Back to top

Valamit már sejtünk az aranysakálról

Az aranysakál térhódítása egyre komolyabb potenciális veszélyforrás a hazai vadfajfaunára. A vélhetőleg Horvátországból eredő új „bevándorlásuknak” köszönhető, hogy a ’90-es években a Dráva menti déli határvidéken szaporodó példányokat véltek megfigyelni. Azóta állandó állományuk alakult ki az ország déli megyéiben, de mára már az ország minden térségéből beszámoltak jelenlétükről.

Nem tekinthető invazív fajnak, mivel az aranysakál bizonyítottan őshonos ragadozó fajunk, mert már a jégkorszak előtti időszakból, a Villányi-hegységből származnak olyan leletek, melyek szerint élt Magyarországon egy állat, amit később sakálnak (Thus aureusnak) neveztek. A sakál a középkortól tagja a hazai faunának, mely kis számban, de állandóan jelen lehetett a Kárpát-medencében.

Az elmúlt tíz év alatt számuk oly mértékben növekedett, hogy az állomány az invazív fajokhoz hasonló növekedést mutat.

Az aranysakál európai terjeszkedése a napjainkban is tart.

A faj viszonylagos ismeretlensége miatt mind a vadgazdálkodás, mind a természetvédelem, a mezőgazdaság (állattenyésztés), valamint állategészségügy szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy képet kapjunk az ökológiai rendszerben betöltött helyéről, szerepéről, valamint meghatározzuk jövőbeni jelentőségét és a lehetséges gazdálkodási irányelveket.

Ennek egyik lépése, hogy egy bolgár kutatónak sikerült a ragadozó rokoni viszonyait és alfajait leírnia, amit egy taxonómiai folyóiratban tett közzé.

A kutatás során kiderült, hogy az aranysakál két irányból érkezhetett Európába: Anatólia (Kis-Ázsia) és a Kaukázus területeiről a jégkorszak végén.

Sztojan Sztojanov bolgár kutató 285 fiatal és ivarérett sakálkoponyát vizsgált, és szerepelt közöttük számos észak-afrikai példány is.

Az elemzések alapján az Európában élő aranysakál mind megegyezik koponyaméretet tekintve, a dalmáciait kivéve, amely koponyák szélesebbek voltak, ettől függetlenül azonos alfajba tartoznak. A hazai sakálállomány attól függetlenül, hogy a dalmáciai közelebbi populációnak számít, a bolgár alfajból eredeztethető. A mérésekből tehát kikövetkeztették, hogy a sakál Anatólia és Kaukázus irányából érkezett Európába, a Fekete-tenger partján, a Boszporuszon keresztül.

Továbbá az alaktani mérések a korábbi feltételezéseket is beigazolták, miszerint a magyar sakálfauna nem alkot külön alfajt.

A koponyaalak-felmérés azt is megmutatta, hogy az afrikai, korábban aranysakál fajnak tartott egyedek, az afrikai farkasok közé tartoznak. Ezek a fajok életmódjukban is eltérnek az eurázsiai aranysakáltól.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Koronavírusos nyércek Spanyolországban

A spanyol egészségügy hatóságok utasítására egy gazdaságban csaknem 100 ezer nyércet ölnek le, miután nagy részük koronavírus-pozitívnak bizonyult.

Történelmi pillanat: útjára indul a régió legnagyobb agráregyeteme

A hazai agrárfelsőoktatás mérföldkőhöz érkezett, hiszen négy agrár-felsőoktatási intézmény integrációjával létrejön az új Szent István Egyetem.

A juhászok rémálma - Farkasok Franciaországban

Hazánkban a háziállatainkat veszélyeztető ragadozófajok csak kismértékben vannak jelen, ám a sok helyen megjelenő aranysakál vadban okozott kártétele egyre jelentősebb, és az ország északi régióiban már megjelent a farkas, medve is. Ellenben Franciaországban a helyzet mára sokkal válságosabb, és tanulságul szolgálhat a magyar gazdáknak a károk enyhítése és a védekezés megszervezése szempontjából.

Betekintés a jövő agráriumába

„Kutatás-fejlesztés – innováció az agrárium szolgálatában” címmel új tudományt népszerűsítő kötetet tervez kiadni a Doktoranduszok Országos Szövetsége Agrártudományi Osztálya és a Magyar Tudomány- és Innováció-menedzsment Alapítvány. Jelentkezni minden új, önálló elméleti vagy empirikus kutatások eredményét tartalmazó, tudományos igényű tanulmánnyal vagy cikkel lehet.

Szabadon, életerősebben

Ausztrál kutatók felfedezték, hogy a szabadtartású tyúkok többet tojnak, de nem a szabadtartás miatt, hanem mert úgy tűnik, hogy összességében erőteljesebben állnak hozzá az élethez.

Fokozottan védett fajt telepítenek vissza hazánkba

A rákosi vipera Magyarország egyetlen endemikus gerincese (azon fajok, amelyek a természetben csak egy adott elterjedési terület határain belül élnek), mely 1974 óta védett, ’88-tól pedig fokozottan védett. A faj megóvása érdekében a szakemberek olyan rezervátumok kialakításán dolgoztak, ahová a Rákosivipera-védelmi Központban gondozott közel 500 egyedet szabadon engedhetik.

Szükség van rá

Az erdő jóval több, mint a fák összessége. Élettér, ahol állatok és növények élnek egymással kölcsönhatásban, egyben hosszú időn átívelő kortörténet, ahogy a csemetékből koros állomány fejlődik. Az erdei ökoszisztéma fenntartásához az erdő- és vadgazdálkodás összehangolt munkájára van szükség, amelynek fontos eleme a területen élő vad állománysűrűségének felmérése és a vadlétszám szabályozása.

A műanyagok új élete

Az előttünk álló évek egyik legnagyobb kihívása vitathatatlanul a fenntartható termesztés és kereskedelem megvalósítása lesz a kertészetben is. Miközben a környezetvédelmi szervezetek nyomást gyakorolnak a termesztőkre és a kereskedőkre a műanyaghulladék csökkentése érdekében, az ökotudatos fogyasztók egyre szélesebb rétege is a korábbi gyakorlat változtatására sarkallja a kertészeket.

Hatalmasat zuhant a fogyasztóI bizalom a koronavírus miatt

A Covid-19 pandémia hatására 2019 utolsó negyedévéhez képest globálisan 14 pontot zuhant a fogyasztók bizalma világszerte: 107-ről 92-re esett vissza; Európában 74 ponton állt 2020 második negyedévében. A magyar mutató 11 pontos eséssel 66 pontra süllyedt - derült ki a Conference Board Nielsennel közösen készült online fogyasztói bizalmi indexéből

2100 – a jegesmedvéknek vége

Egy új kutatás szerint a még sebezhető természetvédelmi besorolású jegesmedve a klímaváltozás miatt 2100-ra teljesen kihalhat. A zsugorodó tengeri jég következtében az állatoknak kevesebb lehetőségük van fókára vadászni, az emiatt lesoványodott jegesmedvéknek így kisebb esélyük van túlélni az északi-sarkvidéki telet – írja a Nature Climate Change című folyóiratban publikált kutatási eredmény.