékozódni

A csapadékos időjárás miatt több helyen eltörölték az országban a korábban kihirdetett tűzgyújtási tilalmat. Ez persze nem jelenti azt, hogy bárhol lehet tüzet rakni. A tűzgyújtást országos szabályozás és rendeletek engedik, vagy tiltják, de esetenként az önkormányzat megengedőbb, vagy szigorúbb is lehet ezeknél.

Az Öko (bio) tejtermelés feltételei

Ahhoz, hogy az elmúlt évek európai „élelmiszer botrányai” ne ismétlőd­jenek meg, nagyobb hangsúlyt kell fordítani a termelő állatok egészségének megőrzésére, továbbá a mezőgazdaságban alkalmazott nagy mennyiségű kémiai anyagok felhasználásának vissza­szorítására. Egyebek mellett ezen okok vezettek oda, hogy ismét előtérbe került az évezredek óta folytatott tradicionális (öko)gazdálkodás szükségessége.

Megérkezett hazánkba a poloskák ősellensége

Kártevők szempontjából az agrárium egyik slágertémája volt a poloskainvázió. Kertekben, gyümölcsösökben, veteményesekben szinte mindenhol előfordul, egészen a panellakások nappalijának tévé képernyőéig. Rág, szív, kopog az üvegen, a lámpabúrán. Zúgó repülőhangjuk mellett szaguk is elviselhetetlen; egyszóval az ázsiai márványospoloska nem lopta be magát a szívekbe.

A mudi története és használata

Terelő pásztorkutya fajtáink közül talán a mudi kialakulásának története ismert a legkevésbé. Egykor szinte csak fekete színben előforduló, hegyesfülű, villámlábú és pengeagyú terelőkutya-fajtánk hosszú időn át méltatlanul mellőzött, szinte jelentéktelen vidéki kutyaként volt ismert.