0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A lacaune hazájában jártunk – Nem minden tejből lesz Roquefort sajt

A közelmúltban Franciaországban, La Pommièrben a Lacaune Juh­tenyésztő Szövetség központi telepén jártunk, ahonnan vendéglátóink elkísértek bennünket egy törzstenyészetbe is. Az út legfontosabb célja a szakmai tapasztalatszerzésen túl a tenyészkos-válogatás és -vásárlás volt.

A központi telepen szakmai vezetőnk bemutatta az állattartó épületeket, melyek közül az egyik legnagyobb egy három évtizeddel ezelőtt létesített hodály volt, ahol vágásra szánt bárányokat tartanak százas csoportokban. Ezek mind árutermelő állományokból származnak, így belőlük tenyészállatokat nem nevelnek. Száznapos életkorban a vágóhídra kerülnek. A beérkező állatokat egyedi mérlegelés után ivar szerint csoportosítva helyezik el. Mivel a bárányok egységes fejlettségűek, későbbi csoportosításukra nem kerül sor. Az év vége felé, különösen a karácsonyi időszakban, innen olasz és spanyol exportra indulnak. A szállítás napján a kamionban azonban három súlycsoportot alakítanak ki, a 11,5, a 12,5 és a 13,5 kilogrammosokat. Nekünk, magyar juhosoknak feltűnt, hogy a hizlalt bárányok között fekete bundájú egyedek is vannak.

A húslacaune csak fehér lehet!

Mint vendéglátónktól megtudtuk, a tejelő lacaune tenyészetek többségében, hagyományosan, mindig megtartanak 5-6 pedigré nélküli színes anyajuhot, melyeket sohasem törzskönyveznek. Az évenkénti ellések során mindig születnek fekete gyapjas bárányok, melyeknek egy részét a tenyésztők meghagyják – ez tradíció ebben a régióban. Jellemző azonban, hogy a kéteurós pénzérménél kisebb fekete foltos állatokat nem zárják ki a továbbtenyésztésből, mivel Franciaországban elsősorban azt nézik, hogy milyen termelési szintet ér el az adott egyed, és eszerint döntenek tenyésztésbevételéről. Meg kell jegyeznünk, hogy Magyarországon egy ilyen színes gyapjúfolt miatt nem törzskönyvezik az egyedet – selejtezni kell. Ezek után nem meglepő, hogy az említett tenyésztési központból vásárolt és a Magyarországon tenyésztésbe beállított hat tenyészkos után születtek „hibás” színezetű bárányok, melyeket a magyar illetékes hatóságok nem törzskönyveztek. Mint ven­dég­látónktól megtudhattuk, minden évben előfordul, hogy pedigrés anyáktól mesterséges termékenyítő állomásról származó apák spermájával történő termékenyítés után színes, azaz fekete bárányok születnek. Ez Franciaországban közismert és elfogadott. Ki kell viszont emelni azt is, hogy

más a helyzet a húslacaune juhok esetében, ahol azonban nem elfogadott a fekete folt vagy a fekete bunda. Következésképpen a hústípusú anyaállományokban nincs és nem is lehet fekete foltos vagy teljesen fekete színű egyed.

Óriáshodályok

A központi telep látogatásának második felében egy újonnan épített hodályba kalauzoltak minket, ahol még nem fejeződött be a leendő vágóbárányok betelepítése. Ide mintegy 3200-3500 állat befogadását tervezik. Ottjártunkkor a legidősebb bárányok másfél hónaposak voltak, s két hete érkeztek. Ízletes tápjuk 16 százalék fehérjét tartalmaz, de a bárányok érkezésekor ez az arány még magasabb, így a táp kezdetben energiadúsabb is.

Ezután egy ennél is hatalmasabb, mintegy 4500 bárány befogadására alkalmas hodályba vezettek minket, ahol már vágásérett, szállításra váró egyedeket láthattunk. A 40 kg-os bárányokért, melyek mintegy 20 kg vágott testet adnak, a vágóhíd 84 eurót fizet (4,2 €/kg). Az elsőként érkező bárányok ezt a testtömeget kb. 70 napos korukra érik el. Talán hihetetlenül hangzik, de a gyarapodásuk rendkívüli: olykor nem több mint 40 napot töltenek itt.

Az átlagos vágási életkor 100 nap körüli, de vannak olyan gyengébb egyedek, melyek csak 120-130 napos életkorra érik el a hizlalási végsúlyt.

Ebben az istállóban kizárólag tejelő lacaune anyáktól származó bárányok voltak. Azok a tenyésztők ugyanis, akik nem akarják megtartani továbbtenyésztésre alkalmas jerkéiket, illetve azok egy részét, húshasznosítású kosokkal, mint például charollais, suffolk, húslacaune vagy más hústípusú kossal termékenyítik. Az ebből a keresztezésből született bárányok gyarapodása nagyon gyors, és kiváló húsformákat mutatnak.

