Back to top

Az ausztrálok „balkáni gerléje”

A balkáni gerle hazánkban ma az egyik leggyakoribb galambféle – úgy a városokban, mint a vidéki portákon gyakorta megtelepszik, s akár még az enyhébb teleken is nevel fiókákat.

Ez a madár eredetileg Indiában, Nyugat- és Dél-Kínában volt honos, de feltehetőleg emberi segédlettel a XVI. században már Kis-Ázsiában is elterjedt. A Balkánon a törökök terjesztették el, védték, óvták a számukra olyan kedves vadgalambot, de amikor uralmuk megszűnt, s elhagyták a területet, a madarakat hátrahagyták. Senki se törődött velük, ennek ellenére egy kicsi, de stabil populációjuk megmaradt. A XX. század elején azonban a balkáni gerle, melynek erős szaporodási hajlama van, hirtelen újabb és újabb költőterületeket foglalt el. 1912-ben Szerbiában, 1930-ban Dél-Magyarországon, 1949-ben Hollandiában, 1957-ben Észtországban tűnt fel, ma pedig intenzíven hódítja meg Észak-Afrikát.

Azt gondolnánk, hogy ilyen sikergalamb csak a mi kontinensünkön létezik, pedig például Ausztráliában hirtelen, robbanásszerűen nagy területeket foglalt el a kontyos galamb vagy más néven ausztrál kontyos gerle.

A faj eredetileg viszonylag kis területen volt honos a keleti partvidék erdeiben, mára azonban a sivatagok és a sűrű trópusi esőerdők kivételével szinte mindenütt felbukkan – a mezőgazdasági területeken éppúgy, mint a nagyvárosok parkjaiban.

Sok Ausztráliába látogató turistának első madaras élménye, amint Sydney zöldövezetében megpillantja ezt a mintegy 35 cm testhosszal bíró, 25 dekagrammos, más fajjal tollbóbitája miatt is összetéveszthetetlen galambocskát, amint akár csupán 1-2 méterre a sétáló ember lába előtt szedegeti a magvakat, morzsákat.

Fotó: Bagosi Zoltán; www.zoobudapest.com
Madarunk igen jól tartható fogságban is. Már a XVIII. században szaporították Angliában. S hogy mennyire ellenálló, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a frankfurti állatkertben 1890-1891 kemény telén egy szélnek kitett fészekben költött, és egy fiókát fel is nevelt. Ezután nem meglepő, hogy a berlini állatkertben a XX. század elején megkísérelték a madarat szabadon tartani. Ugyanekkor Európa más országaiban is próbálták meghonosítani. E kísérletek kezdetben sikeresnek tűntek, de mivel egy-egy területen viszonylag kevés egyedet engedtek el, az állományok – feltehetően a beltenyészet miatt – idővel felmorzsolódtak.

Nálunk elterjedését az is korlátozta, hogy a ragadozók, különösen a baglyok nagy vámot szedtek közöttük. Viszont a díszmadárkedvelők körében igen nagy népszerűségnek örvend, bár saját fajtársaival vagy rokonfajokkal nem lehet egy röpdében költetni, de díszpintyekkel, foglyokkal, fürjekkel problémamentesen együtt tartható.

Megfelelő elhelyezés esetén évente 4-5 fészekaljjal hálálja meg a gondoskodást, ennél többet ne engedjünk meg számára, hogy ki ne zsigereljük.

Hazánkban közgyűjteményekben is előfordul, így a Fővárosi Állat- és Növénykertben Ausztráliában őshonos papagájokkal együtt már hosszú évek óta bemutatják a fajt.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az erdőszegély dísze

Az Országos Erdészeti Egyesület által tavaly meghirdetett online szavazáson a három felterjesztett őshonos fafajunk közül a tatár juhar (Acer tataricum) kapta a legtöbb voksot. Így 2020-ban ez a nagyközönség által kevésbé ismert faj lett az év fája. Faanyagát nem sokra becsülik, ökológiai-állományszerekezeti szempontból azonban fontos faj, egyben kiváló parkfa.

Vadászati kincsek a Rinya-ágak mentén

A Balatontól egészen a Dráváig húzódó Belső-Somogy, a Rinyák vidéke sok évszázad tapasztalatait, a modern kor emberének természetszeretetét és a ma élők mindennapjait ünneppé varázsoló csodálatos harmóniát tárja elénk. Ezek az értékek adják az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki fundamentumát.

Alkotói természet, természetben alkotás

Erdei barangolásaink során sokszor találkozunk épített erdei létesítményekkel. Arra azonban kevesen gondolnak, mennyi szakismeret szükséges ahhoz, hogy ezeket az építményeket erdei környezetbe ágyazzuk, és ott üzemeltessük. Minden munkában visszatükröződik a tervező egyedi látásmódja is.

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Erdei építmények

Vörösné Baracsi Erzsébet 1980-ban végzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöki karán, az Iparművészeti Főiskola Belsőépítész szakán pedig 1986-ban vette át diplomáját. Az erdészetek közül legelőször a Pilisi Parkerdő Zrt. kereste meg, a Sikárosi Vadászház belsőépítészeti munkálatait tervezte meg.

Kövesd a borostyánt a Nagyerdő szívében!

Debrecen „zöld tüdejében” vezet a NYÍRERDŐ Zrt. Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolájának Borostyán tanösvénye. A tanösvénytúrákon és egyéb erdei iskolai foglalkozásokon résztvevők a környezeti és a fenntarthatóságra nevelés módszereivel élményszerűen ismerkedhetnek meg a varázslatos Nagyerdő élővilágával.

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.

Az erdő gazdája

33 esztendő, egy hosszú emberöltő – ennyi időt dolgozott dr. Jámbor László a soproni Tanulmányi Erdőgazdaságnál, ebből 21 évet vezérigazgatóként. Idén nyugdíjba vonult, ám megtartotta társadalmi megbízatásait, az Országos Magyar Vadászkamara elnöki és az Országos Magyar Vadászati Védegylet alelnöki tisztét.

Kaptassunk még magasabbra

A Soproni Parkerdő intenzíven látogatott városkörnyéki területét nyugati irányba elhagyva kiemelkednek a Soproni-hegység 500 méternél magasabb bércei. Közúton három irányból közelíthetjük meg a nyugati határterület: a Récényi úton, a Brennbergi-völgyben vagy Ágfalva felől.