Ahogy minden gyümölcs, úgy az őszibarack esetében is az átlagosnál enyhébb és szárazabb tél, a korai kitavaszodás, majd az azt követő esős május voltak a növényvédelmi idényt meghatározó főbb sarokpontok. Késői fagy általában nem károsította a virágokat, de a tavaszi napfény hiánya miatt kevesebbet járták a méhek a virágzó fákat, így az őszibarackot is.
Az őszibarackfák „réme”, a tafrinás levélfodrosodás ebben a szezonban is több hullámban fenyegette a fákat annak ellenére, hogy viszonylag kevesebb volt a csapadék, és korán kitavaszodott.
Ezért feltehetően az átlagos csapadékú és enyhe téli hónapok, illetve az áprilisi esők a felelősek.
A kórokozó szaporítóképletei már akkor bemosódtak a rügypikkelyek közé, és megfertőzték a levélkezdeményeket. A levélfodrosodás tüneteit elsősorban a sárga húsú fajtákon és a nektarinokon lehetett megfigyelni, sőt, a májusi hűvösebb, de igen csapadékos idő a termésen is produkált ritkán látható tafrinás tüneteket.
A csonthéjasokat károsító sztigminás levéllikasztó betegség a nyár folyamán és a szüret idején jelent meg a fákon. Terjedését főként a csapadékosabb periódusokban figyelhettük meg, míg az őszibarack-lisztharmat a hőségnapokon támadt erőteljesebben. A csonthéjasok virág- és hajtásfertőző moníliája április végén, májusban fertőzte a fákat. Szüret idején a gyümölcsmonília kártétele
ott bukkant föl elsősorban, ahol a gyümölcsmolyok és a sodrómolyok kártételét nem sikerült megakadályozni.
Az elszáradt gyümölcsmúmiák többsége még most is a fán látható.
A gyümölcsmolyok, így a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly rajzása igen korán, áprilisban megkezdődött, a lepkék repülése folyamatosnak mondhatóan, egészen az ősz végéig eltartott. A keleti gyümölcsmoly utolsó, negyedik nemzedéke már inkább a birs termését károsította. A két moly hernyóinak kártételét kezdetben inkább a hajtásvégek sínylették meg, később viszont a gyümölcsökön okozott tetemes károkat.
Az őszibarackon károsító levéltetvek elsősorban májustól júliusig szívogattak a hajtáscsúcsokon, később a hőség hatására megszűnt a kártétel.
A növényvédelmi kezelésben nem részesített ültetvények fáin a kaliforniai pajzstetű egyre erősödő kártételét lehetett megfigyelni,
már a tavaszi fölmelegedéstől az ősz beálltáig folyamatosan. Szélsőségesen erős fertőzés akár a gyümölcsön is okozott kártételt.
Az őszibarackon károsító betegségek és kártevők időjárástól függően minden évben jelentkeznek, kártételük nagyságát a tavaszi és nyári időjárás alakulása fogja meghatározni. A tél végi rezes lemosó permetezés elvégzése alapfeltétel a sikeres szezonkezdethez.