Vendéglátónk azt is elmondta, hogy a továbbtenyésztésre szánt kosbárányokat a tejelő lacaune esetén 30 naposan választják. Pontosan ugyanolyan hodályos nevelésben részesülnek, mint kortársaik, de csak a 35-40 kilogrammos testsúly eléréséig. Ezután külön csoportban tartják őket, hogy egészségüket ne veszélyeztessék más bárányok. Csakis olyan kosbárányok jöhetnek számításba, mint leendő tenyészkosok, melyek Maedi Visna, Brucella ovis, Brucella melitensis és a kéknyelvbetegségtől mentesek. A 35 kilogrammos súly elérése után energiában szegényebb báránytáp, takarmányszalma és széna a takarmányuk. Az első évben valamennyien a hodályban nevelkednek, legelőre nem mehetnek. A továbbtenyésztésre szánt jerkebárányok szintén a hodályban maradnak, egészen az első ellésükig, s csak a bárányuk választását követően hajtják őket ki a legelőre. A jerkék 35-40 kilogrammos súlyuk eléréséig a báránytápot tetszés szerint fogyaszthatják. Ezt követően pedig 60 dkg a napi fejadagjuk, miközben szénafogyasztásukat nem korlátozzák. A tenyésztők többsége jellemzően nem vásárol tápot, hanem saját maga állítja elő, azaz keveri az állatainak.

Naponta akár három liter tej anyánként

A központ megtekintése után egy tejelő lacaune tenyészetet kerestünk fel, ahol a juhoknak állandó legelőjük van, melyet 5-6 évente felülvetnek, megújítanak. Egy-egy szakaszt, mely 1,5-2 hektár nagyságú, általában csak 2-3 napig legeltetnek. Fix, dróthálós kerítés határolja a legelőszakaszokat, ahova terelik az állatokat, amelyek őrizetlenül ottmaradnak. Mintegy három órán át legelhetnek, majd dél körül behajtják őket a hodályba. Délután 3 órától este fél 9-ig ismét kint vannak a legelőn, azaz összesen ennyi időn keresztül, mintegy 6 órát legelhetnek naponta. Fő, hogy az anyák minél több tejet termeljenek, követve azt az elvet, hogy gazdaságosabb a füvet lelegeltetni, mint széna formájában betakarítani. Amikor nincs legeltetés, tehát egész nap a hodályban vannak, a juhok 4-5 dkg árpát, 30 dkg granulált, szárított lucernát, 50 dkg extrahált napraforgó- és szójadarát, valamint jó minőségű szénát fogyaszthatnak. Ez utóbbit tetszés szerint fogyaszthatják, ami leggyakrabban lucernaszéna. Fejési időszakban, a fejőházban reggel és este 15-20 dekagrammot tesz ki az úgynevezett „csalogatóabrak”. Mindennek köszönhetően naponta 3 liter tejet fejnek ki anyánként a laktáció elején, majd másfél literes átlagos tejtermeléssel fejezik be a fejési időszakot.

Mint már említettük, a legelőket 5-6 évente újítják, melynek során ott, ahol csak legeltetnek, kizárólag fűfélék magjait vetik. Ahol szénabetakarítás is történik, hüvelyesekkel is gazdagítják a keveréket. A hüvelyesek arányát a felfúvódás veszélyének elkerülésével alakítják ki. A gazdaságban a juhok július közepétől már kevesebb időt töltenek a legelőn, mivel a mediterrán éghajlat miatt túlságosan kiszárad a föld, kevés a fűhozam. A száraz időszakban az anyák a hodályban tartás során reggel 50 dkg szénát kapnak még a kihajtás előtt, hogy elkerüljék az acidózist, illetve az entero­toxaemiát. Ami nem fogy el az etetőkből, az ott marad a következő etetés idejére. Emellett kapnak még 15 dkg árpát is reggel és este.

Átlagosan 1,5-1,6 bárányt választanak anyánként. A bárányelhullás 3-4 százalék között ingadozik, ami igen jó eredménynek tekinthető, s azzal magyarázható, hogy ellési időszakban a gazda reggeltől estig az anyák között van.

Ma már léteznek biogazdálkodást folytató lacaune tejtermelő gazdaságok, melyek ugyan több pénzt kapnak 1 liter tejért, de ez nem jelentős különbség: például azok, akik a Roquefort sajt alapanyagául szolgáló tejet állítják elő, majdnem annyit kapnak a tej literjéért, mint a biotermelők. Meg kell azonban jegyezni, hogy nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelnie az említett sajtféleség előállítására alkalmas tejnek. Csak az szállíthat a Roquefort sajt előállítóinak, akinek az adott régióban van a tenyészete, emellett úgynevezett történelmi múlttal és termelési kvótával is rendelkeznie kell. Ez utóbbit a Lacaune Szövetségtől (GID Lacaune) kell igényelnie. Ha a tenyészet tulajdonosa nyugdíjba megy, a termelést folytató új gazdára száll a korábban megállapított kvóta, tehát a leadható tejmennyiség nem változik. Az újonnan belépő gazda kvótája azonban nem fix: aszerint ingadozhat, hogy a sajt előállításához szükséges tej mennyisége miként változik a sajtüzemben.

Dr. Toldi Gyula

ny. tudományos főmunkatárs

Kaposvári Egyetem,
Agrár- és Környezettudományi Kar

Forrás: Kistermelők Lapja