Járva az erdőt-mezőt jött neki a gondolat: az erdőben nem metsz, nem kapál, nem permetez senki, mégis jól érzik magukat a növények. Akkor miért kellenek ezek a munkaműveletek a házi kertbe?
Ez a minimál módszer a kertészkedésben valóban jó megoldás, egy természet közeli, vegyszermentes, kevés munkával fenntartható kertet eredményez. De! Itt ne számítsunk gyönyörű küllemű, hibátlan szépségű és nagy mennyiségű terményekre. Ebben az extenzív gazdálkodásmódban az a szép, hogy itt a növények nagy szabadságban élnek, akár csak az erdőben. Ennek megfelelően
Bizonyos esetekben (ritkán látogatott hétvégi ház, nyaraló) igen komoly létjogosultsága lehet egy ilyen kertművelési rendszernek, hiszen egy önfenntartó egyensúlyba beállított kert, minimális emberi beavatkozást igényel, és mégis termő terület alakítható így ki. Mindez pedig úgy működik, mint egy vad terület, egy erdő vagy mező: ott is az ökológiai folyamatok szabályozzák a növények társulását, fejlődését. Néha konkurálnak egymással, néha segítik egymást, de a lényeg, hogy kialakul egy természetes egyensúlyi állapot. A Stout-kertészkedésben e természetes folyamatok kertünkbe-engedésén túl a talajtakarási megoldásoknak is fontos szerepe van.
Nem ásunk, de mulcsozunk
Jó dolog az ásás, de még jobb, hogy ha más ás… Az ásás lényege, hogy megforgatjuk ősszel a talajt, ami így jobban átfagy télen (már ha van fagy), a benne levő kártevők, kórokozók jó esetben megtizedelődnek, és a jég feszítő hatása miatt tavaszra szétesnek a rögök és egy aprómorzsás, kedvezően laza talajszerkezet alakul ki. A Stout technológia lényege a „mulching”.
A Stout módszernek is ezért kulcseleme a talajtakarás, mulcsozás, amely során a talajt szerves anyaggal takarjuk be (szalma, fű kaszálék), ezzel csökkentve a kipárolgást, javítva a vízgazdálkodást. A takart talaj az árnyékoltsága miatt kevésbé gyomosodik. A talajtakaró anyag idővel lebomlik, és a növények számára felvehető tápanyagokkal gazdagítja a talajt. Nincs ásás, így a felső termőréteg vastagsága nem csökken. Míg egy barna erdei talajban 30-35 tonna biomassza található, addig egy intenzíven művelt szántóterületen mindössze 2-4 tonna.
Erdőkertek
Az erdőkertek lényege, hogy kertünkben is egy erdőhöz hasonló növénytársulást igyekszünk létrehozni, csak épp haszonnövényekből. Az erdőtársulásokban van lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint. Vannak sűrűbben beültetett részek és tisztások. Ez a szintezettség a kertünkbe is bevihető. Egy gyümölcsfa a lombkoronaszintjében termi majd a gyümölcsöt. Ha az ágrendszer nem túl sűrű, akkor felfuttathatunk rá tököt. Alá tehetünk árnyéktűrő zöldségeket, vagy gyógynövényeket – ezzel máris egy a természeteshez hasonló szintezettséget teremtettünk a térben.
De ezt a szintezettséget időben is elkülöníthetjük. Kora tavasszal a gyümölcsfák alá tehetünk rövid tenyészidejű növényeket: retket, salátát, zöldhagymát. Ezeket már tavasszal betakarítjuk, mielőtt kilombosodik teljesen a fa. Mire a fa maga alá árnyékolna, már le is kerülnek a zöldségek alóla, így időben készítettünk egy szintezettséget. Az erdőkert kialakítása során megtanuljuk a természettől, és alkalmazzuk a kertben, hogy hogyan alkalmazkodtak az élőlények a klímánkhoz és a földünkhöz, ezért termékeny mezőgazdasági ökoszisztémákkal szeretnénk utánozni ezeket a rendszereket. A változatos növényi összetételnek köszönhetően a növényvédelmi problémák is minimálisra csökkennek a monokultúrás termesztéshez képest, hiszen itt – mivel sokféle növény van kis egyedszámmal – a kártevők sem tudnak felszaporodni annyira.