A technológiákban optikai érzékelők, akusztikus érzékelők és radar is helyet kapott. A több repülő objektum érzékelése azonban csupán a kirakós egyharmada: a rendszernek képesnek kell lennie a nem biztonságos körülmények felismerésére és a megfelelő elkerülési manőver irányítására is.
– mondta John Coggin, a projektet felügyelő főmérnök.
Ahhoz, hogy az ígéretes rendszert kipróbálja, a kutatócsoport felépített egy multirotoros drónt, amelyet egy csúcstechnológiájú radarral és a NASA ICAROUS nevű észlelési és elkerülési szoftverrendszerrével szerelték fel.
A tesztüzemben a csapat számos lehetséges találkozási forgatókönyvet készített a drón és a „betolakodó” repülőgépek – egy másik drón vagy egy Cessna kisgép – között, amelyben a „betolakodó” a drónhoz túl közeli útvonalon repült.
Ha a radar és a navigációs algoritmusok sikeresen működnek együtt, akkor a drón elmozdul az útból, hogy megőrizze a hokikorong alakú pufferzónát, amely biztonságos távolságot határoz meg a saját és más repülőgépek között.
Amikor a csapat később feldolgozta az adatokat, megmérte a behatolók és a drónok közötti legkisebb megközelítési távolságot, és összehasonlította a betolakodók helyzetére jelentett radar koordinátáit a saját GPS-rekordokkal, ez pedig megerősítette a teszt sikerét.
A tesztelés rávilágított néhány további teendőre a „felismerni és elkerülni” technológiával kapcsolatosan, amikor azt összetett valós környezetben használják, és a további munka lehetőségeire is – például javítani kell azon, hogy az integrált rendszer képes legyen a hamis célok azonosítására és elutasítására is
A munka folytatódik a radar és az algoritmusok képességeinek és megbízhatóságának javítása érdekében, hogy a technológia mielőbb a gyakorlatban is használható legyen.