Ám az I. világháború után gazdasági fajtaként már nem állta meg a helyét. Az ardennit Európa más országaiban is tartják, de sehol sem jelentős számban.
A fajta a parlagi tyúkok közé tartozik, típusra karcsú és elegáns. Fején egyszerű fűrésztarajt visel, a füllebenyek és a fejoldal színe a mélyvöröstől a liláig változhat. Az áll-lebenyek színe is jellegzetes lila. A faroktollas mellett ismert a farkatlan változatú ardenni is.
Az ardenner rendkívül tevékeny és élénk fajta, amelyet mindenképpen szabadon kell tartani.
Egyedei természetüknél fogva nem bírják a bezártságot. Kiválóan repülnek, és ha teljesen szabadon tartjuk őket, akkor mindig egy fa magas koronájában igyekeznek éjszakázni. Életerősek és szívósak, és adott esetben képesek a napi takarmányukat összeszedni, összekapirgálni. Az ardenni meglehetősen ritka és szokatlan megjelenésű, többek között fekete pigmentációjának köszönhetően. Kiválóan bevált azok számára, akik valamilyen egyedire vágynak, és módjukban áll nagy területet a tyúkok rendelkezésére bocsátani. Eredetét tekintve tojófajta, ismert legjobb tojáshozama 170 db volt.
A farkatlan ardenni változat eredetéről vicces történetet olvashatunk; annak köszönheti létrejöttét, hogy mivel nincs farka, a rókának nem volt jó fogása a tyúkon.
A cikk Szénási Gábornak a Kistermelők Lapjában megjelenő részletes írása alapján készült.