Back to top

Medvebor - a kézművesség jegyében

A természetes borkészítés melletti elkötelezettséggel együtt a régi magyar fajták megmentésének és terjesztésének ügyét is felkarolta Nagy Gábor, aki Csáfordon és környékén termel szőlőt és készíti borait, Medvebor márkanév alatt. A fiatalember eredeti szakmája nagyon távol áll a borászattól.

• Ön bölcsész és teológia szakos hallgató volt. Honnan jött az ötlet, hogy borászként dolgozzon? Ráadásul az Alföld után a dimbes-dombos Zalát választotta...

Nagy Gábor az összefogásban látja a borászat jövőjét
Nagy Gábor az összefogásban látja a borászat jövőjét
Fotó: Bella Huba
– Valóban, fiatalabb koromban teljesen más életet képzeltem el magamnak. Elsősorban városiként láttam magam, és ennek megfelelően folytattam tanulmányaimat. Azonban 10 évvel ezelőtt itt, Zalaszentgrót-Csáfordon vásároltak maguknak a szüleim hétvégi telket, amin pár száz szőlőtőke is volt. Akkoriban Szegeden éltem, és baráti beszélgetésekben gyakran felmerült, hogy milyen jó lenne szőlőt ültetni, kipróbálni a borkészítést, vagy csak olyan kikapcsolódási formát találni a napi munka mellé, amivel szabad levegőn tölthetjük az időt. Ezek után szinte természetesnek tűnt, hogy a szüleim telkén lévő szőlőtőkéket én műveljem.

A művelés során – és nem utolsó sorban a szőlővel kapcsolatos olvasmányaimból és tanulmányaimból – fokozatosan kiderült számomra, milyen csodálatos növény a szőlő, és szép lassan rájöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Hogy miért éppen Zala, és miért pont a szőlészet-borászat? Tekinthetjük akár véletlennek is, bár én jobb szeretem a gondviselésnek tulajdonítani. A Medvebor név pedig egyértelműen hozzám kötődik, több szálon is. Édesanyám családjában a család egyik ágát a középkorban Ursini vagy Medveje ágnak nevezték. Erről sokáig nem tudtam, de a barátaim már nagyon régen medvének hívtak. Szép lassan kialakult egyfajta medvés identitásom, amit a családi hagyomány megismerése tovább erősített.

• Hogyan indította a munkát: területek, telepítés, fajtakiválasztás? Miként szerezte meg a szükséges ismereteket?

– Mivel a birtok egy hobbikertből nőtt ki, a területválasztás, a telepítés és a fajták kiválasztása is apró lépésekben történt. Ennek eredményeként a birtok organikusan fejlődött. A meglevő épületekre, területekre és a rendelkezésre álló időre, munkaerőre támaszkodva kezdtünk el újabb részeket művelni; így egymással kapcsolatban lévő, ugyanakkor önállóan is megálló kiskertekből áll össze a jelenleg 1,5–2 hektáros terület. Ennek azonban nagy hátránya, hogy a fajták szétszórva találhatóak a kertekben. A különlegességünknek számító Szerémi Zöld fajta például három különböző helyen is terem.

A tanulás, a szőlő megismerése is hasonlóan lassú folyamat volt, ennek viszont nem érzem hátrányát.

Először megpróbáltam minden elérhető ismeretet megszerezni az internetről. Akkor tudatosult bennem, hogy a borászok között sincs egyetértés, hogyan is kell művelni a szőlőt, illetve, hogy mitől lesz valóban jó a bor – sokszor még abban sem, hogy egy bor jó-e.

Aztán, amikor látszott, hogy ez kevés lesz, bölcsész módon közelítettem meg a problémát: elmentem könyvtárba, antikváriumokba, és elolvastam minden elolvashatót. Egy-két év alatt kiderült, hogy ez sem elég. A szőlőművelést nem lehet a könyvekből megtanulni. Így aztán mestereket kerestem. Azonban igazi mesterek már nem nagyon vannak. Azt, hogy nekem sikerült találnom egyet, szintén a gondviselésnek köszönöm. A Fekete Béla bácsi somlai borászatában töltött 2 év meghatározó jelentőségűnek bizonyult a birtokom fejlődésében.

A következő lépés a szakirányú végzettség megszerzése lett. A keszthelyi Georgikonon tavaly szereztem meg az abszolutóriumot szőlész-borász szakmérnök szakon, még egy szakdolgozat hiányzik a diplomámhoz.

• Kézműves borokat készít. Ez mit jelent pontosan? Miben különböznek a „nagyüzemi” boroktól?

