0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Valamit már sejtünk az aranysakálról

Az aranysakál térhódítása egyre komolyabb potenciális veszélyforrás a hazai vadfajfaunára. A vélhetőleg Horvátországból eredő új „bevándorlásuknak” köszönhető, hogy a ’90-es években a Dráva menti déli határvidéken szaporodó példányokat véltek megfigyelni. Azóta állandó állományuk alakult ki az ország déli megyéiben, de mára már az ország minden térségéből beszámoltak jelenlétükről.

Nem tekinthető invazív fajnak, mivel az aranysakál bizonyítottan őshonos ragadozó fajunk, mert már a jégkorszak előtti időszakból, a Villányi-hegységből származnak olyan leletek, melyek szerint élt Magyarországon egy állat, amit később sakálnak (Thus aureusnak) neveztek. A sakál a középkortól tagja a hazai faunának, mely kis számban, de állandóan jelen lehetett a Kárpát-medencében.

Az elmúlt tíz év alatt számuk oly mértékben növekedett, hogy az állomány az invazív fajokhoz hasonló növekedést mutat.

Az aranysakál európai terjeszkedése a napjainkban is tart.

A faj viszonylagos ismeretlensége miatt mind a vadgazdálkodás, mind a természetvédelem, a mezőgazdaság (állattenyésztés), valamint állategészségügy szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy képet kapjunk az ökológiai rendszerben betöltött helyéről, szerepéről, valamint meghatározzuk jövőbeni jelentőségét és a lehetséges gazdálkodási irányelveket.

Ennek egyik lépése, hogy egy bolgár kutatónak sikerült a ragadozó rokoni viszonyait és alfajait leírnia, amit egy taxonómiai folyóiratban tett közzé.

A kutatás során kiderült, hogy az aranysakál két irányból érkezhetett Európába: Anatólia (Kis-Ázsia) és a Kaukázus területeiről a jégkorszak végén.

Sztojan Sztojanov bolgár kutató 285 fiatal és ivarérett sakálkoponyát vizsgált, és szerepelt közöttük számos észak-afrikai példány is.

Az elemzések alapján az Európában élő aranysakál mind megegyezik koponyaméretet tekintve, a dalmáciait kivéve, amely koponyák szélesebbek voltak, ettől függetlenül azonos alfajba tartoznak. A hazai sakálállomány attól függetlenül, hogy a dalmáciai közelebbi populációnak számít, a bolgár alfajból eredeztethető. A mérésekből tehát kikövetkeztették, hogy a sakál Anatólia és Kaukázus irányából érkezett Európába, a Fekete-tenger partján, a Boszporuszon keresztül.

Továbbá az alaktani mérések a korábbi feltételezéseket is beigazolták, miszerint a magyar sakálfauna nem alkot külön alfajt.

A koponyaalak-felmérés azt is megmutatta, hogy az afrikai, korábban aranysakál fajnak tartott egyedek, az afrikai farkasok közé tartoznak. Ezek a fajok életmódjukban is eltérnek az eurázsiai aranysakáltól.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu