0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Indítótrágyázás

A hagyományosnak számító trágyázási rendszerekben a növények számára szükséges tápanyagokat legalább három részletben juttatjuk ki. Ősszel, a talajforgatás előtt az alaptrágyázással kezdünk, majd a tavaszi talaj-előkészítő munkák során dolgozzuk be a talajba az indítótrágyát.

A fönnmaradó mennyiséget akkor adjuk ki, amikor a növények a területen vannak; vegetációs időben, a növényféleségtől, a talajtulajdonságoktól és az öntözési lehetőségektől függően általában több részletben. Intenzívebb feltételek között ma az a tendencia, hogy az alaptrágyázás – legalábbis a műtrágyák kijuttatását nézve – visszaszorul, s az indítótrágyázás és a fejtrágyázások között osztják meg az évi tápanyag-szükségletet. Bár az indítótrágyázásnak is többféle módja van, így vagy úgy, de szinte minden esetben érdemes alkalmazni.

Mi a különbség?

Alaptrágyázással azokat a tápanyagokat juttatjuk a talajba, amelyek lassan mozognak, a műtrágyákban levő tápanyag föltáródásához több idő kell. Ekkor adjuk ki azokat a trágyaféleségeket is, amelyek a talaj szerkezetére nagyobb hatást gyakorolnak, vagy a talaj szervesanyag-tartalmát hivatottak növelni. Ezek alapján azt lehet mondani, hogy

az őszi munkák során talajjavító anyagokat, szervestrágyákat, valamint a kálium- és a foszfortartalmú műtrágyák jelentős részét juttatjuk ki.

Mivel számítunk a téli csapadék időnként jótékonynak is tekinthető kimosó hatására, kálium-trágyából használhatunk klórtartalmút is, azaz kálisót, amit a legtöbb őszi összetett műtrágya tartalmaz. Noha a növények nagy része érzékeny a klórra, a tavaszi vetésre vagy ültetésre kevés marad belőle a gyökérzónában.

Mivel a kálium, de főként a foszfor nagyon lassan mozog a talajban, a legmélyebben elvégzett, őszi talajműveléssel tudjuk a gyökérzóna mélyebb rétegébe juttatni. Az ásás vagy a szántás főként „forgató” művelet: a művelés mélységének megfelelő méretű talajrögök zömmel fejjel lefelé, vagy ahhoz nagyon közeli módon esnek vissza a talajra, így az előtte a felszínre került trágya döntő része a forgatás mélységébe, az azzal művelt réteg aljára vagy ahhoz nagyon közel kerül. Ez a trágya nagyon jó tápanyagbázist ad a vegetációs idő jelentős részében, de előbb a növények gyökerének le kell érniük ehhez a réteghez.

Részben ennek az időszaknak az áthidalására alkalmas az indítótrágya:

ott van és akkor, ahol és amikor a növényeknek a kezdeti időszakban szükségük van rá. Ennek megfelelően kell megválasztani a műtrágyát és annak mennyiségét.

Az indítótrágyát két fő módszerrel juttathatjuk ki. Helyrevetésnél a tavaszi talajelőkészítés (vető- vagy ültetőágykészítés) előtt kiszórjuk a talajfelszínre, majd a talajműveléssel bedolgozzuk. Palántázásnál az indítótrágyát a palánták kiültetéskori beöntözéskor, tápoldat formájában adjuk ki. A vetőágykészítés során a műtrágyák a talaj felső rétegébe kerülnek, és mivel az előkészítés során a jó, aprómorzsás, egyenletes magágy készítése a cél, a megművelt felső rétegbe keverve (egyenletesen elosztva) kerül be a tápanyag.

Az indítótrágya mennyisége és kijuttatása

Fontos!

Nitrogént ősszel csak nagy szármaradvány-mennyiség bedolgozásához érdemes adni a következő kultúrnövény igényein felüli adagban. Ezt is csak akkor célszerű kijuttatni, ha ősszel viszonylag korán elvégezzük a beforgatást, és a talaj még elég meleg a lebomló folyamatok megindulásához. Ha a növények fejlődéséhez elengedhetetlen nitrogént ősszel juttatnánk ki műtrágya formájában, az tavaszra – a klórhoz hasonlóan – kimosódna, illetve elillanna a növények elől.

Tekintettel arra, hogy a magok csírázásához általában nem kedvező a magas sótartalom, amelyet a műtrágyák nem megfelelő használatával könnyen előidézhetünk, ügyelni kell a kijuttatott mennyiségre és az egyenletes eloszlatásra is. Nitrogén hatóanyagból legföljebb 50 kg/ha (5 g/m2), míg káliumoxid hatóanyagból 100 (esetleg sóra kevésbé érzékeny növényeknél 150) kg/ha (10-15 g/m2) mennyiséget szabad használnunk. Ez a mennyiség ammónium-nitrátból 15 g/m2 (gyártótól függően 14,7-15,4 g/m2), kálium-szulfátból 20-30 g/m2. Ha összetett műtrágyát használunk, ajánlott a nitrogéntartalomra tekintettel számolnunk, és a maximálisan kijuttatható nitrogénadagot figyelembe vennünk. Például a leggyakrabban használt 15:15:15 összetételű műtrágya esetében 33 g/m2 a megfelelő maximális dózis.

