A réz az egyik legrégibb hatóanyag a növényeket támadó gombák ellen, ám mind a mai napig nem ismert ellene rezisztencia. Mivel a növény felületén fejti ki hatását, így csak megelőző jelleggel hatékony, tehát a kórokozó támadása előtt kell kijuttatni.
A réz esszenciális mikroelem, azaz kis mennyiségben a növényeknek, állatoknak, sőt a gombáknak is szüksége van rá az életműködésükhöz, nagyobb mennyiségben viszont minden biológiai szervezetet mérgez.
A több mint egy évszázada felhasznált hatóanyagunk, a réz gombaölő hatásának szakirodalma javarészt meglehetősen koros, poros. Szerencsére akad modern korunkból származó kutatási eredmény is a réz hatásmódjával kapcsolatban, sőt ez döntő fontosságúnak mutatkozik a réztartalmú gombaölő szerek megítélésében.
Korábban a réztartalmú szerek felhasználásakor azt gondoltuk, hogy legyen is az bármilyen rézforma – rézhidroxid, rézszulfát stb. -, mindig a szemcsékből kioldódó szabad rézion (Cu2+) tehető felelőssé a gombaölő hatásért.
Korunk szakirodalma ugyanakkor rávilágít, hogy a szabad rézion hatásán túl maga a gomba is felelős a gombaölő tulajdonságért.
A gomba a fertőzés megindulásakor bizonyos anyagokat bocsát ki, amelyek segítik a gombát, hogy behatolhasson a növénybe, de egyúttal a rézkristályokból is felszabadítják a rézionokat, s ezek végül a támadó gomba pusztulását eredményezik. Tehát a gomba maga teszi a szilárd rézszemcséket gombaölő szerré.
Magyarország talajainak művelt rétegében kevés (5,4 mg/kg), de általában elegendő réz található a növények szükségletének kielégítéséhez. A réz, miután jól kötődik a szervesanyaghoz, így a kijuttatás következtében a talaj felső, néhány tíz centiméteres rétegében halmozódik fel. Mélyebbre is kerülhet, ha elsavanyodik a talaj vagy mély talajművelést végeznek.
Ez a jelenség ott karakteresebb, ahol a talaj kémhatása savanyú és kicsi a kationcserélő kapacitása. A toxikus szint 6-nál kisebb kémhatású, homokos talajon 25 mg/kg, agyagos talajon 100 mg/kg. Karbonátos talajon általában nincs fitotoxikusság, hiszen ott a réz kicsapódik hidroxid- és karbonátformában.
A növényekben mérhető rézfeldúsulás érdekes módon nem azonos minden növényi részben. Sok esetben a gyökérzet az, amelyik megköti a rezet, leginkább pedig a hajszálgyökerek mutatnak jelentős rézakkumulációt. A gyökér sejtjeit vizsgálva megállapítható, hogy a réz a sejtfalban található kötött formában.
A rézszennyezés a talajéletet is befolyásolja, nem csak a növényvilágot érinti, hanem az állatokat és mikroorganizmusokat is.
A földigilisztákra toxikus, míg a mikroorganizmusokra gyakorolt hatás nem egyértelmű. Egyes megfigyelések szerint a mikroorganizmusok aktivitása csökken a talaj növekvő réztartalma következtében, mások szerint nincsen szoros összefüggés a réztartalom és a mikroorganizmusok hosszú távú aktivitása között.