A vegyes hasznosítású kertet nézve úgy tűnhet, mintha abban véletlenszerűen kerülnének egymás mellé a növényfajok és fajták. A látszólagos rendetlenség mögött azonban fontos szabályok érvényesülnek, nemcsak az egyes ágyások létrehozásakor, hanem azok fenntartása során is.
Tervezzünk tudatosan
Az együtt élő növényeknek alkalmazkodniuk kell a kert éghajlati és talajviszonyaihoz, és persze egymáshoz is. Ezért akkor tesszük a legjobbat, ha olyan növényeket ültetünk egymás mellé, akár dísznövény, akár zöldségféle, amelyek ezen igényeknek megfelelnek. Tehát már akkor, azon a ponton kell a tudatosság a kertészkedésben.
Ma már a tudomány is igazolta annak az évszázados, generációról generációra átadott ismeretnek az alapját, hogy miért nem fejlődnek egyformán jól bizonyos növények egymás társaságában, és melyiket kell a másik mellé ültetni ahhoz, hogy mindkettő sok termést hozzon, dúsan virágozzon.
Ültessük a növényeket kellő távolságra egymástól az egészséges növekedés érdekében, ezért időben állapítsuk meg, hogy mekkora helyre lesz szükségük, milyen jellegű a növekedésük, például oszlopos, bokorforma vagy talajtakaró. Az egynyáriaknál és a zöldségféléknél gondoljuk végig a tenyészidőszakuk hosszát, mikortól fogyaszthatóak a leveleik, mikor hoznak termést, mikor kell fölszedni őket, vagyis mikor válik a helyük ismét szabaddá.
Például gondoljuk át, melyek azok a dísznövények, amiket fogyaszthatunk, és melyek azok a zöldségfélék, melyek szépen díszlenek, és akár dísznövényként is gyönyörködhetünk bennük. Mindez legyen része az évenkénti telepítési tervünknek.
Jó szomszédok
Az egyes növényfajok gyökerei nem ugyanazt a tápanyagot veszik föl a talajból, és különbözőket juttatnak is oda vissza. Úgy kell tehát egymás mellé telepíteni őket, hogy gyökereik egymást segítő hatása létrejöjjön, ne egymás elől vegyék el a tápanyagot. A föld felszínén is működnek a segítő tulajdonságok. Például a nagyobb levelűek beárnyékolják a talajt, az alattuk növő árnyékkedvelőknek ez védelem az erős napsütés ellen. A vegyes hasznosítású kertekben könnyebben elérhető a teljes talajfedettség, mert a lassabban növő cserjék közötti szabad területek mindig beültethetőek rövid tenyészidejű zöldségfélékkel.
Munkát takarítunk meg
A vegyes hasznosítású ágyásokban nyáron kevesebb a munka. A talajt a levélzet és a sűrűbb beültetésű növényzet takarja, ami segít megőrizni a talaj nedvességét. Csökken tehát a kiszáradás veszélye, kevesebb az öntözési igény. A takarásnak köszönhetően kevesebb lesz a gyom, ezzel a gyomlálás időigénye is. A jó szomszédok a növényvédelem terén is segítik egymást, távol tartják egymás kártevőit.
A szinte állandó talajtakarással és azzal, hogy zöldségfélék is vannak az évelő cserjék és gyümölcsfák között, a talajban maradó gyökerek és az avar bomlása kedvező a talajszerkezetre és a talaj szerves tápanyagtartalmának alakulására.
Fákat segítő gyógynövények
Ültessünk a gyümölcsfák tányérjába aljnövényzetként tavasszal virágzó évelőket és gyógynövényeket, mert virágaik odavonzzák a gyümölcsfákat is beporzó méheket. A citromfű, a bársonyvirág, a körömvirág, a borsmenta például a méheken kívül más rovarokat, bogarakat is magukhoz csalogatnak, búvóhelyet adva nekik. Az alma- és körtefáknak a vashiánypótlásban segítő társuk a gyermekláncfű, támogatja a talaj vastartalmának feltáródását, így a gyümölcsfák könnyebben fölvehetik azt. Fontos, hogy ne hagyjuk virágba borulni, különben a szél által szétszórt magvakról kikelve a következő években ott is megjelenik majd a gyermekláncfű, ahol nem szeretnénk.