0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Egyedi ízek a Kárpát-medencéből

Ki merné elvitatni, hogy földműves és állattenyésztő eleinknek a sertés feldolgozása terén igazán maradandót sikerült alkotniuk?! Az elmúlt évszázadok során a dolgok természetes rendje szerint kialakult, hogy a levágott állat egyes részei igazából mire valók, mi az, amiből a legízletesebb étel készíthető.

Gondoljunk csak az első fogásként reggelire kínált hagymás vérre vagy velőre, a később tálalt toros húsra, a véres és a májas hurkára, az ilyenkor megszokott orjalevesre, a köröm- és bőrpörköltre, a disznósajtra és más ínycsiklandó falatokra.

Azt sem szabad elfeledni, hogy ezeket ugyan valamennyi tájegység, falu alapként elfogadta, ám ugyanilyen természetes módon minden gazda és gazdaasszony részben már a feldolgozást, de kiváltképp a fűszerezési módokat a maga szájíze szerint alakította. Ennek eredménye az a páratlan sokszínűség, amelynek, meglátásunk szerint a jelenlegi nemzedék a legnagyobb haszonélvezője.

Az immár tizennegyedik alkalommal megrendezett mezőgecsei böllérverseny mintegy 2 ezer résztvevője idén ismét személyesen megtapasztalhatta, hogy milyen sokszínű a Kárpát-medence népi gasztronómiája.

Visszatérő vendégként köszönthettük a magyarországi Szatmárcseke, Lakitelek és Kistelek, a vajdasági Kispiac, valamint a Romániából érkező Egri község csapatát. Jó szokásukhoz híven mindegyik csapat megörvendeztette valamilyen újdonsággal a fesztiválra látogatókat. A partiumi böllérek és szakácsok standját rengetegen vették körül, hiszen itt azt láthattuk, majd ízlelhettük, hogy a háromféle darált húst – disznót, marhát, juhot – összekeverve, miként sül a rácson a miccs.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

A gasztrofesztiválon részt vevő tizenöt csapat közül többen is bemutatták, hogy az Északkeleti-Kárpátok hegyvidéki falvainak népe hosszú évszázadokon át hogyan dolgozta fel a téli hízót, és hogy az mennyiben tér el a számunkra megszokottól. Például a házikolbász készítésénél ők ma sem használnak piros fűszerpaprikát, ellenben a fokhagymával nem fukarkodnak. Arrafelé réges-rég született is egy ide vonatkozó mondás: szeretem a fokhagymát, mert kolbászillata van…

Forrás: Magyar Mezőgazdaság