Back to top

Valamit már sejtünk az aranysakálról

Az aranysakál térhódítása egyre komolyabb potenciális veszélyforrás a hazai vadfajfaunára. A vélhetőleg Horvátországból eredő új „bevándorlásuknak” köszönhető, hogy a ’90-es években a Dráva menti déli határvidéken szaporodó példányokat véltek megfigyelni. Azóta állandó állományuk alakult ki az ország déli megyéiben, de mára már az ország minden térségéből beszámoltak jelenlétükről.

Nem tekinthető invazív fajnak, mivel az aranysakál bizonyítottan őshonos ragadozó fajunk, mert már a jégkorszak előtti időszakból, a Villányi-hegységből származnak olyan leletek, melyek szerint élt Magyarországon egy állat, amit később sakálnak (Thus aureusnak) neveztek. A sakál a középkortól tagja a hazai faunának, mely kis számban, de állandóan jelen lehetett a Kárpát-medencében.

Az elmúlt tíz év alatt számuk oly mértékben növekedett, hogy az állomány az invazív fajokhoz hasonló növekedést mutat.

Az aranysakál európai terjeszkedése a napjainkban is tart.

A faj viszonylagos ismeretlensége miatt mind a vadgazdálkodás, mind a természetvédelem, a mezőgazdaság (állattenyésztés), valamint állategészségügy szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy képet kapjunk az ökológiai rendszerben betöltött helyéről, szerepéről, valamint meghatározzuk jövőbeni jelentőségét és a lehetséges gazdálkodási irányelveket.

Ennek egyik lépése, hogy egy bolgár kutatónak sikerült a ragadozó rokoni viszonyait és alfajait leírnia, amit egy taxonómiai folyóiratban tett közzé.

A kutatás során kiderült, hogy az aranysakál két irányból érkezhetett Európába: Anatólia (Kis-Ázsia) és a Kaukázus területeiről a jégkorszak végén.

Sztojan Sztojanov bolgár kutató 285 fiatal és ivarérett sakálkoponyát vizsgált, és szerepelt közöttük számos észak-afrikai példány is.

Az elemzések alapján az Európában élő aranysakál mind megegyezik koponyaméretet tekintve, a dalmáciait kivéve, amely koponyák szélesebbek voltak, ettől függetlenül azonos alfajba tartoznak. A hazai sakálállomány attól függetlenül, hogy a dalmáciai közelebbi populációnak számít, a bolgár alfajból eredeztethető. A mérésekből tehát kikövetkeztették, hogy a sakál Anatólia és Kaukázus irányából érkezett Európába, a Fekete-tenger partján, a Boszporuszon keresztül.

Továbbá az alaktani mérések a korábbi feltételezéseket is beigazolták, miszerint a magyar sakálfauna nem alkot külön alfajt.

A koponyaalak-felmérés azt is megmutatta, hogy az afrikai, korábban aranysakál fajnak tartott egyedek, az afrikai farkasok közé tartoznak. Ezek a fajok életmódjukban is eltérnek az eurázsiai aranysakáltól.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Vadászati kincsek a Rinya-ágak mentén

A Balatontól egészen a Dráváig húzódó Belső-Somogy, a Rinyák vidéke sok évszázad tapasztalatait, a modern kor emberének természetszeretetét és a ma élők mindennapjait ünneppé varázsoló csodálatos harmóniát tárja elénk. Ezek az értékek adják az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki fundamentumát.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.

Az erdő gazdája

33 esztendő, egy hosszú emberöltő – ennyi időt dolgozott dr. Jámbor László a soproni Tanulmányi Erdőgazdaságnál, ebből 21 évet vezérigazgatóként. Idén nyugdíjba vonult, ám megtartotta társadalmi megbízatásait, az Országos Magyar Vadászkamara elnöki és az Országos Magyar Vadászati Védegylet alelnöki tisztét.

Kaptassunk még magasabbra

A Soproni Parkerdő intenzíven látogatott városkörnyéki területét nyugati irányba elhagyva kiemelkednek a Soproni-hegység 500 méternél magasabb bércei. Közúton három irányból közelíthetjük meg a nyugati határterület: a Récényi úton, a Brennbergi-völgyben vagy Ágfalva felől.

Virág Vivien: Reggeli rutin

Virág Vivien erdőmérnök az EGERERDŐ Zrt.-nél dolgozik. Már gyerekként magával ragadta az erdő mesebeli szépsége és lakóinak sokasága. Édesapjával rengeteg időt töltött az erdőn, és ez nemcsak a hivatását, hanem a hobbiját is meghatározta.

Az EGERERDŐ Zrt. gímbika trófeaszemléje

Az EGERERDŐ Zrt. vadászterületén elejtett gímszarvas bikák trófeáit október 16-án, a Mátrában, a Nagyhalmaj-tisztáson mutatta be az érdeklődőknek. Ebben az évben immáron kilencedik alkalommal lehetett szemügyre venni a kiállított trófeákat. Szerencsére a mustra napjára megkegyelmezett az időjárás, eső helyett napsütés, majd köd fogadta a több mint 100 érdeklődőt.

A világon elsőként magyar kutatók részvételével térképezték fel keresőkutyákkal a sakálok jelenlétét

Az aranysakál rohamos délkelet-európai terjedése az elmúlt időszakban egyre inkább fókuszba került, ezért kiemelten fontos, hogy a fajjal kapcsolatos ismereteink minél frissebbek és pontosabbak legyenek. A Szent István Egyetem vadbiológusai osztrák és bajor kutatókkal együttműködve erre a célra a világon elsőként alkalmaztak keresőkutyákat.

Hívatlan látogatók a kertben

A tavaszi és főként az őszi időszakban sok olyan kétségbeesett kert­tulajdonos szokott tanácsot kérni, aki otthonában különböző „vadállattal” találta magát szemben. A túlzó kifejezés cselőpókokra és ártalmatlan siklófajokra vonatkozik, melyek a pincében, farakás alatt vagy akár a szobában is felbukkanhatnak az említett időszakokban.

Halloween éjszakája a Budakeszi Vadasparkban

Megelevenedik az éjszaka a látogatók előtt október 31-én, szombaton a Budakeszi Vadasparkban, ahová a sötétedés után kezdődő, különleges hangulatú halloweeni programokra várják az érdeklődőket.