0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Díjnyertes fiatal tudósok: az ellés körüli időszak vizsgálata

Nemzeti Agrártehetség Program néven hirdetett pályázatot az agrár­területeken tevékenykedő doktoranduszok és fiatal kutatók számára a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ. A fejenként 1,5 millió forint elnyerhető díjat három doktorandusz hallgató és három fiatal kutató kapta az idén. Szerzőnk fiatal kutató, aki a díjazott kutatását ismerteti.

Az újszülött borjú gondozásának jelentős hatása van az állat jóllétére is, így a nehézellésből született borjak egészségének és jóllétének javítására irányuló módszerek kidolgozása fontos kérdés. Az életképesség javításának hagyományos módszerei közé tartozik a mesterséges lélegeztetés, a meleg biztosítása, és a jó minőségű kolosztrum itatása vagy szondán való adása. További lehetséges módszer a nem-szteroid gyulladáscsökkenők alkalmazása a fájdalom és a nehézellést követő gyulladásos tünetek enyhítése érdekében. E készítmények jótékony hatását főként teheneken vizsgálták, így mindeddig nem voltak adatok alkalmazásával kapcsolatosan újszülött borjaknál.

A közeledő ellés jelei minden szarvasmarhatartó számára ismertek. Azonban, sok esetben a gazda nem tudja szemmel tartani az állatot, ezért az ellés gyakran felügyelet nélkül zajlik. Ez az esetek mintegy kétharmadában nem jelent gondot, azonban nehézellések esetén akár az újszülött borjú elhullásának veszélye is fennállhat.

A nehézellés továbbá az anyatehén jóllétét is ronthatja és számos egészségügyi probléma (magzatburok-visszatartás, méhgyulladás) okozója is lehet.

Éppen ezért kutatásom egyik célja az volt, hogy olyan, műszerekkel mérhető mutatókat határozzak meg és elemezzek, amelyek alkalmasak lehetnek az állatok személyes megfigyelése nélkül az ellés szenzoros előrejelzésére. Vizsgálataimban a szívritmust és a kérődzéssel töltött időt mértem holstein-fríz tehenekben az ellés körüli időszakban. Feltételeztem, hogy az ellést megelőző 2-6 órában az anyatehén nyugtalanságával a szívritmus nőni fog, s ezzel párhuzamosan a takarmányfelvétel, s így a kérődzés is csökken.

Szerettem volna a gyakorlatban egyelőre nem elterjedt nem-szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő készítmények hatékonyságát is tesztelni nehézellésből született, gyenge életképességű borjak esetében. Több mint 200 tehenet és újszülött borjaikat vizsgáltam, és csaknem minden ellésnél jelen voltam.

A kutatási módszerek

A kísérleti telepen az elletés csoportos karámban vagy elletőbokszban (3×4 m) történt. Az ellés felügyelete, a döntés meghozatala, hogy mikor hajtsák át a tehenet az elletőbokszba, illetve, hogy szükséges-e, s ha igen, mikor szükséges a segélynyújtás az elletőmester felelőssége volt. Az ellés lefolyását és nehézségét az ellési nyugtalanság első jelei és a borjú megszületése között értékeltem. Az ellés nehézségét az ellés hossza, az ellésnél segédkezők száma, a húzatás ereje, illetve elletőgép igénybevétele alapján osztályoztam:

Könnyű ellés: spontán ellés vagy egy személy által levezett ellés (mérsékelt erőkifejtéssel, csak elletőkötelet használva). Mérsékelten nehézellés: elhúzódó spontán ellés (a borjú lábvégeinek megjelenése és a megszületés között több mint két óra telik el) vagy egy személy által levezett ellés (nagy erőkifejtéssel, csak elletőkötelet használva). Közepesen nehézellés: két személy által levezett ellés (nagy erőkifejtéssel, csak elletőkötelet használva). Súlyos fokú nehézellés: három személy segítségével vagy elletőgép használatával levezetett ellés.

Dr. Kovács Levente, a NAIK Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Az American Dairy Science Association tagja (2016-) OTKA Posztdoktori ösztöndíjas (2016-2019) MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjas (2016–2019). Az év agrárkutatója díj (2017) kitüntetettje, az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) Fiatal Oktatói-Kutatói Ösztöndíjasa (2017), a Nemzeti Agrártehetség Pályázat Kitüntető Díj (2020) kitüntetettje.

Az újszülött borjak életképességét egy elfogadott, 12 pontos skálán értékeltem.

Ez a rendszer az izomtónus, a feltételes reflexek, a légzési frekvencia (0, <35/min, 35–90/min) és a szívritmus (0, <120/min, 120–220/min) meglétét és erősségét, a nyálkahártya színét (fakó/halvány rózsaszín/élénk rózsaszín) valamint a szopási reflex meglétét és erősségét értékeli, paraméterenként 0, 1 vagy 2 pontot adva. Az életképességet közvetlenül a megszületés után, majd azt követően 1, 2, 24, illetve 48 órával értékeltem. A 0-4 pontot kapott állatok gyenge, az 5-8 pontot kapott borjak közepes, míg a 9-12 pontot kapott borjak kiváló életképességi besorolást kaptak.

