youtube://v/ncBIlMNxQhM
A bivaly igazán elterjedt a török hódoltság idején volt hazánkban. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején 150 ezer bivaly élt az országban. Ekkoriban a nehéz gépek mozgatására, szántásra, teherhordásra fogták be, de az igavonás mellett jelentős volt a hús, és a tejhasznosítás is.
Később az ipari forradalom és a traktorok háttérbe szorították a bivalyt. Csak Erdélyben Mérán és Kalotaszeg környékén maradt csak fenn nagyobb állomány, ahol továbbra is igavonásra használták és a tejét hasznosították.
Három forrásból származtak az állatok. Ezek egyike egy nagy Dunántúli uradalmi gulya volt, amely a Nagybereki Állami Gazdasághoz, majd a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz került. A Hortobágyon a kisgazdálkodóknál fellelhető bivalyállományt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság gyűjtötte össze. A harmadik forrás pedig az Erdélyből származó egyedekből álló gulya volt. Napjaikban mintegy hatezer egyedből álló bivalypopuláció van Magyarországon.
Emellett hazánkban a húshaszna számottevő, ám csak néhányan hasznosítják a tejét. Pedig Olaszországban főként emiatt van hatalmas bivalyállomány, több mint félmillió egyed. Ott a mozarrella sajt készítésének hagyománya és jól eladhatósága a bivaly sikerének a titka. A bivalytej különleges a beltartalommal bír. Egy tehén ugyan csak 5-7 liter tejet ad naponta, de annak a zsírtartalma 6-16 % közötti.
Marticsek József a Bivalytenyésztők Egyesületének tenyésztésvezetője elmondta, hogy egyesületüknek 120 tagja van. Legfontosabb feladatuk a törzskönyvi nyilvántartás, illetve a tenyészbikák előállítása. Jelenleg zajlik egy uniós támogatású program, amely biztosítja, hogy a tenyészbikákat díjmentesen juttassák el a tagokhoz. Így minden lehetőség adott, hogy ez a faj növekedési pályán maradjon.