0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Sikerágazatok szépséghibákkal

A Hajdúböszörményi Mezőgazdasági Zrt.-t méltán sorolhatjuk az intenzíven gazdálkodók táborába. A növénytermesztéssel és állattenyésztéssel mintegy 1700 hektáron foglalkozó cég éves árbevétele 2,5 milliárd forint körül alakul, amiből 1,1 milliárd forint származik az állat­tenyésztésből, 700 millió forint pedig a növénytermesztésből.

Ezen felül az általuk nyújtott különböző szolgáltatások adják ki az árbevétel teljes összegét. Erdélyi Zoltán elnök-igazgató nem tartozik a panaszkodók közé. A megfontolt szakember 43 éve dolgozik ezen a munkahelyen, így már sok mindent és mindannak az ellenkezőjét is megélte. A múlt év gazdálkodását értékelve elmondta, hogy az átlagos eredményt hozó 2019-et 90 százalékban kettősség jellemezte. Vajon mit ért ezen, milyen gondok okozzák a külön-külön egyébként sikeres ágazatokat elcsúfító szépséghibákat?

Az intenzív gazdálkodás az ő esetükben azt jelenti, hogy növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkoznak, nem is akármilyen színvonalon.

A növénytermesztés bázisa a zöldborsó és a csemegekukorica – természetesen öntözve. Állattenyésztésüket 18 ezer hízó kibocsátású sertéstelep és a 305 napos laktációra számítva 11 ezer kilogrammot meghaladó tehenenkénti tej­ter­melés fémjelzi.

Bár az állattenyésztés aránya is meghatározó az árbevételükben, a növénytermesztés jövedelmezősége ezt nagyságrendekkel felülmúlja. Ugyanakkor ilyen jó paraméterekkel az állattenyésztést sem szabad leírni, különösen nem 2019 után, amikor a szokásosnál is valamivel jobb évet zárt.

„Jelenleg irreálisan drága a sertés felvásárlási ára!” Ilyet gazdaember még elvétve sem szokott bevallani, de most az élő sertésért kilogrammonként 560 forintot fizetnek, ami korábban csak vágyálmokban fordult elő. Árnyaltabb a helyzet, ha egész évre vetítve vizsgáljuk a sertés felvásárlási árát, mert így 460 forint volt 2019-ben – bár erre is igaz, hogy ilyen jól még soha nem fizettek a disznóért. Ha egy picit távolabbra tekintünk az orrunk hegyénél, kiderül, hogy az azt megelőző év márciusában még csupán 312 forintot adtak 1 kilogramm élő sertésért, ami még a hajdúböszörményieknél sem fedezte az önköltséget. Az előállított hízókat egyébként az Alföldi Sertés Mezőgazdasági Szövetkezetnek értékesítik, illetve saját vágó­üzemükön dolgozzák fel, körülbelül fele-fele arányban.

Javában zajlik náluk a PRRS-mentesítés, ami a kormányprogram része és kötelező feladat. A vakcinázást választották, amikor 2018 januárjában az állomány megfertőződött. Addig nemigen volt gondjuk vele, viszont mióta a mentesítési programon dolgoznak, a szokásosnál nagyobb az elhullás. Ennél is nagyobb baj, hogy nemcsak a fiatal jószágok pusztulnak megmagyarázhatatlan okból (az állatorvosok szerint), hanem a már 80 kilogrammos vagy annál nagyobb testtömeget elérő jószágok is. A 800 koca átlagában így is kocánként 22,5 hízósertést értékesítenek, ami ennek ismeretében igazán tiszteletre méltó eredmény.

Ellen­őrzött program keretében hajtják végre a PRRS-mentesítést: kötelező a vérvizsgálat.

A Hajdúböszörményi Mg. Zrt. az Alföldi Tej egyik alapítója, mi több, Erdélyi Zoltán 1 éven át a cég ügyvezetője is volt. A legfőbb elvárásuk az volna, hogy a beszállító tulajdonosai kedvezőbb pozíciót érjenek el a tej árában. Gond-baj akad bőven az Alföldi Tej körül, de legalább abban mindig biztosak lehetnek, hogy a pénzüket megkapják, mégpedig idejében. Igazi előnye az integrációnak, hogy hosszú távon a termelők biztonságát szolgálja, ezért még azt is elfogadják, hogy extra profitot ne várjanak tőle.

Az előző 10 évnek azzal indultak neki, hogy nagyléptékű fejlesztési tervet állítottak össze a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére. Annak idején az agrárkormányzat 20 milliárd forintot teremtett elő erre, azzal a megkötéssel, hogy nagyüzemeknek csak 4 milliárd forint juthat belőle. Az ő programjuk viszont önmagában 1,2 milliárd forintról szólt. Ezért úgy döntöttek, nem várnak a támogatásra, inkább saját erőből fejlesztenek, korszerűsítenek. Ebben a véletlen is kezükre játszott, mert amikor 2013-ban a KITE Zrt. a Csányi Sándor-féle érdekkörbe került, 21,5-szeres árat kaptak a részvényeikért. Tudni kell, hogy a KITE Zrt. termelői közül ők voltak a legnagyobb részvényesek, és így mintegy 600 millió forintot tehettek zsebre. Ez megfelelő fedezetet jelentett az eltervezett fejlesztések végrehajtására.

