0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egy eltűnt madarunk

A kövirigó hazánkba április első felében érkezett haza hajdan Afrikából, de egyes öreg hímek kivételesen már március végén megjelentek. Szinte valamennyi kőbányában ott voltak, a nagyobbakban akár 3-4 pár is költött, s a hímek a revírek határain nem egyszer verekedtek egymással. Ezeket a revírharcokat többnyire az érkezést követő napokban lehetett megfigyelni.

Később, amikor az egyes területek már kialakultak, többnyire jól megfértek egymással. Amikor a tojók is megérkeznek, a hímek látványosan dürögnek körülöttük. Fejüket hol a magasba nyújtják, hol ismét előrehajolva, szinte a földre fektetik, és felborzolt fehér háttollaikat mutatják párjuk felé. A fészek helyét sok más madárhoz hasonlóan a tojó választja.

A kövirigó Európa déli felén honos, hazánkban a számára alkalmas élőhelyeken mindenütt előfordult, a kőbányákban szinte mindenütt költött. A pilisi bányákban az ott dolgozók jól ismerték, és mint bányarigót emlegették. Mindenkinek feltűnt, amikor például a dunabogdányi kőbányában a nászrepülő hím a bánya egyik pereméről indulva, hangosan flótázva, nagy ívben alacsonyan szállt, majd felemelkedve a másik oldalon lévő vártájára ült. Sajnos mindez már a múlté, a kövirigó mint fészkelő eltűnt hazánkból. Feltevések szerint a nálunk is sok sáskát fogyasztó madár az afrikai telelőterületen végzett vegyszeres sáskairtás áldozata lett.

A fészek maga a közelben gyűjtött száraz fűszálakból, mohából, vékony gyökérdarabkákból áll, az igazi rigók fészkeihez képest csészéje kevéssé mély. Bélése finom növényi szálakból, rostokból, ritkán kevés szőrszálból és pihetollakból áll. A párok évente csak egyszer költenek. Az általában 5 tojáson a tojó egyedül kotlik, a hím a közelben őrködik. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, anyjuk eleinte rajtuk marad, melengeti őket, később már mindkét szülő etet.

Cikkünk Schmidt Egonnak a Kistermelők Lapjában megjelenő részletes írása alapján készült.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság