0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az áttelelő zöldségfélék védelme

Ahhoz, hogy egészségünk, munkaerőnk töretlen maradjon, a frisszöldség-fogyasztás nagyon fontos a téli hónapokban is. Ezért nem szabad megfeledkeznünk azokról a hidegtűrő, áttelelő zöldségfélékről, amelyek télen is szedhetők, folyamatosan használhatók ételeinkben, emellett a házikert téli hasznosítását is szolgálják. Közülük most a bimbóskel és a póréhagyma kórokozóit és kártevőit mutatjuk be.

Bimbóskel

A bimbóskel főleg másodtermesztésű növény, előveteménye a zöldborsó, a retek, a fejes saláta, a spenót, a korai karalábé. Ősszel, az első fagyok után célszerű szedni, mert ha megcsípi a dér, még ízletesebb. Enyhébb teleken egész télen is kinn maradhat.

Betegségei közül a káposzta xantomonászos feketeerűségét a Xanthomonas campestris okozza, ami Magyarországon már néhány évtizede ismert. Általában csapadékos nyarakon fordul elő. Fertőzési forrás a talaj, a beteg növénymaradványok és a vetőmag.

A talajból és a növénymaradványokról a baktérium vízcseppekkel jut a levelekre. A beteg magvakból beteg növények fejlődnek, a növények azonban hosszú ideig tünetmentesek, és a tünetek csak az idősebb palánták levelein mutatkoznak.

A kórokozó számára magas relatív páratartalom és magas hőmérséklet szükséges. A baktérium optimális hőmérsékleti igénye 30–32 °C. Ellene elsősorban a megelőző védekezés jöhet számításba. A palántanevelő ágyak talaját cserélni, vagy gőzöléssel fertőtleníteni kell!

Szabadföldön a növénymaradványokat mélyen forgassuk a talajba. A 3–4 éves vetésforgót tartsuk be! Magot csak egészséges anyanövényekről szedjünk!

Kártevők közül a káposztafélék földibolháinak (Phyllotreta spp.) több faja van, de kártételük megegyezik. Egy nemzedékük fejlődik. Az áttelelő imágók tavasszal előjönnek a talajból és a leveleket lyuggatják. Párosodás után a nőstények a tojásokat a gyökérnyakra rakják. A kikelő lárvák (kukacok) a gyökerekkel táplálkoznak. A bogarak rajzását növényvizsgálattal, vagy az állományba kihelyezett ragacsos lapokkal figyelhetjük meg.

A káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) kétnemzedékes faj. A második nemzedék rajzása késő őszig elhúzódik. Utódai az őszi növényeken fejlődnek ki. Az idősebb hernyók előszeretettel húzódnak a levelek közé és a termésbe, ahol telelnek.

Tavasszal a lepkék rajzását feromon- vagy fénycsapdával figyelhetjük meg. Eredményesen csak a fiatal lárvák ellen védekezhetünk.

A káposzta levéltetű (Brevicorine brassicae) mindig a fiatal leveleken jelenik meg először. Szívogatásának hatására a levelek torzulnak, a növények fejlődése lelassul. A kártevő soknemzedékes, elevenszüléssel folyamatosan hozza létre utódait. Tojás alakban telel a növénymaradványokon, ezért is nagyon fontos azok mély aláforgatása és a gyomok rendszeres eltávolítása. Betelepedésük növényvizsgálattal vagy sárga színű tálcsapdákkal figyelhető meg. Mivel vírusterjesztő, már kis egyedszám esetén védekezzünk ellene! A folyamatos kelés miatt a kezeléseket többször meg kell ismételni.

Póréhagyma

A póréhagymát a vörös- és a fokhagymától eltérően nem fűszerként, hanem önálló zöldségként is fogyaszthatjuk. A kora és késő őszi póré felszedésére októbertől a fagyok beálltáig van lehetőség.

A téli, illetve áttelelő póré nagyobb fagyokat is kibír, egész télen és kora tavasszal is szedhető.

Kórokozói közül az írisz sárgafoltosság vírust (IYSV) a tripszek terjesztik, tünete azok táplálkozási pontjain látható először, így a betegség egyenetlenül oszlik el a növényen. A fertőzött levelek általában fakó színűek. A foltok eleinte szabálytalanok vagy rombusz alakúak, színük klorotikus vagy fakó fehér. A foltok nyúlása során jellegzetes, erőteljes szegélyek alakulhatnak ki, ám ez nem minden esetben van így. A levelek a foltok növekedése és egyesülése nyomán elhalnak. A fertőzött póréhagyma növekedése visszamaradott.

A betegség egyenesen arányos a szántóföldi tripszpopulációk létszámával, ezért a tripszek ellen kell védekezni. Ez a vírus a vetőmaggal nem terjed. A vektor és a vírus forrásai lehetnek az áttelelő hagymák, a korábbi növények árvakelései, a fertőzött palánták és az alternatív gazdanövények.

A póréhagyma sárgafoltosság vírus tünetei fajtatípustól függően változóak lehetnek. A zöld póréhagymánál a fertőzött növények levelein hosszanti sárga csíkok jelennek meg, a növények sárgulnak.

A szürke póréhagyma esetében a tünetek enyhébbek, a csíkok szürkészöldek, általában az idősebb leveleken szembetűnőbbek.

A fertőzött növény leveleinek hámszövete vékonyabb, mint az egészségesé, és a levél felülete gyakran barázdált. A fertőzött növények satnyák, erőtlenek, hajlamosak a fagyási sérülésekre.

Bár ez a vírus elsősorban a póréhagyma kórokozója, a hagyma és a fokhagyma is gazdanövénye. Számos levéltetűfaj terjeszti. Az alacsonyabb hőmérséklet és a gyenge fényviszonyok kedveznek a betegség kialakulásának. A korai fertőzések nagyobb kárt okoznak a növényekben, mint a tenyészidőszak későbbi szakaszában bekövetkezők. A mechanikai terjesztés ellen legeredményesebben a megfelelő higiéniai intézkedésekkel lehet védekezni, azaz a fertőzött növények eltávolításával és a levéltetvek gyérítésével. A vírus vetőmaggal nem terjed.

A Pseudomonas syringae pv. porri által terjesztett pszeudomonászos betegség először sötétzöld, hosszanti, vizenyős foltok formájában jelenik meg, amelyek a levélcsúcsokon és levélszéleken alakulnak ki.

Ahogy nyúlnak, a foltok narancssárgává, barnává válnak, klorotikus gyűrű veszi őket körül, és keskeny sávként terjednek a levélcsúcstól a buroklevelek felé. Amikor egy folt eléri a burokleveleket, az érintett levél világoszölddé válik, fodrozódik, fölhasad, végül pedig elhervad és elhal. A beteg növények alaktalanok, a szokottnál kisebbek, értékesítésre, fogyasztásra nem alkalmasak.

A betegség forrásai a fertőzött vetőmag és a korábbi növényekből származó fertőzött póréhagyma-maradványok. A baktérium a növény megfertőzése után mindaddig lappanghat, amíg a környezeti feltételek kedvezővé nem válnak a betegség kialakulásához. A tünetek megjelenését és a betegség terjedését általában a meleg és a magas páratartalom segíti elő.

Védekezésként csak egészséges vetőmagot vessünk! A tenyészidőszak alatt korlátozzuk az esőztető öntözést és kerüljük a levelek visszavágását olyankor, amikor a növények harmattól vagy esőtől nedvesek. Megelőzésként távolítsuk el a fertőzött növényeket és növényi maradványokat!

Az alternáriás levélfoltosodás (Alternaria porri) leginkább a meleg, csapadékos nyarakon fertőz. A kártétel már a csíranövényeken is kialakulhat, aminek következtében a szár befűződése után a növény kidől.

A levélen 1–3 cm átmérőjű lilás szegélyű foltok jelennek meg, amelyek belső részét barnás penészgyep borítja. A tünet a hagymán is megjelenhet, fehér, majd rózsaszín penészbevonat formájában.

A fertőzés következtében a levél és a hagyma egyaránt elszárad. A legfontosabb fertőzési források a növénymaradványok, amelyeken a kórokozó sokáig fertőzőképes marad, ezért nagyon fontos a növényi részek talajba forgatása és a vetésforgó betartása.

A botrítiszes rothadás (Botrytis porri) szinte minden évben előforduló betegség, amely elsősorban a hagymafejeken, de ritkábban a levélen is megjelenhet. Fertőzési forrás a vetőmag, a fertőzött hagymafej és a növénymaradványok. A fertőzött magból beteg szikleveles növény fejlődik, a sziklevelek felületén kialakul a konídiumtartó gyep. A kórokozó számára kedvező a 15–20 °C körüli hőmérséklet és a nedves időjárás.

Megelőzésként fontos a 3–4 éves vetésforgó betartása, egészséges szaporítóanyag használata és a csávázás. A fertőződés szabadföldön következik be, de később a tárolás során továbbterjedhet. A tárolóban optimális körülményeket (szellőztetés) kell biztosítani. 

A kártevők közül a hagymaormányos (Ceutorhynchus suturalis) imágója és a lárvája is károsít. Az imágó a hagyma levelén lyukakat furkál, körkörösen kirágja a bőrszövetet. A sárgás-fehéres lárva (kukac) a levél belsejében hosszanti lefutású hámozást végez, csak az epidermiszt hagyja meg. A lárva fejlettségétől függően 1–2 mm széles, illetve néhány centiméter hosszú a hámozgatás, aminek következtében a levél elsárgulhat, elszáradhat.

Imágó alakban telelő, évi egy nemzedékű faj. Az imágók április végétől, május elejétől jelennek meg a hagymatáblákon.

Érési táplálkozás és párosodás után a nőstények lyukat fúrnak a hagymalevél belsejébe és ott helyezik el petéiket. Mintegy egyhetes embrionális fejlődés után a kikelő lárvák májusban és júniusban károsítanak.

Az elhúzódó peterakás miatt hosszú a károsítás időtartama. Egy levélben több, sokszor különböző fejlettségű lárvát is találunk. Nyár közepén a talajban bábozódnak, a frissen kikelt imágók még táplálkozhatnak, majd diapauzába vonulnak.

A póréhagymafej-aknázólégynek (Napomyza gymnostoma) évente két nemzedéke fejlődik. A tavaszi nemzedék a vöröshagymán, a nyár második felében megjelenő nemzedék a póréhagymán károsít. Az első rajzás április közepétől, a második augusztustól kezdődik, elhúzódóan. A kártevő a nyári időszakot báb alakban tölti a talajban. A nőstények tojásaikat a földközeli szárrészbe süllyesztik. A lárvák a hagymaszár belsejében lefelé haladó járatokat készítenek. A károsított levelek gyakran fölrepednek.

A beteg növények megsemmisítésével, vetésforgó betartásával csak mérsékelni tudjuk a kártételt. A kémiai védekezést az első szúrásnyomok észlelésekor meg kell kezdeni és többször ismételni.

Forrás: Kerti Kalendárium