A kutatás során meghatározott viselkedési és élettani mutatók:

A kérődzési időt és a szívritmust az ellés előtt álló tehenekben a várható ellést megelőzően egy héttel kezdtem rögzíteni, és az adatfelvételt az ellést követően két napig folytattam.

Az újszülött borjak esetében az állással töltött időt a megszületést követő két napon keresztül rögzítettem, ugyanis ez az időszak a leginkább kritikus a korai borjúelhullás szempontjából. Egy olyan, ipari tesztek során bevált szenzort alkalmaztam, amely aktuális pozíciójához tartozó értékeket három dimenzióban rögzíti s ebből az állással és fekvéssel töltött idő kiszámítható. A szenzort a borjak mellső lábára rögzítettem öntapyadós pólya segítségével ugyanis az újszülött állatok gyakori és nem egyszer sikertelen felállással való próbálkozásai (csak a két hátsó lábával tolja fel magát az állat, mellső lábai a törzse alatt maradnak) és életük első óráira jellemző bizonytalan állásképességük miatt ezt a megoldás adott megbízható értékeket.

A szívritmus mérésére a sportolók számára kifejlesztett Polar műszereket használtam, amelyek egy elektródahámból, egy jeladóból és egy vevőkészülékből állnak.

A szívrit­musmérő órákat az elektródahámhoz rögzítettem. Az adatfelvételt a borjú megszületését követően kezd­tem, majd 48 óra elteltével távolítottam el a műszereket az állatokról.

A gyenge borjak életképességét és állással töltött idejét Melo­vem injekció (5 mg me­loxi­cam és 50 mg benzil-alkohol­/ml) adásával igyekeztem növelni 0,5 mg/testtömeg kg dózisban. A készítményt bőr alá adtam a megszületést követően, 2 percen belül.

A kísérlet eredményei

A kérődzéssel töltött idő az ellés előtt 16 órával csökkenni kezdett az összes vizsgált állat esetén, és az ellés előtt 4-8 órával a csökkenés nagyobb mértékű volt a közepesen nehezen, illetve a nagyon nehezen ellett tehenekben a könnyen, illetve mérsékelten nehezen ellett tehenekkel összehasonlítva. A szívritmus ezzel ellenkezően nőtt, és bár ez a növekedés csak az ellés előtt két órával volt tapasztalható, mégis hamarabb jelentkezett, mint ahogy az ellési nyugtalanság jeleit tapasztalhattam volna.

A nem szteroid gyulladácsökkentők hatása az első 12 életórában volt a leginkább szembetűnő, ezt a szívritmus és az állással töltött idő növekedése egyaránt alátámasztotta.

Ebben az időszakban fontos, hogy az állat megfelelő mennyiségű koloszt­rumot vegyen magához és mielőbb megtanuljon vödörből inni. Bár a kezelt gyenge életképességű borjak állással töltött ideje az első 24 életórában valamennyi vizsgált periódusban elmaradt a kiváló életképességű borjak állással töltött idejétől, a kezelésben nem részesült szintén gyenge vagy akár közepes életképességű borjak állással töltött idejét az első 12, 24, és az első 48 életórában értékelve egyaránt meghaladta.

A kutatás számos egyéb eredménnyel is szolgált. Megállapítottam, hogy a túl korán megkezdett szülészeti segélynyújtás a tehén stressz-szintjét nem csak az ellés során, hanem azt követően is növeli és az anyatehén-borjú kapcsolatára is hatással van (az anyatehén kevesebb időt tölt a borjú felnyalásával, vagy akár nem is foglalkozik az újszülöttel). Ennek egészségügyi vonatkozása is szembetűnő volt. Azoknál a teheneknél, amelyek ellésénél a megengedettnél korábban (a borjú lábvégei megjelenését követő 2 órán belül) avatkoztak be, nagyobb volt a méhgyulladás és a mag­­zat­burok-visszatartás aránya is és borjaik is gyengébbek voltak.

Gyakorlatban is alkalmazható eredmények

A vizsgálatok jelenleg is folynak, ugyanis eredményeim arra engednek következtetni, hogy a közeljövőben akár a mindennapi gyakorlatban is hatékonyan alkalmazható terápiás kezelések is ajánlhatók majd a szarvasmarhatartó gazdák számára.

Jó hír, hogy bár a szívritmus vizsgálata jelenleg csak kísérletes körülmények között lehetséges, a kérődzéssel töltött idő folyamatos nyomon követésére már léteznek a kereskedelemben is kapható eszközök.

Ezek az eszközök az állatok nyakába akasztható szenzorok, amelyek használata kutatásaim alapján nem csak a takarmányfelvétel gyakoriságát, a megfelelő tehénkomfortot jelezheti, hanem elősegíthetné a szarvasmarhatartó gazdaságokban az ellés során szükséges időszerű (nem túl korai!) szülészeti segélynyújtást is.

Dr. Kovács Levente

tudományos munkatárs,

NAIK Állattenyésztési, Takarmányozási

és Húsipari Kutatóintézet

kovacs.levente@athk.naik.hu

Forrás: Kistermelők Lapja