0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Nem köpköd céltalanul – A láma

A láma az Andok jellegzetes háziállata. Mind a mai napig nélkülözhetetlen segítőtársa az ott élő embereknek; használják teherhordóként és hátasállatként egyaránt. Kétezer méter felett, oxigénszegény környezetben 45 kilogrammnyi málhát is képes hosszú távon elcipelni.

Teherhordásra csak a három évnél idősebb kasztrált csődöröket használják. A legkeskenyebb hegyi ösvényeken is remekül közlekedik, jól bírja a hideget, nem agresszív. Húsát fogyasztják, gyapját feldolgozzák, trágyáját tüzelőnek használják, zsírjából pedig faggyút készítenek. Őse egy vadonélő teveféle, a guanakó, amelyből – legalábbis ma ezt feltételezik – mintegy 4500 esztendeje háziasították.

A láma évszázadok óta kedvelt állata a különféle európai állatbemutatóknak, menazsériáknak és állatkerteknek is. Magyarországon először a budapesti állatkertben tartották, majd a múlt század hatvanas éveiben Veszprémbe is került néhány egyed, ahol rövid időn belül megfelelő tenyész­állo­mányt sikerült kialakítani, az ott született csikókból jutott hazai és külföldi állatkerteknek egyaránt.

Lámák a Hortobágyon (?)

A láma olyan jól akklimatizálódott a hazai körülményekhez, hogy egyik legismertebb tudósunk a múlt század hetvenes éveiben felvetette, turistacsalogató és egyéb gazdasági célzattal telepítsünk lámákat a Hortobágyra. Szerencsére ez a terv nem valósult meg.

Viszont a láma ma már csaknem minden állatkertünkben látható – és nem csak ott. Úgy huszonöt évvel ezelőtt elkezdték nálunk is házikedvencként tartani.

Beszerzése már nem okozott különösebb problémát, hiszen a hazai állatkertek, majd kisvártatva a magántenyésztők rendszeresen kínáltak eladásra lámacsikókat. Tartották nagyobb kertekben, kisebb magán-­állat­gyűjte­ményekben, s nem kis számban a mind népszerűbb lovardáknak is a „színesítő eleme” lett.

A láma ma már hazánkban is számos színváltozatban előfordul. A leggyakoribb talán a fehér, de szép számmal vannak tarka egyedek is, ám az egyszínű barnák viszonylag ritkák.

Mivel nálunk természetesen nem használják őket teherszállításra, és nem is lovagolnak rajtuk, még csak nem is fűtenek a trágyájával, ezért itthon inkább csak „díszállatnak” tekinthetők.

Egyszerűen tarthatók

A lámák elhelyezése roppant egyszerű, nem igényelnek különleges kifutót, csak egy egyszerű, bár minél nagyobb karámot, illetve egy istállót, ahová rossz idő esetén, nagy hidegben behúzódhatnak. A lámacsődörökkel nem árt vigyázni, a heréltek és a kancák szelídebbek. A lámák voltaképpen kérődznek – bár másképp fejlődött a gyomruk, mint a valódi kérődzőknek. Vérük különösen sok vörös vértestet tartalmaz, ez a magashegyi, oxigénben szegény területen nagy segítség a számukra.

A természetben nem válogatósak, így fogságban is egyszerűen táplálhatók. Abraktakarmányból napi 1,5 kg körüli mennyiséget, míg lédús takarmányból mintegy 2-2,5 kilogrammot igényelnek.

A lédús takarmány nyáron az abraktakarmányt helyettesítheti. Az ágakat és lombokat is szívesen veszik. Fontos, hogy a kifutóban legyen nyalósó, s természetesen a naponta cserélt tiszta ivóvízről se feledkezzünk el.

Szeretik a társaságot

Gyakran olvashatunk arról, hogy a lámák ragadós nyálukkal leköpik az embert. Valójában a láma nem annyira köpködő állat, mint azt sok könyvben olvashatjuk. Ugyanis nem minden láma okoz efféle atrocitást, csak jobbára a csődörök, ha felbosszantják őket. Ez a sokak számára visszataszító viselkedés egy erőfitogtatás és védekezés egyszerre.

A csődörök küzdelme a területért és a vezérségért mindig köpködéssel kezdődik. Ha ez kevésnek bizonyul, akkor jön az igazi haddelhadd.

Ám érdemes megjegyezni, hogy – ha más-más intenzitással is – minden teveféle „megcélozhatja” a mit sem sejtő embert.

A láma fogságban igen jól szaporodik. Nálunk nem tenyésztik őket fajta szerint, így csak arra kell ügyelni, hogy a szülők idegen vérvonalból származzanak. Több kanca együtt tartható egy kifutóban, s természetesen közéjük kerülhet egy csődör is, ám több hímivarú állatot – ha kanca is van a közelben – nem lehet közös férőhelyen tartani, mert annak állandó harc lenne a vége. Ne feledjük, hogy a láma őse a természetben csoportokban él, és a lámák is szeretik a társaságot! Ezért, ha lehet, több egyedet tartsunk ebből a különleges fizimiskájú párnástalpúból.

Forrás: Kistermelők Lapja