Back to top

Kutyafogat a Mátrában

Őszi színeit öltötte magára a Mátra. Az erdő sárgán hullámzik a hegyek-völgyek vonulatán, amíg a szem ellát. A megnyugtató csöndben különös hang üti meg a fülemet Mátrafüredhez közeledve. Kutyaugatás; de nem egy, nem kettő. Hamarosan kiderül, hogy harminckilenc kutya kelti a hangzavart. A kutyák körül Hering Tamás serénykedik, ugyanis túrázókat vár.

Nem akármilyen túrát kínál, az érdeklődők kutyafogattal járhatják be az Egererdő Zrt. kezelésében lévő erdőrészt.

„Minden négy éve kezdődött. Először egy 601-es Trabantból vágtunk ‚fogatot’, azzal vittem az ismerőseimet és közeli barátaimat fogatozni a Mátrába. Majd idővel egyre nagyobb lett az érdeklődés” – meséli Hering Tamás. Olyannyira, hogy a Trabantot leváltotta két 100 százalékban környezetbarát elektromos autó, amelyek nemcsak biztonságosabbak, hanem a kutyáknak is segítenek az emelkedőkön, illetve elinduláskor. A pálya nagy részén azonban a kutyák dolgoznak. A fogatot húzó tíz állat az utasokkal együtt nagyjából 1 tonnát mozgat.

Mára sokan megismerték Hering Tamást, a környékbeli szállodák és hotelek is szívélyesen ajánlják a kutyafogatozást a vendégeiknek.

A szolgáltatás egész évben igénybe vehető, egyedül a kánikulai hőségben nem indulnak az átlagosan 45-50 perces túrakörök. Ennyi idő elégséges ahhoz, hogy a kutyák kifáradjanak, miközben a túrázók gyönyörködnek az erdőben.

A kutyafogatozás ötlete nem véletlenül pattant ki Hering Tamás fejéből, hiszen már 25 éve foglalkozik szánhúzó kutyákkal. Fiatalon kutyatenyésztő szeretett volna lenni, de mikor megszületett az első alom, nem volt szíve eladni őket, így hamar befejeződött tenyésztői pályafutása. Kutyaszeretete azonban nem hagyott alább, így épített egy szánt, amely elé befogta kutyáit és túrázgatott velük a Mátrában.

Később, 1997-ben egy újságcikkben figyelt fel a Szentendrei-szigeten rendezett kutyaszánhúzó versenyre. Összeszedte hozzá a szükséges eszközöket, benevezett, és rögtön megszerezte a második helyet. Az előkelő helyezés megadta a lendületet a továbbiakra. Immáron 22 éve versenyzik: Szlovákiában, Csehországban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban is megmérettette magát és a kutyáit.

„Már több mint 170 alkalommal álltam a dobogón, de nem a számok a lényegesek, hanem az, hogy mindig sikerült összerakni egy ütőképes „kutyafalkát”, és folyamatosan magas színvonalat tudtunk nyújtani a versenyeken”

– mondja szerényen. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy 2009-ben Donovalyban 8 kutyás husky fogattal 18 kilométeren Európa-bajnok, Olaszországban a világbajnokságon pedig 4 kutyás husky fogattal 8 kilométeren harmadik lett, csakhogy a legkiemelkedőbb eredményeket említsük.

Hering Tamás a kutyák rendszeres edzése miatt költözött ki Gyöngyösről Mátrafüredre. Egy szánhúzó kutya kinevelése korántsem egyszerű feladat. A kölyköket három hónapos korukban viszik ki először a terepre, félévesen bekötik őket a fogatba. Eleinte csak rövid szakaszon, majd egyre hosszabb távon, hogy a kutya megszokja a szánhúzást.

„Lényeges, hogy ne szegje a kutya kedvét a fogatba való bekötés, az a jó, ha azt játéknak fogja fel, különben elképzelhető, hogy nem lesz hajlandó dolgozni a későbbiekben”

– hangsúlyozza Hering Tamás. A jó vezérkutya kiválasztása is kulcsfontosságú. Vannak született vezérkutyák és tanított vezérkutyák. A kettő között lényeges a különbség: előbbi magáért és a falkáért megy és küzd, míg a tanítottak főképp a gazdájuk miatt. A vezérkutya nem mindig falkavezér. Az utóbbi ugyanis nem szeret a fogat elején lenni és a hátát mutatni a többi kutyának. A vezérkutyát a társai kölyök koruk óta tisztelik, így később is ő irányít a vezényszavakat hallva. „Ritkaságszámba megy egy vérbeli vezérkutya, a versenyzői időszakom alatt mindössze három ilyen kutyám volt. Az egyik, a most 17 éves vezérszuka vitt győzelemre az Európa-bajnokságon” – meséli. Majd elérkezik a kutyák nyugdíjazása, amikor már csak otthon vannak vagy sétálnak a fogat körül.

Jól megválasztott sebesség

Európában a leghosszabb kutyaszánhúzó verseny az 1200 kilométeres norvégiai Finnmarsklöpet, az alaszkai Iditarod pedig 1700 kilométer. Amíg a sprintversenyeken induló 2, 4, 6, 8-as kutyafogatok hajtói nagyjából 30 km/h átlagsebességet diktálnak, hosszú távon a 15 km/h-es sebességet igyekeznek tartani, hogy a kutyák ne fáradjanak el a verseny végére. Ezeknél viszont akár 12-16 kutyát is befognak a szán elé. Az ilyen távokon a hajtó és a 12 kilogrammos szán súlyán kívül a felszerelésekkel is számolni kell. A szánzsákban jó, ha van balta, gyújtószerkezet, kutyazokni, -cipő és -táp. Sőt, utaznak a szánzsákban „cserekutyák” is, ők lépnek a fáradt társuk helyére.

Nemcsak a kutyáknak, hanem a hajtóknak is jócskán vannak feladataik.

Mindegyik kutya más egyéniség, ezért az edzéseken külön-külön kell foglalkozni velük, hogy a ragaszkodás, illetve kötődés létrejöjjön és fennmaradjon.

A versenyen az edzések során befektetett munka eredménye köszön vissza. A futamok a fogathajtónak is megterhelők: az emelkedőknél le kell szállni a fogatról és futni mellette, hogy a kutyáknak kevesebb súlyt kelljen húzniuk.

A túravezetőnek 39 szánhúzó kutyája van. Többségük munka vérvonalú szibériai husky, de vannak greysterei is, illetve nemrég vásárolt két alaszkai husky szukát és egy kant, és a fedeztetésből már kölykök is születtek, melyekkel szó szerint hosszú távú tervei vannak Hering Tamásnak.

Az alaszkai huskyk ugyanis inkább a hosszabb versenyeken, míg a szibériai huskyk a rövid távú, sprintversenyeken teljesítenek jobban, és a hajtó úgy tervezi, hogy ezentúl inkább a több mint 300 kilométeres versenyekre fókuszál. A sprintversenyeken tízéves lánya veszi majd át a helyét, ugyanis a szabályok alapján éppen ettől a kortól lehet kétkutyás fogattal a startvonalra állni.

Addig is, amíg el nem kezdődnek a versenyek, Hering Tamást biztosan megtaláljuk kutyáival a Mátra szívében, nincs más dolgunk tehát, csak a kutyacsaholás hangorkánját követni a mátrafüredi erdő sűrűjében.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.