Viszont a láma ma már csaknem minden állatkertünkben látható – és nem csak ott. Úgy huszonöt évvel ezelőtt elkezdték nálunk is házikedvencként tartani. Beszerzése már nem okozott különösebb problémát, hiszen a hazai állatkertek, majd kisvártatva a magántenyésztők rendszeresen kínáltak eladásra lámacsikókat. Tartották nagyobb kertekben, kisebb magán-állatgyűjteményekben, s nem kis számban a mind népszerűbb lovardáknak is a „színesítő eleme” lett.
A láma ma már hazánkban is számos színváltozatban előfordul. A leggyakoribb talán a fehér, de szép számmal vannak tarka egyedek is, ám az egyszínű barnák viszonylag ritkák.
A lámák elhelyezése roppant egyszerű, nem igényelnek különleges kifutót, csak egy egyszerű, bár minél nagyobb karámot, illetve egy istállót, ahová rossz idő esetén, nagy hidegben behúzódhatnak. A lámacsődörökkel nem árt vigyázni, a heréltek és a kancák szelídebbek. Több kanca együtt tartható egy kifutóban, s természetesen közéjük kerülhet egy csődör is, ám több hímivarú állatot – ha kanca is van a közelben – nem lehet közös férőhelyen tartani, mert annak állandó harc lenne a vége.
Nem válogatósak, így fogságban is egyszerűen táplálhatók. Abraktakarmányból napi 1,5 kg körüli mennyiséget, míg lédús takarmányból mintegy 2-2,5 kilogrammot igényelnek. A lédús takarmány nyáron az abraktakarmányt helyettesítheti. Az ágakat és lombokat is szívesen veszik. Fontos, hogy a kifutóban legyen nyalósó, s természetesen a naponta cserélt tiszta ivóvízről se feledkezzünk el.
Írásunk Kovács Zsoltnak a Kistermelők Lapjában megjelenő részletes cikke alapján készült.
