A csapadékeloszlás szélsőségessé vált: rövid idő alatt olyan nagy mennyiségű csapadék hullik, amit a talaj nem képes azonnal befogadni. A lezúduló víz pedig nemcsak eróziót okoz, hanem az ilyen extrém időjárási körülményeknek ellenállni képtelen erdei infrastruktúrát is károsítja. Majd a csapadékban gazdag, intenzív és rövid időszakokat követő hosszú aszályok és kánikula ugyancsak komoly kihívást jelent az erdei ökoszisztéma élővilága számára.
– hangsúlyozta az általánossá váló jelenséggel kapcsolatban dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese.
Az erdei infrastruktúra korszerűsítésével összhangban egyre több figyelmet kell fordítani az erdők vízvisszatartási, víztárolási kapacitásának növelésére, ezért a klímaváltozás miatt a fenntartható vízgazdálkodás fejlesztése az erdőgazdálkodás részévé válik.
Az erdők vízvisszatartási képessége azért is fontos a klímavédelem szempontjából, mert a fák a talajban összegyűlő víz, csapadék egy részét elpárologtatják, és visszajuttatják a levegőbe.
Ennek számos kedvező hatása van a klímánkra: javul a levegő minősége, csökken a hőmérséklete, fenntarthatóvá válik a víz körforgásának folyamata, ráadásul az erdők szűrik és tisztítják is a vizet. Az erdők ezen túlmenően a víz visszatartásával növények és állatok számára hasznosíthatóvá teszik a csapadékot.
„Az erdők a Föld vízgazdálkodásának kiemelkedő szereplői; elég csak arra gondolni, hogy az erdősült vízgyűjtő területek a világon hozzáférhető víz 75 százalékát adják. Beszédes példa az is, hogy a világ nagyvárosai egyharmadának ivóvízkészlete jelentős részben erdőterületekről származik” – mondta a Pilisi Parkerdő vezérigazgató-helyettese.
Dr. Csépányi Péter az előremutató víztározás jó példájaként említette a Pilisben és Visegrádi-hegységben található erdei kistavak rehabilitációs munkálatait, amelyek még 2008 és 2015 között valósultak meg.
A vízvisszatartásban – ezért a klímavédelemben – ugyanis ezek a vizes élőhelyek egyaránt szerepet játszanak, azonkívül kétéltűek és hüllők kedvelt lakóhelyei közé tartoznak.
A Pilisi Parkerdő területén több mint száz, rendkívüli értéket képviselő, 100 négyzetmétert meghaladó vízfelületű tó található. Állapotmegőrzésüket vízgazdálkodási szempontokon túl igen gazdag állatviláguk is indokolja. A Miklós-deák-völgyi tavaknál például a vizes élőhelyet természetvédelmi szempontból megfelelő műtárgyak építésével állították helyre. A munkáltok célja a vízfelület létesítése, a vízvisszatartás, azaz a tározó szerep és a vízfolyás átjárhatóságának biztosítása volt.
A Visegrádi-hegység egy másik, a kirándulók által közkedvelt tavának rekonstrukcióját tavaly ősszel kezdték a Pilisi Parkerdő szakemberei. Az Apátkúti-tóban felhalmozódott hordalékot a víz leeresztése után kikotorták. A tó rendezése a hordalék eltávolításán túl természetvédelmi jelentősége, a benne élő kétéltűállomány miatt vált halaszthatatlanná. Az ilyen vizes élőhelyek, tavak időszakos jellegének javítása azért szükséges, mert a párzási időben még peterakásra alkalmas vízállások egy része nyár elejére teljesen kiszáradt.
Vizes élőhelyek napja
1971. február 2-án írták alá az iráni Ramsarban a Ramsari Egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek védelméről. A dokumentum vizes élőhelyként határoz meg többek között minden olyan állandó vagy időszakos, sós vagy édes vízzel borított területet, amely őshonos vagy veszélyeztetett fajoknak ad otthont. Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, hazánkban jelenleg közel 30 ramsari terület található. Az egyezmény elfogadásának évfordulóján tartják a vizes élőhelyek világnapját.
