Ahhoz már hozzászoktunk, hogy ha bort keresünk a vacsorához, akkor leemelhetünk a boltok polcairól többféle chilei, kaliforniai, ausztrál borfajtát. De lassan egy alapvető gasztronómiai alapanyag is a világ másik végéből érkezik hozzánk. A hagymáról van szó, amiből egyre többet hoznak Új-Zélandról Európába.
Ha Új-Zélandra akarunk utazni, akkor 38 órányi repüléssel, 2-3 transzferrel és közel milliós költséggel tehetjük meg. Hogyan éri meg, hogy ekkora távolságról érkezzen a hagyma?
A nagybani importőrök, a német és holland kereskedők fantáziát látnak abban, hogy a tengeren túli beszerzéssel enyhítsék a gyenge európai kínálatot.
Hasonló a helyzet a
A nagy ültetvények lehetővé teszik, hogy igazán alacsony áron értékesítsék a terményeiket. Bár nálunk sokan gyengébb minőségűnek tekintik a kínai fokhagymát, mint a hazait, valójában semmiben nem különbözik tőle. A fokhagyma színe, mérete és íze elsősorban a zöldség fajtájától, nem pedig a származási országától függ.
Tavaly Makón, a Hagyma Terméktanács székhelyén döbbenten fedezték fel, hogy a helyi boltokban is megjelent a Németországban csomagolt import vöröshagyma.
Az ingadozó és csökkenő termelés, a változóban lévő időjárási viszonyok és az ezeket kísérő növény betegségek labilissá tették az ellátási viszonyokat és feltornázták az árakat. Ezért ne csodálkozzunk, ha a polcról levett hagyma csomagolásán Új-Zélandot jelölik meg származási helyként.