0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Különleges lovasélmények a Szigetközben

Mihelyst feltűntek a Mosoni-Duna vadregényes kanyarulatai, úgy vált egyfajta kalandos utazássá az addig egyhangúnak ható autózásunk: a kiemelt jelentőségű vizes élőhelyként számon tartott Szigetköz a szélvédőn keresztül is megannyi látnivalót kínált, ami nem csoda, hiszen a térség a természetjárók egyik legkedveltebb célpontja.

Sokan közülük kajakokban és kenukban, míg mások kerékpárok, vagy éppen lovak nyergében fedezik fel maguknak e vidéket.

Számukra – az aktív kikapcsolódást kedvelőknek – kínál sokrétű, tartalmas kikapcsolódási lehetőséget a Hédervári Lovasklub és Vendégház, melynek üzemeltetőjével, Grózner Szilárddal és családjával találkoztunk.

Mint azt ott jártunkkor vendéglátónk elmondta, a lovaglás iránti szenvedélye gyerekkoráig vezethető vissza: a Zala megyei Rádiházán nőtt fel, ahol mondhatni minden a lovak, egyszersmind a település ménese körül forgott. Ezt bizonyítja, hogy itt készült fel a moszkvai olimpiára az azon negyedik helyezést elért magyar lovastusacsapat is, soraiban nagybátyjával, Grózner Istvánnal (lásd ezzel kapcsolatban a military múltjában kalandozó cikkünket is az 50–52. oldalon – a szerk.).

„A ménes a szakág egyfajta fellegvára volt akkoriban, így nem meglepő módon én magam is militaryban kezdtem versenyezni édesapám, Grózner Lajos irányításával, hogy aztán idővel ugróversenyeken is megmérettethessem magam”

– kezdett bele Szilárd. Elmondása szerint fiatalon Ausztriában is hódolhatott szenvedélyének: két évig élt kint, legfőképp pedig versenyzett a „sógoroknál”. Tapasztalatainak nagy hasznát vette több lovardában is, mint például a Pécs közeli Sikondán, ahol jelenlegi párjával, Zsanettel együtt irányították a lovardát.

A pezsgőbb lovasélet reményében aztán Győrbe költöztek, ez pedig sorsfordítónak bizonyult számukra.

„Ekkoriban szereztem tudomást arról, hogy egy régi lovam a közeli Hédervárra került, így nem sokkal később elindultam, hogy meglátogassam őt. Mikor megérkeztem a lovardához, gyönyörű, gondozott zöldterület tárult elém, s a tágas, hangulatos istálló tele volt fecskékkel, ami manapság ritkaságszámba megy” – emlékezett vissza az élményekre, melyek utána sokáig jártak a fejében.

Aztán egyszer csak kapott egy hívást: a vonal másik végén a létesítmény tulajdonosa volt, aki épp lovardavezetőt keresett, s mivel alkalmasnak ítélte őt a feladatra, felajánlotta neki, hogy bérelje ki az istállót – történt mindez egy esztendővel ezelőtt.

Egy kis háttérinformáció: a helyszínen egykoron egy termelőszövetkezeti major működött, melynek átalakítását és kibővítését követően jött létre a Hédervári Lovasklub és Vendégház, illetve annak épületei.

Ezek egy körülbelül héthektáros területen találhatók: a legelőkön kívül egyebek közt tartozik hozzájuk egy 18 boxos istálló, illetve egy fedeles lovarda is, mely egy 60 × 20 méteres, öntözőrendszerrel ellátott épületben kapott helyet.

A lovarda új üzemeltetője ezt egy, az eddiginél korszerűbb világítórendszerrel fejlesztette. Mindemellett modernizálta a karámrendszert, illetve tervezi a három alákövezett, homoktalajú, egyébként szintén automata öntözőrendszerrel ellátott kinti pálya filcezését a jobb talajminőség érdekében. A létesítmény tavaly két nagy sikerű versenynek is helyet adott: egy gyerekek számára kiírt ügyességi versenyen, illetve egy ugróversenyen mérethették meg magukat Héderváron a lovasok. Utóbbi show-szerűen, közönségbarát módon tette élvezetessé a külső szemlélődők számára is a versengést, melyre a térség számos pontjáról érkeztek résztvevők.

Szilárd elmondta, noha az ország ezen régióját pezsgő lovasélet jellemzi, következésképp a környék nem szűkölködik lovardákban sem, versenyeket alig-alig szerveznek.

Éppen ezért fontos kiemelni: Héderváron idén is lesz folytatás, sőt. „Ha a fejlesztések a terveink szerint haladnak, akkor több versennyel is készülünk majd” – magyarázta.

A Hédervári Lovasklub és Vendégház azonban nemcsak a profiknak kínál remek lehetőségeket.

Öt iskolalóval oktatják a kezdőket, akik között a legfiatalabb hároméves, ugyanakkor ötvenesztendős tanulójuk is van. Akinek a tudása megengedi, terepen is lovagolhat, ami ajánlott is, hiszen a lovarda közvetlen közelében található a festői Mosoni-Duna, melybe lóháton is be lehet merészkedni, méghozzá a lovardavezető nagylánya, a lovasoktató Gréta vezetésével.

A kikapcsolódásra vágyók a nyolcszobás, két apartmant magában foglaló – egyébként kutyabarát – vendégház szolgáltatásait is igénybe vehetik.

A többi közt bérelhetnek kerékpárt, kenut, s persze lovagolhatnak, illetve lovaskocsira is pattanhatnak. Nem csoda, hogy jó időben Szilárd két kislányát – a hatéves Tarát és a négyéves Dorkát – szinte be sem lehet kergetni a szabadból.

Noha mindketten értek el már szép eredményeket gyermekversenyen, nem erőlteti rájuk a lovaglást, ez a felfogás pedig egyfajta hitvallásaként is jellemezhető.

Ugyanis ahogy a tanítványoknak, úgy a bértartóknak is rendszeresen hangsúlyozza: a legfontosabb, hogy érezzék magukat jól lovaglás közben, s legyen ezzel hasonlóképpen a lovuk is. „Mindez alázattal és szorgalommal párosulva előbb-utóbb meghozza majd az eredményét” – hangsúlyozta a lovardavezető.

 

Forrás: Pegazus