A téli ínséges időkben a vad nehezebben jut elegendő táplálék- és energiaforráshoz, így ebben az időszakban egyedül a repce biztosítja számára a zöld táplálékot.
Az őz, a gím-, egyes területeken a dámszarvas is előszeretettel keresi fel ilyenkor a repcetáblákat akár tömegesen, ami jelentős létszám és rendszeres visszajárás esetén, komoly károkat eredményezhet.
Csülkös vadjaink visszaszorítására létesíthetünk villanypásztor-kerítést, esetleg próbálkozhatunk hang- és kémiai vadriasztók használatával, de jelentős eredményt a terület vadászatra jogosultjának vadgazdálkodási szemlélete hozhat. A téli rendszeres etetés és nyalósó kihelyezése ideiglenesen elterelheti a repcéről a vadat, hosszú távú eredményt viszont a tábla rendszeres zavarásával, vadászattal lehet elérni. Majd tavasszal, mikor a kalászosok is fejlődésnek indulnak, a vad átpártol a repcéről, a változatos növényi részek fogyasztása érdekében.
A téli-kora tavaszi időszakban a csülkös vad másik jelentős kártétele a növénykultúra taposásában mutatkozik meg.
Az őzek és a szarvasok ilyenkor rudliba (csapatokba) verődnek, és főleg a felázott, sáros talajon nagymértékű kárt okozhatnak vonulásukkal, ami ellen nehéz védekezni. Ebben az esetben is kerítéstelepítés javasolt, ellenben ez megnöveli a vadban okozott kárnak a kockázatát; a vad a kerítésen fennakadhat, megsérülhet.
A vaddisznó kártétele a mezőgazdasági kultúrákban az egyik legjellemzőbb.
Túrásával, taposásával és rágásával egy nagyobb konda tetemes kárt képes okozni a repcében. De a sertevadat nem feltétlenül csak a növény érdekli, mindenevőként a fehérje is fontos táplálék számára, ezért sok esetben a táblákon rágcsálók után kutat. Mikor megerősödött, kifejlett a repcetábla, az sok állatnak áthatolhatatlan búvóhelyet biztosít. Ezért is érdemes figyelembe venni, hogy milyen növénykultúrát vetünk a repce mellé. A kukorica egyértelműen nagyobb veszélynek van kitéve, repce mellett, mint mondjuk a szója, főleg ha elégséges víz is rendelkezésre áll a vadnak, akkor egy nagyobb konda akár a nyár jelentős részét a kukoricában töltheti, aminek várhatóan számottevő vadkár lesz a hozadéka.
Ha kissé közelebbről szemrevételezzük a repceföldet, a hó elolvadásával jól láthatóak a mezei pockok okozta károk is. Jelentős mértékű elszaporodásukkal sűrű foltokban találkozhatunk járataikkal, és ez később bosszúságokat okozhat a gazdáknak.
Ajánlott már tél végén, mielőbb megkezdeni ellenük a védekezést, hogy a növények ne takarják el járataikat, és az ellenük felhasználható hatóanyagok jelentős része ne váljon hatástalanná.
Meg kell jegyezni, hogy a kemikáliák bevetése mellett természetesebb módszer is alkalmazható a mezei pocok gyérítése érdekében, amit bár emberi kéz nem befolyásolhat, a természet azonban igen: kócsagok, gémek, rétihéják és egerészölyvek figyelemre méltó számban gyéríthetik a repcében meghúzódó mezei pocok-állományt.
A meghatározó mezei pocok-állomány a rókákat is odavonzza, ami bár első olvasatra furcsa lehet, mégis okozhat kártételt a repcében. Mindezt nem gazdasági vonatkozásban kell érteni, ugyanis a róka pockok utáni keresése, kaparása üzemi szinten jelentéktelen, viszont növényvédelmi kísérletekben képes lehet több parcellát is tönkre tenni, ami hatással lehet a kísérleti eredményekre.