– A kézművességet nem szeretem „különbségként”, egy másik értékrendtől való elhatárolódásként meghatározni. A kézművesség elsősorban értékválasztás, a termelési rendszer minden döntéshelyzetében. Számomra ez azt is jelenti, hogy nagyüzemi körülmények között is lehet kézműves értékrendszer szerinti döntéseket hozni. A kézművességnek van egy egyszerű és jól alkalmazható definíciója:

„Azt a bort nevezzük kézművesnek, amelynek születése során a költséghatékonyság, a mennyiség, a gyorsaság vagy az elvárt ízkép érdekében a termelő semmit nem áldoz fel a bor egyediségéből, beltartalmi értékéből, tisztaságából és a borvidék élhetőségéből.”

Tehát négy érték: egyediség, beltartalom, tisztaság és a borvidék élhetősége – mentén hozunk döntéseket. Tehát igyekszünk, hogy a termőtáj, a talaj, az évjárat, az időjárás megjelenjen a borokban. Így nem is tudunk évről évre azonos ízű vagy azonos paraméterekkel leírható borokat készíteni, ugyanakkor benne van a magunk – és nyilván a családunk – jövője iránt érzett felelősségünk.

Ahogy az eddigiekből látszik, nem feketén-fehéren látom a világot; olyan nincs, hogy egy borászat – a fenti értékrendszer szerint – vagy kézműves, vagy nem. Skálák vannak, árnyalatok, és legfeljebb azt lehet eldönteni, hogy ez vagy az a borászat jobban vagy kevésbé törekszik ezeknek az értékeknek a szem előtt tartására.

• Hogyan gondozza a szőlőket és hogyan készíti a borait?

– A természetesség is a döntésekben megjelenő értékválasztás­ról szól, és masszívan benne van az imént említett szempontrendszer. Ekkor azonban konk­rét technológiai döntések születnek. Fontosnak tartom, hogy sem a kézművesség, sem a természetesség nem jelenti a technikai vívmányok elutasítását. Anélkül, hogy nagyon belebonyolódnék a szakmai részletekbe: mi műtrágya nélkül és a gyom­irtó szerek teljes mellőzésével műveljük a szőlőt. A tápanyagpótlást szer­ves trágyával vagy szerves alapú biokészítményekkel, a gyomirtást kapálással, kaszálással, a rovarok okozta károk korlátozását biológiai módszerekkel oldjuk meg. Növényvédelem csak biogazdálkodásban engedélyezett szerekkel történik, a virágzás idejét leszámítva.

Szőlőművelésünk fontos eleme a szokásosnál jóval szigorúbb hajtásválogatás, ami lehetővé teszi a környezettudatos növényvédelmet, és egyúttal a termés minőségét is javítja.

Ezzel igyekszünk a lehető legjobb alapanyagot megtermelni, amit aztán, a pincébe kerülve, hagyományos módon erjesztünk. Nem használunk szelektált élesztőkultúrákat, és semmiféle adalékkal, tápanyaggal vagy hozzáadott készítménnyel nem élünk, amiket egyébként engedélyeznének a törvények a borokban.

• Milyen fajtákat termel, és miért ezeket választotta?

– A fajtaszerkezetünket négy fajtára alapoztuk, az Olaszrizlingre, a Furmintra, a Cserszegi fűszeresre és a Szerémi zöldre. Az Olaszrizling Magyarországon megkerülhetetlen, ezzel együtt nagyon jó bort ad. A Furmintot olyan fajtának tartom, amely nemzetközi szinten is érdekessé teheti a magyar borokat. A Szerémi zöld egy méltatlanul a kipusztulás szélére sodródott, ősi Kárpát-medencei fajta, kiváló tulajdonságokkal.

Ezen kívül igyekszünk felkutatni más, ritka fajtákat, bár azokból egyelőre csak kísérleti mennyiségben készítünk bort. Ilyen a Rózsamáli, a Budai gohér, a Mézes fehér, az Öreg sárfehér, a Kövérszőlő, vagy az újonnan engedélyezett, nemrégen nemesített Messiás.

• Hogyan látja a magyar borok helyzetét és jövőjét?

– A jövő az összefogásban van. Mindenképpen párbeszédet kell folytatnunk egymással, a szakma többi szereplőjével, a fogyasztókkal.

Termelőként össze kell tudnunk fogni az azonos értékek mentén és a területi összetartozás mentén. Meg kell találnunk a közös pontokat.

Itt Zalában már megkezdtünk egy folyamatot közösen, aminek idén érik be az első gyümölcse: megalkotjuk a Zalai borvidék zászlósborát, egy bortípust, ami azonos néven, hasonló paraméterekkel, de bármely zalai borász által megvalósítható, és mint ilyen kerül a polcokra. Ez nagyon fontos. Fontos az is, hogy más terméktípusok termelőivel és szolgáltatókkal összefogva, közös „programcsomagot” kínálva érjük el a vásárlókat. Ha ezeket meg tudjuk valósítani, van jövője a zalai bornak, hiszen ez az ország egyik legjobb adottságú termőhelye, nem véletlenül tartották a középkorban a legnagyobbra.