Mivel a foszfornak nincsen káros sóhatása, ebből a tápanyagból ilyen szempontból nincs meghatározva a legmagasabb egyszeri adag. Természetesen gazdasági okokból nem fogunk feleslegesen nagy dózisokat használni, de ez nem jelenti azt sem, hogy ennek a tápelemnek a szerepét alá kell becsülnünk:

éppen a kezdeti időszakban, a gyökerek megfelelő fejlődéséhez van rá nagy szükség, miközben számolnunk kell azzal, hogy a hideg talajban az egyébként is lassan mozgó foszfor nagyon nehezen elérhető a növények számára.

Indítótrágyázáskor ügyelni kell a kijuttatás egyenletességére is. Ha még nincs elegendő gyakorlatunk, és kis felületen kézi kiszórást alkalmazunk, érdemes először kimérni egy 1×1 méteres területet, kiszórni rá az egy négyzetméterre tervezett dózist, és látva a szemcsék sűrűségét, ez alapján folytatni a kiszórást az ágyások egész területére.

Nagy térigényű növények esetében, ahol nagy a sortávolság, vagy a sor- és tőtávolság egyaránt (pl. tökfélék, dinnyék) a sortrágyázás vagy a fészektrágyázás módszerét is használhatjuk. Ekkor a talajelőkészítés előtt már tudnunk kell a növények pontos helyét, és az imént javasolt maximális dózisoknak csak egy részét juttathatjuk ki, különben a növények közvetlen környezetében túl magas lesz a koncentráció.

Ha az indítótrágyák vetőágyba való bedolgozását választjuk, szilárd műtrágyák használatakor a trágya káros sóhatásának elkerülését az is segíti, ha a nedves magágyban a trágyaszemcséknek van idejük feloldódni.

Ahogy korábban említettem, a palánták kiültetésekor a beiszapoló öntözést végezhetjük tápoldattal, így juttatva ki az indítótrágyát. Szálas és kis tápkockás palánták esetében általában egy alkalommal 2-2,5 dl tápoldatot adunk ültetőlyukanként, nagyobb tápkockás vagy cserepes palántáknál 3-4 dl lehet az adag. Általában érdemes 1-2 nap, de legkésőbb 1 hét múlva megismételni a beöntözést.

Mivel első lépésben a fő célunk az, hogy a palánták a talajban begyökeresedjenek, foszfortúlsúlyos tápoldatot kell készítenünk. Legegyszerűbb a dolgunk, ha vízoldható komplex műtrágyát használunk, pl. olyat, aminek az összetétele 15:30:15 (N:P2O5:K2O). Ha ilyen műtrágyából készítünk 2 ezrelékes oldatot (10 liter vízbe 20 g – kb. egy csapott evőkanál műtrágya), azzal semmiképpen nem követünk el hibát. Ugyanilyen oldattal az ültetést megelőző napokban érdemes beöntözni a palántákat is, hogy azok felkészüljenek a begyökeresedésre.

Tápoldattal vagy talajba keverve?

A 10 liter vízben feloldott 20 g műtrágyában 3 g nitrogén van. Ha egy négyzetméterre 6 paprika- palántát ültetünk, és mindegyiket beöntözzük 3-3 dl tápoldattal, akkor négyzetméterenként 1,8 liter vízzel 0,54 g hatóanyagot juttatunk ki. Ha kétszer öntözzük be a növényeket, akkor 1 g körüli mennyiséget juttatunk ki négyzetméterenként. Az ültetést követő hetekben még heti 1-2 alkalommal folytathatjuk a tápoldatozást, mindig kicsit növelve a tövenkénti adagot, majd áttérve egy általános összetételű (N:P:K arány körülbelül 2:1:3) műtrágyára. Ily módon az ültetéstől számítva kb. 4-5 hét alatt adjuk ki a növényeknek az egyébként vető-, illetve ültetőágyba javasolt maximális dózist.

A két technológia között különbség van a munkamennyiségben, valamint a műtrágyák árában. Olcsóbb és egyszerűbb a szilárd műtrágyák kiszórása és bedolgozása a talajba, és nem kell feltétlenül öntöznünk.

A palántaültetésnél az intenzívebb, tápoldatozó beöntözéses módszer munkaigényesebb, jó vízoldhatóságú műtrágyára van szükség, de egyértelműen jobb eredményt érünk el vele.

Fejtrágyázás

Hagyományos trágyázási rendszerben, a hosszú tenyészidejű zöldségfélék esetében indítótrágyázással általában a növények évi nitrogén- és foszforszükségletének 10-20 százalékát, káliumszükségletének 20-25 százalékát adjuk ki. Rövid tenyészidejű fajok esetében a fejtrágyázásra viszonylag kevés idő áll rendelkezésre, így sokszor nem is alkalmazzuk. Ezeknél a fajoknál a talaj korábbi raktárkészletén kívül csak az alap- és indítótrágyázásra számíthatunk biztonsággal, a fejtrágyázás során leginkább egyszeri nitrogén-kijuttatás történik.

Olyan intenzív technológiák mellett, ahol a rendszeres fejtrágyázás és az indítótrágyázás is hatékonyan megoldható, az őszi alapműtrágyás aránya csökken, homoktalajon ma már egyre többször el is marad. Természetesen azonban a szerves trágyázás fő időpontja az ősz marad, és ezeknek a trágyáknak a tápanyagbázisával, valamint szerkezetjavító hatásával számolhatunk.

Forrás: Kerti Kalendárium