Ezzel kapcsolatban azért némi kételkedést megenged magának Erdélyi Zoltán. Pillanatnyilag jók az eredmények, de tisztában vannak vele, hogy egyetlen pillanat alatt jöhet egy újabb fertőződés, amire még mindig nem lesz elfogadható magyarázat.

Nem hallgatható el, hogy rettegnek az afrikai sertéspestistől, a védőkörzet határán belül helyezkednek el. Mindent megtesznek, amit csak lehet, hogy megakadályozzák ennek a betegségnek a behurcolását, viszont ez többletköltségekkel jár.

A kihívások közepette a fejlesztés és bővítés elodázhatatlannak tűnik. Szükségük van még legalább két hizlalóistállóra és egy malacbattériára, hogy elérhessék az évi 21-22 ezer darabos hízókibocsátást, ugyanis ez az előfeltétele annak, hogy általánosságban meg tudják őrizni azt a szerény jövedelmezőséget, amit most ki tudnak mutatni több év átlagában.

A másik állattenyésztési ágazatuk a tejelőszarvasmarha-tartás. Ennek kapcsán a legfontosabb vélemény elég sommásan hangzik: végre az Alföldi Tej is kezdi elérni azt az árat, amit a termelők amúgy joggal elvárhatnának.

A tej kilogrammjáért 109 forintot adtak 2019 decemberében, és ezzel az idén is nagyon elégedettek lennének.

Csakhogy, ha visszatekintünk egy kicsit távolabbra, akkor látható, hogy alkalmanként egészen botrányos átvételi árat kellett elviselniük. A 2018-ban kapott kilogrammonkénti 86 forint elfogadható volt, de például 2015-ben és 2016-ban csupán 76 és 74 forintot kaptak. Ez önmagában már veszteséget jelent, ezért nem szabad egy-egy kiragadott példát szem előtt tartani. Az egész éves átlagár például 97 forint volt tavaly, ami még mindig elfogadható.

Sajnálatos módon minden ipari termék, amit a tejágazatban használnak, évről évre „arcátlanul” drágul. Legutóbb a tejszállító tartályuk lyukadt ki, és egy új megvásárlása kereken 20 millió forintba kerül. Hátravan még a fejőházuk fejlesztése, ami a jelenlegi kalkulációk szerint 150-200 millió forintot igényel.

A tejtermelésük félmillió literrel csökkent 2018-ban, és a miértjére nem találtak megfelelő válaszokat. Azóta helyreállt a rend, de még mindig folyik a találgatás, hogy a veszteséget a kirívóan nagy hőség számlájára írják, vagy a takarmány valamilyen változására vezessék vissza.

A 400 fejőstehéntől évi 3,3 millió liter tejet értékesítenek az Alföldi Tejnek. A telepi átlaghozam – 305 napos zárt laktációra számolva – meghaladja a 11 ezer kilogrammot. Ez az eredmény biztosítékot jelent arra, hogy ágazati szinten nyereséges legyen a tejtermelésük. Eddig is erőteljesen fejlesztették az állattenyésztésüket, és a jövőben is ezzel számolnak.

Mivel a növénytermesztés alapja a föld, és a cég rendelkezésére álló terület évről évre csökken, emiatt elbizonytalanodtak; a termőföldre mint meghatározó bázisra már csak mérsékelten számíthatnak. Az általuk művelt terület összesen 1700 hektár, aminek több mint a felén ipari zöldségeket termesztenek, ahol lehetséges, öntözve.

Tavaly 300 hektáron takarítottak be zöldborsót és 600 hektáron foglalkoztak csemegekukoricával. Valószínű, hogy a két növény termőfelületét tekintve ezzel ők vezetik hazánkban a rangsort. A növénytermesztésükhöz tartozik még 300 hektár napraforgó és 200 hektár vetőmagbúza. Az ágazat összesített árbevétele 700 millió forintot tett ki, és a jövedelemtartalma nagyobb volt, mint az állattenyésztésé.

A Hajdúböszörményi Mg. Zrt. régi hitvallása, hogy a kettős termesztés minden mással szemben elsőbbséget élvez. Van lehetőségük öntözni, és az öntözött 600 hektárból 550 hektár a sajátjuk. Ugyanakkor egyre inkább azt tapasztalják, hogy a területüket kimérető földtulajdonosok nem minden esetben fogadják el, hogy az ő földjükön is öntözzenek. Bár a beékelődések ezt követelnék, sajnos azzal a jelenséggel kell szembenézniük, hogy a területek kimérésének iránya miatt az öntözés ellehetetlenül, annak ellenére, hogy a legkorszerűbbet alkalmazzák, a lineárosat. Pedig csak annyit kéne tenni, hogy a kimérés irányát 90 fokkal megváltoztatják, attól kezdve az öntözés ügye nem szenvedne csorbát.

