A nap kérdése az volt, hogy mit kínálhat a tudomány és a gyakorlat egymásnak. Az elhangzott előadásokban elsősorban tudományos kutatások eredményeivel támasztották alá a biodiverzitás szükségességét, továbbá mért adatokkal igazolták a permakultúra és az agroerdészet módszereinek eredményességét. A rendezvényt életre hívó szervezeteket, a résztvevő gazdálkodókat és az érdeklődőket összekötő kapocs a gyorsan fogyatkozó biológiai sokféleség fontossága iránti elkötelezettség.
Mérhető minősítés
A gödöllői SZIE doktorandusza, Szilágyi Alfréd a permakultúrás, a bio- és a konvencionális gazdaságok ökoszisztéma-szolgáltató képességéről végzett összehasonlító vizsgálatainak eredményeiről számolt be. A kutatások elsődleges célja, hogy létrejöhessen az alternatív gazdálkodások mérhető minősítési rendszere, ami a permakultúrás gazdaságok szempontjából különösen fontos, mivel azok szellemisége és gyakorlata túlmutat az EU bio-jogszabályain.
A permakultúraAz emberi élőhelyek és mezőgazdasági rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza, veszi mintául. A rendszer minden egyes elemét annak szükségletei, az általa nyújtott hasznok és alapvető tulajdonságai által összehangoltan illeszti az egészbe. A részek közti szinergia a hulladék, az energia-, valamint a munkaerő-szükséglet minimalizálásával valósul meg. Modernkori gyakorlati úttörőjének Sepp Holzer ausztriai gazdálkodót tartják, aki a saját gazdaságát az 1960-as években szervezte meg ezen elvek alapján. Az elméleti alapokat pedig két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren, valamint munkatársaik fektették le az 1970-es évek folyamán egy sor publikációjukban. A permakultúra kifejezés a „permanent agriculture”, vagyis állandó mezőgazdaság szavakból származik. A permakultúra definíciója Bill Mollison szerint: „olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával – az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást, illetve egyéb anyagi és nem anyagi szükségleteket”. Az 1980-as években alakultak meg az első permakultúrás kísérleti projektek, szövetségek. Bebizonyosodott, hogy a permakultúra elvei megvalósíthatóak a legkülönbözőbb földrajzi, domborzati és éghajlati körülmények között. A permakultúra világmozgalommá vált, napjainkban különböző szövetségek, ökofalvak alakultak világszerte, így Európában is. Magyarországi ökofalvak például Gyűrűfű, Gömörszőlős, Somogyvámos, Visnyeszéplak, Agostyán, Magfalva. (Wikipédia) |
A minél teljesebb körű vizsgálat érdekében több kollégát is bevont a kutatásba. Mészáros Fanni a beporzóközösségeket nézte meg közelebbről három, a Szentendrei-szigeten lévő gazdaságban azt vizsgálva, hogy melyik gazdaságban működik legjobban a beporzás.
Érdekes tapasztalásként megfigyelte, hogy a beporzók legfőképpen a gyomflórát látogatták, tehát az irtás helyett érdemes elgondolkodni a hatékony gyomgazdálkodáson, ahogy a dísz- és takarónövények alkalmazásán is.
Másik társuk, Kolár Anna a dekompozíció és a humusztartalom terén végzett adatgyűjtést. Ennek során 90 dekompozíciós zsákot helyezett ki a tanulmányozott gazdaságokban és azok lebomlási folyamataira összpontosított. Mind a bomlási folyamatok hatékonyságában, mind a humusztartalom szempontjából a permakultúrás minták végeztek az első helyen.
tulajdonságainak megfigyelése.
A csapat tagja volt Horváth Enikő, aki talajélet-vizsgálatokat végzett. A talajcsapdák kihelyezése, a talajminták futtatása mellett évenként háromszor 25 × 25 × 25 centiméteres talajkvadrátokat ástak ki és átvizsgálták az azokban található élőlényeket. Gilisztákból egyértelműen a permakultúrás gazdaságban volt a legtöbb és a hagyományosban a legkevesebb.
A talajélet motorjai
A SZIE Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékének PhD-hallgatója, Tóth Eszter érdeklődése középpontjában is a talajélet összefüggéseinek vizsgálata áll. A soroksári tangazdaságban összehasonlító méréseket végzett három egymás melletti, forgatásos, forgatás nélküli és forgatás nélküli, takarónövénnyel borított parcellán. A laboratóriumi eredmények is igazolták, hogy a növények fejlődését szolgáló, talajban élő mikroorganizmusok a gyökerek közelében érzik magukat a legjobban.
Az elhangzottakat Grünceisz Berta, az Életfa Természetbarát Egyesület képviselője is megerősítette saját konyhakerti tapasztalatai alapján. A budapesti születésű, tíz éve kertészkedő gyakorlati szakember egy 600 négyzetméteres kertet művel családjával a bükkaljai Kács településen, már a kezdetektől permakultúrás szellemben. A korábban rendszeresen rotált és műtrágyával kezelt termőföldet illetően elsődleges feladat volt a kizsigerelt talaj regenerálása. A forgatás mellőzésének és az állandó szénás-trágyás takarásnak köszönhetően már öt év elteltével látható volt a talaj fölső rétegének megváltozása. Most, tíz év távlatában már kb. 10-15 centiméteres humuszréteg alakult ki.
Széles körű elterjesztés
A permakultúra elterjedésének nemzetközi előmozdításán dolgozik Vida Kitti és Tóth Lilla. A közelmúltban az ERASMUS+ Youth for Europe programjában egy spanyol csereprogram keretében négy országból érkező 30 fős fiatal csapatukkal a silány minőségű élelmiszerek és az agárágazatban föllépő problémák megoldására a permakultúra elterjedését találták alkalmasnak.
Programjuk szerint szükség van Permakultúra Alap létrehozására, az egészséges termékek támogatására a piacon, pályázati rendszerre az újonnan alakuló permakultúra-közösségek részére, oktatási program kidolgozására a legkisebbeknek és európai kutatócsoport létrehozására. Mindezek széles körű alkalmazása és elterjesztése a társadalmak jólétét szolgálja.
A nemzetközi együttműködés fontossága a Magyar Permakultúra Egyesületben is megfogalmazódott. Mihály Melinda a Visegrádi Alap által támogatott 2019-es nemzetközi Permakultúra Fesztiválról számolt be, ahol Magyarország mellett Ukrajna, Szlovákia, Csehország és Lengyelország is képviseltette magát. A találkozó célja a stratégiai együttműködés lehetőségeinek föltérképezése volt, ami elsősorban a hatékonyabb tudásmegosztást szolgálná.
A délutáni szekcióban a MAPER kutatócsapat az érdeklődőkkel workshopok keretében azon dolgozott, hogy fölmérjék a kutatók és gazdálkodók közötti sikeres együttműködés feltételeit, lehetőségeit, majd meghatározzák az arra irányuló konkrét lépéseket.
