Ennek a rendkívül érdekes tollszerkezetű lúdnak a tenyésztése a mai napig igazi kihívást jelent a baromfibarátok számára.
A jó vérvonalú tenyészetekben az utódok mindössze egyharmada mutatja az ideális tollszerkezetet,
míg a fennmaradó rész fele-fele arányban megoszlik a túlfodrozott és a simatollú egyedek között. Túlfodrozottnak azokat a libákat tekinthetjük, melyeknek nyak- és faroktolluk is fodros, illetve a hasukon nem sima a tollazat, de előfordulnak olyan extrém esetek is, amikor a liba egész teste fodros, még a feje is, ami akadályozza a látásban.
A tenyészcél a fodros tollképződmény fenntartása, a jó hízékonyság, a jó fejlődőképesség, a tojások kielégítő termékenysége. A tojó évente két ciklusban mintegy huszonöt fehér tojást rak, melyek átlagos súlya 160 gramm. Parlagi lúd típusú, közepes nagyságú és súlyú, zömök, alacsony állású,
gyors mozgású madár, mely érdekes tollazata révén különleges látványt nyújt.
A gúnár hat, a tojó öt kilogrammos. A gúnár törzse alig éri el a középhosszúságot, de viszonylag széles és magas. Háta rövid, s farka is meglehetősen kurta, jelentéktelen. Feje más lúdfajtákhoz képest átlagos, testéhez képest arányos, középen széles. A fej vonalának a csőrtől törésmentesen kell haladnia. Kék színű szeme keskeny, narancssárga szemgyűrűjével természetes eleganciát sugároz. Csőre igen erős, átlagos hosszúságú, egyenes gerincű. Nyaka erőteljes, egyenes, közepes hosszúságú. Tollazatba ágyazott combjai közepes méretűek, narancssárga lába rendkívül erős, de rövid. A tollazat fodrossága a háton, a vállon, a szárnyon és a combon kifejezett. A fodrozottság úgy képződik, hogy a növekedésben lévő toll gerince a bőrből kilépve egy rövid szakaszon egyenes, majd spirális fordulatot tesz. A toll gerince széthasad, a hosszabb tollakon ez többször is megismétlődik. A vállról lelógó fodros tollak akár a harminc centimétert is elérhetik, míg a combon találhatók átlagosan tizenöt, néha húsz centiméteresek. A rövidebb tollak nem fodrozódnak, viszont lazán, gyűrűszerűen görbülnek.