A nagymagvú zöldségfélék kettős ter­mesz­tése azért is kényszer számukra, mert egyre kevesebb a bérbe vehető föld.

Ugyanakkor a csemegekukorica ekkora mértékű ter­mesztésére nézve hihetetlenül nagy veszélyt jelent a kora őszi fagy. Eddig előfordult, hogy a szakaszolás miatt a csemegekukorica egy részét csak május legvégén, június legelején tudták elvetni, így a másodvetések – értelemszerűen – június második felében kerültek a talajba. Ez viszont azt jelentette, hogy a betakarítás végső határideje október 5-10 közé esett. Márpedig előfordult, például 2007-ben is, hogy a 130 hektár lábon álló csemegekukorica egyetlen éjszaka alatt használhatatlanul lefagyott a -8 fokban.

A másik nagy gondjuk a klímaváltozás, illetve hatásainak egyre kézzelfoghatóbb megjelenése. Kiderült, hogy

az extrém nyári hőmérsékletet még a legkorszerűbb öntözési módszerekkel sem tudják semlegesíteni.

Mostanra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a másodvetésű csemegekukoricák a kánikulában gyengén termékenyülnek, csökken a hozamuk. És, mivel a baj nem jár egyedül, egyre nagyobb és gyakorlatilag megoldhatatlan gondot okoznak náluk a seregélyek is.

A zöldborsótermesztést szintén egyre jobban korlátozza az éghajlat változása. Ez a hosszú nappalos növény a 20-22 Celsius-fokot szereti, ehhez képest náluk gyakran mértek 30 Celsius-fokot is az utóbbi forró nyarakon. A májusi eső hatására olyan zöldborsótermést takarítottak be tavaly a legelső szakaszoknál, hogy már attól tartottak, túllépik a szerződött mennyiséget, nem tudják majd mindet értékesíteni. De erre jött a június, ami „helyére tette” ezt a növényt is. A 30 fokban hiába öntöztek, a növényzet lábon száradt le, a gazdák szeme láttára. Az volna jó, ha csapadékos évjáratban 20-25 fokos hőmérsékletben takaríthatnának be. Akkor bátran vállalkoznának hektáronként 8-10 tonna zöldborsóra, amit korábbi években már sikerült is elérniük.

A kettős termesztésben a zöldborsó közvetlen költsége 430 ezer forint hektáronként, ami az általános költségekkel kiegészítve elérheti a 480-500 ezer forintot. A 6 tonnás tavalyi hozammal számolva és a kilogrammonként 93 forintos értékesítési árat figyelembe véve 1 hektár árbevétele 540 ezer forint volt a zöldborsónál.

Kedvezett nekik, hogy az így képződött nyereséghez kaptak még 60 ezer forint támogatást. Ennek igencsak van értelme és helye a gazdálkodásban, mert a zöldborsó-betakarításra használt kombájn 180-190 millió forintba kerül manapság, és egy idényben ez a gép csak 1 hónapot dolgozik. Ez alapján legalább 50 évre volna szükség, hogy amortizációban leírhassák; és ennek az esélye a nullával egyenlő.

A csemegekukorica, fővetésben termelve, hektáronként 520-530 ezer forintba kerül. Aki 600 hektáron foglalkozik a növénnyel, az 18 tonnás átlagterméssel reálisan számolhat. A kilónkénti felvásárlási ára 37,79 forint volt tavalyi. Évente több mint 10 ezer tonna kukoricát kombájnolnak és értékesítenek. Tudni kell erről a növényről, hogy nagyon vízigényes, és hogy a termesztése nagy taposási kárral jár, vagyis a kettős termesztés nagyon igénybe veszi a földet. A talaj kultúrállapotban tartása elég drága, és ennek érdekében a hajdúböszörményiek meszeznek, és mélyszántást is végeznek.

Tavaly 913 ezer köbméter vizet juttattak ki a területükre, 1 köbméter öntözővízért 40 forintot kellett kifizetniük – viszont ez ad termésbiztonságot és termésminőséget.

Ennek ellenére, a már említett tulajdonkimérés, a föld nem megfelelő irányú felparcellázása miatt most 90 százalékos esélyt adnak neki, hogy az öntözéses gazdálkodásuk csorbát szenved.

Erdélyi Zoltán különböző fórumokat megjárt ez ügyben, és mindenütt megértő fülekre talált, ám intézkedésről még semmilyen információt nem kapott. Közben azt számolgatják a gazdaságban, hogy a mostani feltételek között vajon meddig érdemes bajlódniuk a kettős termesztéssel, a zöldborsóval és a csemegekukoricával. Úgy döntöttek, hogy az ő földjeiken szemes kukorica termesztésével nyugodtan elérhetnek hektáronként 13-15 tonnát, főleg, ha azzal is úgy bánnak, mint a csemegekukoricával. Ilyen hozamnál a szemes kukorica pozíciója sokkal kedvezőbb, még ha az árbevétele nem is éri el a zöldborsóét és a csemegekukoricáét együttesen, mert a jövedelemtartalma toronymagasan felülmúlja a nagymagvú ipari zöldségfélékét.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság