0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Mindenhol járt, ahol szőlőt termesztenek

Amikor a szőlőtermesztés kapcsán a klímaváltozásról hallunk, Lakatos András munkássága jut az eszünkbe, aki nemcsak Magyarországon, elsősorban Balatonbogláron hozott létre nemzetközileg is híres szőlészetet és borászatot, hanem Brazíliában is, száraz és meleg trópusi területen. A neves szakember 91 éves koráig dolgozott, és igen sokat tett a kutatás, oktatás, termelés és szaktanácsadás területén.

Lakatos Andrást 1995-ben Balatonboglár díszpolgárává választották, Marco Maciel brazil alelnök 1999-ben a Dél Keresztje kitüntetéssel ismerte el tevékenységét, 2000-ben pedig Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Sokat tanulhatnak tevékenységéből a szőlőtermesztők, a borászok, és az ezeket a tantárgyakat oktatók és a hallgatóik is. Bejárta a világ minden olyan táját, ahol szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkoznak, amit kevés emberről mondhatunk el. Ismereteit nem rejtette véka alá, oktatással, szaktanácsadással továbbadta az érdeklődőknek.

A boglári alapító

Ő hozta létre a balatonboglári nagyüzemi kertészetet, szőlészetet és borászatot, és új borvidéket teremtett ott. Vezetésével 1200 hektár szőlőt és 1400 hektár gyümölcsöst telepítettek a vidéken. A kalocsai származású, már gyermekként is lelkes kertész elismert, keresett és ünnepelt szakemberré vált itthon, Dél-Amerikában és Franciaországban is. Megismerte a világ szőlészetének és borászatának folyamatos fejlődését és versenyhelyzetét. Számos hazai és külföldi nagybirtok hívta meg szaktanácsadónak.

Sokat tett annak érdekében, hogy az igazi szép reduktív borokat a szakma és a fogyasztók hazánkban is elfogadják.

A borok házasítása mindig érdekes szakmai téma, Lakatos András segítségével betekinthettünk a champagne-i borászok féltve őrzött titkaiba, és láthattuk, hogy a bordeaux-i borászat egészen más filozófiával dolgozik, mint északkeleti társa. Elkészítette a Boglári Muskotály „csodareceptjét”, és a régi bogláriak mai napig használt csodafegyvere, a szénsavas Csabagyöngye is Lakatos András segítségével, külföldi példák alapján készült el.

Ezt írtuk

Éppen húsz éve, 2000-ben jelentek meg lapunkban Lakatos András cikkei a szőlő tápanyag-utánpótlásának finomságairól. Írásaiban azt is kiemelte, hogy nem szabad magára hagyni az ültetvényt, gondos trágyázásra van szükség. Kétrészes cikkben számolt be a trópusi csemegeszőlő-termesztés gyakorlatáról, amiből a hazai termesztők is tanulhatnak.

Életútjára Üvegháztól a trópusokig című írásunkban emlékezett, amiből kiderült, hogy milyen sok mindent vezetett be hazánkban. 1955-ben került Balatonboglárra, ahol sok csemegeszőlőt is termesztettek, gyümölcslevet készítettek, és a szaporítóanyag-termesztéssel és tápanyag-utánpótlással foglalkoztak az álla-
mi gazdaság laboratóriumában. Behozták a világfajtákat, a Chardonnay-t, a Sauvignon blanc-t, a Cabernet-ket, a Pinot noirt.

Rádpusztán 400 hektár csemegeszőlőt öntöztek és fólia alatti termesztéssel is foglalkoztak. Az első szüretelőkombájn is Bogláron állt munkába 1972-ben.

1975-ben távoznia kellett a boglári gazdaságból, különböző munkahelyek után 1986-tól trópusi területen dolgozott. Szaktanácsadóként kollégáival kidolgozták a tápanyag-utánpótlás, az öntözés pontos menetrendjét és adagjait különböző talajtípusokra. Komposztkészítésre tettek javaslatot cukornád és banánültetvények kitermeléséből a homoktalajok javításához.

H. Cs.

Csemegeszőlő-termesztés a trópuson

Az európai csemegeszőlővel kapcsolatban tanulmányozta Olaszország Puglia tartományában az ottani technológiát, valamint a példaértékű értékesítésüket is (Európában hosszú ideig ők uralták a piacot). Leszögezte, hogy

a csemegeszőlő-termesztésben megkérdőjelezhetetlen a víz, az öntözés szerepe. Ahhoz, hogy nagy bogyókat (legalább 22 mm) és szép nagy (átlagosan 0,5 kg) fürtöket kapjunk, öntöznünk kell, mindig a szőlő fejlődési szakaszának megfelelő vízmennyiséggel.

Megállapította, hogy a csemegeszőlő részére Brazíliában a tendona lugasművelés a legalkalmasabb. Európában pedig a klímaváltozás miatt a mérsékelt égövön még kiegyenlítetlenebb lett a csapadékeloszlás, ami a tenyészidőszakban vízhiányt jelent.

A Brazíliában kidolgozott technológia szerint évente kétszer, vagy akár háromszor is szüretelnek ugyanarról az ültetvényről. A trópuson eltöltött 15 év alapján megállapította, hogy ott is lehet gazdaságosan, sikeresen szőlőt termeszteni, borászatot folytatni. A vegetációs ciklus a metszéstől a szüretig csak 110-120 nap.

Meleg égövön vagy trópusi körülmények között a nagy meleg miatt 32 °C fölött a gázcserenyílások bezárulnak, ezért öntözéssel hűteni kell a szőlőt, hogy a fotoszintézis ne álljon le hosszabb időre.

Ha a növény túl sok stressznek van kitéve, akkor akár napjában többször is öntözni kell, mert a stressz hatására abszcizinsav képződik, ami korai levélhullást okoz.

Ha túl sokáig szomjazik a szőlő, lassul a hajtásnövekedés, kisebbek lesznek a bogyók, csökkennek az íz-, illat- és zamatanyagok. A trópuson állandóan szemmel kell tartani az ültetvényt. Ha 25 °C-os melegben leállna a hűsítő öntözés, ami felfrissíti a leveleket, és megakadályozza, hogy leálljon a cukortermelés, akkor pillanatok alatt hőgutát kapna a növény.

A jó reduktív bor

Lakatos András megállapította, hogy száraz meleg időjárás mellett ha öntöznek, a talajban pedig elfogadható mennyiségű a szervesanyag-tartalom, akkor a borban kiváló savakat kapunk, akár 7-8 grammot is literenként, ami a fehérborszőlő-fajtáknál szép íz- és zamatanyagokkal társulva kiváló reduktív borok készítésére ad lehetőséget.

A növény táplálását a 120 napos ciklusban háromszor kell levélanalízissel ellenőrizni, szükség esetén korrigálni.

Elmesélte, hogy Franciaország függetlenségének 200. évfordulóján összehasonlították a kiváló és verhetetlen francia borokat az újvilágiakkal, és hogy nem egyszer utóbbiak kerültek ki győztesen az összevetésből. Ehhez tartós piaci sikerek társultak, ami gyökeresen átértékelte az addigi felfogást és piaci helyzetet.

Foglalkozott a termőhelyekkel és a borvidékekkel is. Véleménye szerint büszkék lehetünk arra, hogy több mint 300 éve Magyarországon Bél Mátyás 1730-as monográfiájában részletesen kidolgozta a termőhely-minősítési rendszert. Mi, magyarok ezt tekintjük az első szőlőtermőhely-besorolásnak, ami jóval megelőzi a Portugáliában, Franciaországban és Dél-Amerikában bevezetett minősítési rendszereket. Véleménye szerint a szőlészek-borászok értik már az egyes borvidéki besorolást, de a borfogyasztó számára nem világos a sok kategória, ezért ennek nincs döntő jelentősége.

Zeneértő emberként Lakatos András a bor és a zene között is összefüggést talált, zeneműveket is ajánlott borféleségektől függően a borkóstoláshoz, borfogyasztáshoz.

A Brazíliában eltöltött másfél évtized lehetővé tette, hogy különleges és egzotikus tájakat is megtekintsen, azokról szívesen beszélt. Rendszeresen előadott szakmai rendezvényeken, gyakran hangoztatta, hogy korszerű módszerekkel, öntözéssel egyszerre lehet elérni magas hozamot és jó minőséget.

Magyarországon 1976-ban Baján alapította meg a Pax Corporis borlovagrendet. Dél-Amerikában a Saõ Francisco folyó völgyében 1999-ben Lakatos András közreműködésével hozták létre az első borrendet.

Köszönjük Lakatos Andrásnak, hogy lehetőségünk volt munkájába hazánkban és Brazíliában is bekapcsolódni, nagyon sokat tanultunk tőle. Emlékét őrizni fogjuk, amíg élünk.

Könyvben foglalta össze

Munkásságáról Bor, Boglár, Brazília címmel könyvet írt, amit unokaöccse, Zsáky Mátyás fejezett be és jelentetett meg magánkiadásban.

Sajnos a kötet 2016-os megjelenését Lakatos András már nem érte meg. A szakemberek és az érdeklődők a balatonboglári könyvtárban 2020. február 7-én 17 órakor tartandó könyvbemutatón láthatják és vásárolhatják meg a kötetet.

Lakatos Tibor,

dr. Mikulás József

Forrás: Kertészet és Szőlészet