És azt gondolom, akkor van jövője a magyar bornak, ha a borvidékeken valódi megélhetéssé válik a szőlőmunka. Azaz a munkavállalók számára perspektívát jelent egy birtokon dolgozni. Ez csak állandó munkaviszonnyal, fejlődési, tanulási lehetőséggel érhető el. Az alkalmi brigádok, a napszámosrendszer megölik a borvidékeket.

• Tervei, elképzelései a jövőre nézve?

– Eddig borok alkotására koncentráltunk. Ez évtől szeretnénk közvetlenebbül is megszólítani a vásárlóinkat és barátainkat, és lehetővé tenni a borászatunk meglátogatását, hogy kérdezhessenek, és hogy megnézzék a szőlőt. Vagyis szeretnénk valamilyen formában „nyitva tartani”. A kihalóban lévő szőlőfajták felkutatását is folytatni szeretnénk. Ez a tevékenység ugyan inkább szerelem, semmint üzleti vállalkozás.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Recept: gyógynövényes méz és üdítőital alap

Ha gyógynövényeket, fűszernövényeket frissen vagy szárítottan mézhez adunk, a méz magába szívja az adott növény hatóanyagait és aromáját. Amellett, hogy ízletes és különleges keverékhez jutunk, a méz gyógyhatása kiegészül az adott növény gyógyhatásával.

Borászatok a COVID árnyékában

Általánosságban elmondható, hogy azon borászatok szenvedték meg leginkább az elmúlt év eseményeit, akik vendéglátásra alapozva, azzal egybekötve működnek. A szektor teljes leállása közel megfelezte az ágazatból származó árbevételt, melyet a legtöbb esetben még a nyári időszakban tapasztalható forgalomnövekedés sem tudott ellensúlyozni.

Első Nemzetközi Ezerjó Nap

Az Ezerjó szőlőből készült bor olyan, akár egy virágcsokor! Enyhén illatos, illatában felfedezhetünk akácvirágot, almát, fehér szirmú virágokat, sőt trópusi gyümölcsöket is.

Trükközni kell a háziméhekkel, ha zárt térben, irányított beporzásra akarjuk rávenni őket

Számos olyan eset lehetséges, amikor a gazdálkodónak zárt térben kell használnia a háziméhek elengedhetetlen munkájára. Ilyen eset lehet például a növénynemesítés bizonyos formái, mely során a méheknek sátorban kell teljesíteni a kötelességüket. Ennek mikéntjéről kérdeztük Bross Pétert, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökét.

Kevés az alma Hollandiában

Az alma- és körtepiac között jelenleg nagy a különbség, állapítja meg Erik Kieftenburg, a holland MJ Pronk kereskedelmi cég képviselője. Az alma esetében minden fajtájukból hiány van.

Már kapható a friss hazai fóliás szamóca

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara körképe szerint már országszerte kapható a hazai fóliás szamóca a piacokon, üzletekben. A magyar szamóca – amit a köznyelvben epernek hívnak – ízében, állagában nagyságrendekkel jobb a külföldről, több ezer kilométerről behozottnál, hiszen frissen kerül a fogyasztókhoz.

Szilva üvegházból

A törökországi Asi család különleges módon, télen üvegházakban termeszt szilvát. A családban mindenki agrármérnök végzettségű, és nagyon elkötelezettek a mezőgazdasági termelés iránt. A családi vállalkozás üvegházaiban már elkezdték a szilva szedését. A gyümölcs ugyan a megszokottnál lényegesen kisebb, az íze és a minősége viszont kimagasló.

Ideális moníliaidő van – Növényvédelmi előrejelzés 17. hét

A csapadékosabb időszak a kórokozók számára ideális feltételeket teremtett, így a csonthéjas gyümölcsű fák esetében a virágfertőző monília járványos terjedésének esélye maximális. A betegség nemcsak a virágzásban lévő fajokra veszélyes, hanem az éppen elvirágzottakra is, így minden csonthéjast permetezni kell.

Metszést kiegészítő műveletek

A fölösleges vesszők eltávolítását, avagy a metszést, a fagyos napok kivételével egész télen végezhetjük. Mire soraimat olvassák, valószínűleg Önök is végeztek már a nyugalmi időszak ezen munkájával. A fakadásra való előkészületek azonban nem érnek véget ennyivel.

Folyamatosan nő a Takarék AgrárTrend Index értéke

Tovább javultak a magyar agrárium kilátásai az idei év első negyedévében a tavalyi utolsó három hónaphoz képest. A gazdák helyzetértékelését összegző Takarék AgrárTrend Index 31,8-ról 32-re emelkedett, a bizalmi index így már tizenkét hónapja folyamatosan javuló tendenciát mutat.