Az almafánál jól el tudjuk különíteni, a gyümölcsöt eredményező termő rügyet, és a leveleket rejtő rügyeket. A rövidebb hajtásokon látható duzzadtabb, hegyesebb, világosabb színű rügyekből lesznek a virágok, vagyis ezek a termőrügyek.
A hajtások végén általában vegyes rügyek vannak, amelyek levelet és virágot is eredményeznek, míg az hosszabb, általában felfelé törekvő a vegetatív un. víz hajtásokon lelhetjük tömegesen a leveleket eredményező rügyeket.
A metszésnél törekedni kell arra, hogy a törzshöz közeli rövidebb, fiatal hajtásokat megőrizzük, hiszen ezekből számíthatunk termésre.
Az almafánkon több emeletet kell kialakítanunk. Az alsó emeleten meghagyjuk a vastagabb, idősebb ágakat. Ennek hiányában a korona magasabb részeiben elhelyezkedő részeken fognak vastagabb hajtások képződni, és a termőegyensúly felborul. Ugyanakkor a felső régiókban a fiatalabb hajtásoknak kell dominálni. Itt az idősebb ágakat ne sajnáljuk lemetszeni, hiszen termésre a 2-3 éves hajtásokon számíthatunk. Az is fontos, hogy a metszés után az emeletszintek jól elkülöníthetők legyenek, és az emeletek közti részek szellősek legyenek. Egyrészt így a napfény is át tudja járni a fánkat, másrészt a permetlé is bejut mindenhová.
A szakértő leszögezi, hogy almafánk ugyan metszés nélkül is teremne, de nem megfelelő mennyiségben, minőségben.
Részletes útmutató a metszésről a videónkban látható. Mi konkrétan a támrendszer mellett nevelt almafa, karcsú orsó formájúra való metszését mutatjuk be ezúttal, ám a szabadon álló almafák metszésénél is hasonló elveket kell követni.
youtube://v/FcVHuj1xhV4